Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-148

186 Az országgyűlés képviselőházának U8. ülése 1983 február 15-én, szerdán. durva hangon, hogy ha nem tetszik nekik Ma­gyarországon, akkor menjenek máshova. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Igen, azt mondotta, amit Rigó képviselő selő annakidején Khuen-Héderváry grófnak mondott! — Zaj.) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, maradjon csendben. Eckhardt Tibor: Szószerint azt mondotta: ha nem tetszik nekik, mehetnek ahová akarnak. ö azt a tanácsot adja nekik, hogy este 8 óra előtt hagyják el a kerületet. Hozzáteszem még, hogy én úgy a neveket, mint azokat a sajtóor­gánumokat, amelyeket ezek az újságírók kép­viseltek, személyesen lediktáltam a főszolga­bírónak. Tévedés vagy félreértés tehát nem le­het. Ezután visszamentem az irodába. A kül­földiek, akiknek táskáik is ott voltak, szintén bejöttek a párt választási irodájába, azonnal felhívták telefonon a külügyminisztériumot és közölték a történteket. A külügyi sajtófőnök meglehetősen felhá­borodott hangon adott kifejezést rosszalásá­nak a történtek felett és megígérte, hogy azon­mal intézkedni fog. Alig tették azonban le a kagylót, megjelent választási helyiségünk­ben 14 csendőr feltűzött szuronnyal, (Zaj.) azzal, hogy parancsuk van a főszolgabírótól, hogy a nálunk tartózkodó nem képviselőket kivétel nélkül — megkérdeztem, hogy a kül­földi újságírókra is vonatkozik-e ez, mire azzal feleltek, igen, kifejezetten a külföldi újság­írókra vonatkozik a parancs — vezessék elő karhatalommal a főszolgabíró elé. (Kabók La­jos: Erre kell az adóemelés!) Ekkor Hegy­megi Kiss Pál, Dinich Ödön, Ulain Ferenc, Kun Béla képviselőtársaim és én — mi öten voltunk jelen — azt mondottuk: el fogjuk őket kísérni. Két hölgy és öt férfi volt az újság­írók között. Elővezették őket újból a főszolga­bírói hivatalba, ahol a főszolgabíró most már nem is volt hajlandó velük, beszélni, hanem egy csendőrőrmester közölte velük a paran­csot, hogy el kell hagyniok a kerületet, még pedig sürgősen. Időközben, ha le akartak ülni, rájuk kiabáltak, hogy álljanak fel» ha beszél­getni akartak, rájuk ordítottak, hogy fogják be a szájukat, szóval olyan modorban folyt ez az eljárás, hogy nem hiszem, hogy a vilá­gon legyen állam, ahol a Reiter-ügynökség, az Associated Press képviselőivel ilyen modorban bánnak (Zaj. Halljuk Halljuk!) akkor, amikor 'senki jogosan ezeknek lacz uraknak semmiféle eljárásukért szemrehányást nem tehet. Nem volt állítható róluk, hogy valótlan tudósításo­kat adtak le, mert még egy sor írást le nem adtak, sőt nem is láttak még semmit, mert sö­tétben érkeztek a félórával érkezésük után már megindult velük szemben ez az elj (Esz­tergályos János: A macedóniai hegyek között csin áln ak ilyesmit !) En akkor újra bementem a főszolgabíró­hoz és erőt véve felháborodásomon, a legnyuir igodtabb hangon újból megmagyarázitaim neki, hogy mit cselekszik. Elmondottam neki újból, hogy miféle jelentékeny, komoly és súlyos fak­torokkal áll iszemben, hogy mit jelent az or­szág külpolitikai érdekén, mit jelent egy reví­zióért való harc, mit jelent a magyar igaz­ságért való küzdelem »szempontjából, ha ilyen inferioris és megengedhetetlen balkáni eljárás van folyamatban ebben az országban. A főszolgabíró kijelentette, hogy neki pa­rancsa van, ő nem tehet másképpen. Nyitva