Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-148

184 Az országgyűlés képviselőházának 1U8. ülése 1933 február 15-én, szerdán. nóság! Mi az kérem, hol vagyunk? A Balkánon nem csinálnak ilyeneket! Nem szégyenlik magukat? Felháborító!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Hegymegi Kiss Pál: Ezek után felmentem a községházára ezekkel együtt. Hallottam, amikor ott a külföldi újságírókat leintették. Ez bántott, szégyeltem is, hogy így járnak el, de elhatároztam, hogy elvégre lássam már azt a személyt, aki itt a csendőrökkel spicliszolgálatot teljesíttet s egymás után kálvinista papokat, megyebizottsági tagokat, tisztességes embereket fogatott el és hurcoltatott ki & községből. Benyitottam a főszolgabíró szobájába és ott láttam Borbély-Maczky Emil főispánt. (Nagy zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Pfuj! Pfuj! — Pakots József: A főrendező! Spiritus rector!) Ez a története annak, ami csak velem történt. Ezek után felvetem a kérdést, hogy akik a közhatalmat kezelik, nem volna-e helyes azoknak elmeállapotát megvizsgáltatni, amikor ilyen rendelkezéseket adnak becsületes közegeknek? Elnök: A mentelmi bejelentés áttétetik a mentelmi bizottsághoz. Következik Mojzes János képviselő úr felszólalása a házszabályok 103. §-a alapján. Mojzes János: T. Képviselőház! Tisztelettel bejelentem, hogy a magyar királyi csendőrség Tardon, 1933. február hó 13-án mentelmi jogomat megsértette. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! balfelel.) Azok után a tapasztalatok után, amelyekben hasonló bejelentések elbírálása során részesültünk, nem azért jelentemébe ezt az esetet, mintha ettől a bejelentésől valami komoly eredményt vagy komoly intézkedést várnék. Nem is azért jelentem ezt be, hogy a Ház az én mentelmi jogomat vagy akármelyik képviselőtárisam mentelmi jogát megvédje. Mert abhól a magatartásból, amellyel ezeket a bejelentéseket a t. többség fogadta, megállapíthatjuk, hogy a mentelmi jog kérdését éppúgy, mint a közszabadságok kérdését Magyarországon tisztáin pártsiziempontból ési kizárólag (hatalmi szempontból kezelik. (Igaz! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) En tehát az esetet minden kommentár, minden hozzáfűzés nélkül csupán amiatt kívánom itt leszegezni, hogy a miniszterelnök úrnak módjai legyen intézkedni, ha ezekkel a törvénytelenségekkel nem ért egyet. (Kertész Miklós: Nem akar a lelkeken taposni! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Eckhardt Tibor: Finom ember! — Pakots József: Az egész taposó malom lett! — Esztergályos János: Megbízzák a csendőröket, hogy ők tapossanak! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Csizmával!) Folyó hó 13ján, tehát vasárnap lezajlott mezőkeresztesi választás másnapoán a pártközpontnak Mezőkeresztesről jelentették, hogy több községben, így Tard községben, azonkívül Kisgyőr és Harsány községekben a párt vezető embereit a csendőrség* bekísérte. (Egy hang balfelől: Láncra fűzve! — Zaj.) Egyúttal azt is jelentették, hogy az egyik egyént, Molnár Andrást, bekísérés közben az őt kísérő csendőr ütlegelte, mire Molnár András a csendőrt lefegyverezte és menekülésnek eredt. Erre a csendőr utána lőtt. Azt jelentették, hogy Molnár András elesett, de nem tudják, hogy meghalt-e vagy életben van-e. A párt Musa István képviselőtársamat és engemet küldött le, hogy a pontos tényállást megállapítsuk. Amikor Mezőkeresztes községbe megérkeztünk, már ott találkoztunk hat tardi egyénnel, akik onnan a csendőrség elől elmenekültek. Mivel az ő előadásukból a tényállást nem tudtuk megállapítani, nyomban kimentünk Tard községbe. Este hét óra volt, amikor a községbe érkeztünk, és akkor láttuk, hogy a falu egész lakossága meg van riadva; az emberek a házak előtt álltak és várakoztak, hogy mi fog velük történni. Tőlük értesültünk arról, hogy ezeket a bekíséréseket a községi vezető jegyző, Szokoly Gyula intézte. (Zaj.) Nyomban a községházára mentünk, hogy felvilágosítást kérjünk, miért kísértették be a mi vezető embereinket és különösen hogy érdeklődjünk, mi történt Molnár Andrással, akiről azt a jelentést kaptuk, hogy állítólag lelőtték. Amikor felvilágosítást kértünk a vezető jegyzőtől, hogy miért kísértette be Molnár Andrást, azt mondotta, hogy előtte való nap becsületsértést követett el, tehát vagyoni és erkölcsi bizonyítványt kellett róla kiállítani. (Zaj.) Amikor azt kérdeztük, hogy mióta szokás vagyoni és erkölcsei bizonyítvány kiállítása végett, ami a község elöljáróságának kizárólag egyoldalú ténykedése, valakit csendőri fedezet mellett bekísértetni, azt válaszolta, hogy a további felvilágosításadást megtagadja, és egyúttal felszólított bennünket, hogy a jegyzői irodát nyomban hagyjuk el. Amikor mi ez ellen tiltakoztunk, a szomszéd szobában levő csendőrőrsöt; mozgósította. Erre kimentünk a községháza elé, s a csendőrjárőr a községháza előtt kézbevett fegyverekkel felsorakozott. Amikor az ott összegyűlt emberek látták, hogy autóba akarunk ülni és el akarjuk hagyni a községet, kértek bennünket: képviselő urak, ne hagyjanak itt bennünket, ne onenjenek el innét! Erre a csendőrörs parancsnoka fegyverét Musa István képviselőtársamnak szegezte. Musa István képviselőtársunk ez ellen tiltakozott és megkérdezte, mi az oka annak, hogy fegyvert fog rá. A csendőrörs parancsnoka azt válaszolta, hogy a mi jelenlétünk izgatja a község lakosságát. (Zaj

r a baloldalon.) Erre én felszólítottam a jelenlévőket^ hogy nyomban menjen mindenki csendben és rendben haza, nem fog történni semmi. Erre a csendőrörs parancsnoka azt a felszólítást intézte hozzám: a képviselő úr a községet azonnal hagyja el, mert különben nem állok jót magamért. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egyúttal hozzáfűzte, hogy ameny nyíben nyomban nem hagyjuk el a községei, kénytelen lesz fegyverét használni és nem tudja, hogy hova lő, és nem tudja, hogy kit fog eltalálni. (Kertész Miklós: Visszafelé sül el ez egyszer!) (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) T. Ház! Ezt az esetet nem a miatt jelentem be, mintha a Képviselőháztól valami védelmet várnék, vagy azt várnám,, hogy a hasonló eseteket megszüntetik. Kénytelen vagyok azonban leszögezni, amikor ezt az esetet itt minden kommentár nélkül bejelentem, hogy Magyarországon nemcsak a választópolgároknak és az állampolgároknak legelemibb állampolgári joga és személyes szabadsága nincs biztonságban, hanem még a törvényhozók személyes szabadsága és élete sincs biztonságban. (Ügy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha mi az állampolgári jogok kérdését kizárólag hatalmi vagy párturalmi szempontból kezeljük, akkor ezzel nagyon veszélyes útra lé-