yolt a? ajtó a főszolgabíró háta mögött» ott ült a miniszterelnök úrnak politikai expo­nense: Borbély-Maczky Emil. Nyilvánvalóan tőle származott az utasítás. (Ulain Ferenc: Va­lamennyien láttuk! — Rassay Károly: Bizto­san felsőbb utasítást kapott!) Erre azt mon­dottam a főszolgabírónak: Főszolgabíró úr, legalább azt tessék lehetővé tenni, hogy mi, országgyűlési képviselők, valamilyen módon, európai formák között tegyük lehetővé ezek­nek az uraknak az itt tartózkodást. Erre a főszolgabíró — és ezt már igazán a legna­gyobb megdöbbenéssel kell megállapítanom — kijelentette ötünknek, hogy nemcsak a külföl­dieknek kell távozniuk, hanem nekünk ország­gyűlési képviselőknek is. Azt mondotta szó­szerint: megtiltja, hogy a kerületben este 8 óra után közlekedjünk. (Rassay Károly: Me­galomania!) Megtiltja, hogy szállásainkról ki­tegyük a lábunkat. Sőt volt olyan képviselő­társunk, akinek, bár másik községben lakott, először a hazamenést is megtiltotta és csak az­után hosszas kérésre volt hajlandó megengedni, hogy saját községébe hazamehessen. (Rassay Károly: Ne védje ezt a miniszterelnök úr! ítélje el!) Öt képviselő jelenlétében folyt ez az eljárás és amikor végül azt mondottam a fő­szolgabírónak: Főszolgabíró úr, tudom, hogy ön úriember, én sajnálom önt, hogy ilyen gya­lázatos utasításokat kénytelen végrehajtani, A főszolgabíró azt mondotta: Kérem, itt nem űri­emberek állnak egymással szemben, én itt ha­tóság vagyok. Erre azt mondottam: Főszolga­bíró úr, ha ön mint hatóság akar velem or­szággyűlési képviselővel szemben így eljárni, akkor kérem, adja nekem írásban ezt a paran­csot, mert én jogorvoslattal akarok ez ellen élni. A főszolgabíró kijelentette, hogy írásbeli pa­rancsot nem ad, elég, ha szóbeli úton rendel­kezik. T. Ház! Egy szó kommentárt nem fűzök az eljáráshoz, bejelentem mentelmi jogom meg­sértését. Elnök: A bejelentést a házszabályok 103. §-ának 2. bekezdése alapján a mentelmi bizott­sághoz teszem át. (Zaj.) Némethy Vilmos képviselő úr kíván men­telmi bejelentést tenni. Némethy Vilmos: T. Képviselőház! A mező­keresztesi választással kapcsolatban pártom engem a választás törvényességének ellenőrzé­sére Szent-István községbe küldött ki. A vá­lasztás napján lakásom elé, amely egyben pár­tunk gyülekezőhelye volt... (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Némethy Vilmos: ... odaállt két csendőrből álló járőr az utcai kapuhoz és minden érkezőt, aki a gyülekezőhelyre közeledett, megkérdezett és ezek közül többeket elutasított. Minthogy meggyőződtem arról, hogy a többi gyülekező­helyeken is hasonlóan két csendőr van ott, ez ellen kifogást nem tettem, habár direkt a vá­lasztókat gátolták meg abban, hogy a gyüle­kezőhelyre bejöjjenek. Egyszerűen azt taná­csoltam nekik, hogy kerülő utón, kerítéseken keresztül jöjjenek el a gyülekezőhelyre. így gyülekezett egész napon keresztül a párt. Este, záróra után jelentik nekem, hogy pár ember panasszal akar engem felkeresni és hogy a csendőrjárőr ezeket nem engedi hozzám. Ki­mentem, hogy ezért felelősségre vonjam a csendőrjárőr vezetőjét, aki magát Tamás László őrmester név alatt igazolta. Megkérdeztem, hogy igaz-e ez az eset. Ö elismerte a tényt és amikor ennek indokát kérdeztem, egyszerűen azt mondtam hogy erre indokot nem nevez meg. Amikor kérdeztem, hogy mi jogon csinálja ezt

Next

/
Thumbnails
Contents