Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-148

Áz országgyűlés képviselőházának í% szolgálni, (Zaj és felkiáltások a baloldaton: Hogy lehet ilyent mondani! — Kassay Károly: Tibor gyere vissza, minden meg van bocsátva! Nem jól áll ez neked! — Zaj jobb felől) mondom, ha nézzük ezt a helyzetet és ha az a bizonyos objektív bíráló fogja ezt nézni, meg fogja állapítani azt, hogy ez a mai helyzet rendkívül hasonlít az 1918. évi, háború végi helyzethez. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Nagy zaj balfelől. — Vázsonyi János: Többségi ostobaság!) Elnök: Vázsonyi képviselő urat rendreutasítom! Tabódy Tibor: Csakhogy akkor, t. Ház, Magyarország sokkal kedvezőbb gazdasági viszonyok között volt, mint amilyen gazdasági viszonyok között ez a szerencsétlen kis trianoni Magyarország ma van. (Ügy van! a jobboldalon. — Nagy zaj à bal- és a szélsőbaloldalon.) En tehát azt akarom mondani, hogy a lelkiismeretünkre hallgassunk akkor, amikor cselekszünk és amikor a választókerületekben is kinyitjuk a szánkat a nép előtt. Mert ha megismétlődnék az 1918. év vége, (Felkiáltások balfelől: önök csinálták!) akkor már nem lehet tovább menni, akkor a kis trianoni Magyarországot törölnék el a föld színéről, mint ahogy elrabolták annakidején Nagy-Magyarországnak kétharmad részét. En mint becsületes, önzetlen és független ember, olyan független, mint a hal a vízben, (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Ulain Ferenc: A vízben nincs szurony!) kérem képviselőtársaimat, hogy a nemzeti gondolat jegyében fogjunk össze, fegyelmezetten és engedelmesen. (Zaj balfelől.) Javaslom a t. Háznak, hogy az elnök úr napirendi javaslatát méltóztassék elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon. — Hegymegi Kiss Pál: A bodvaszilasi beszéd szebb volt! — Zaj.} Elnök: Minthogy többé senkinek szólásjoga nincs, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az elnöki napirendi javaslathoz hozzájárulni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az elnöki napirendi javaslatot elfogadják, méltóztassanak felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház az elnöki napirendi javaslatot fogadta el. Eckhardt Tibor képviselő úr a házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján kért szót. Eckhardt Tibor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) A miniszterelnök úr válaszával nem akarok — nincs is módomban — érdemben foglalkozni, azonban tett egy olyan megjegyzést, amelyet személyes megtámadtatás címén kénytelen vagyok szóvátenni és visszautasítani. Ez a megjegyzés abból állott, hogy itt a miniszterelnök úr azt a vádat emelte velem amikor külföldi újságírókat hívtam fel arra, szemben, hogy én veszélyes útra léptem akkor, hogy egy magyar választáson vegyenek részt és tudósítsák lapjaikat a valóságnak minden tekintetben megfelelően. (Kun Béla: Mert ha becsületes a választás, úgy nincs mit szégyelni!) őszintén megmondom: az ország érdekében örültem volna, ha a miniszterelnök úr ennél talpraesetetbb választ adott volna nekem, mert nem hiszem, hogy ezt a választ a külföld az ország javára vagy különösen Gömbös miniszterelnök úr politikai tudásának, tapintatának, éleslátásának t vagy államférfiúi kvalitásainak javára fogja majd írni. Mi volt a tényállás? Megérkezett hat kül8. ülése 1933 február 15-én, szerdán. 179 földi újságíró. Senki sem tudta, miért jöttek, senki sem tudta, mit fognak írni, senki nem kérdezte meg őket, minő szándékkal jöttek és mégis egyszerűen szuronyok közé kapták és kirúgták őket. (Ügy van! balfelől. — Mojzea János: Erről aztán lehet írni!) En, aki a magyar ügynek külföldi szolgálatával éppen elég munkát fejtettem már ki, kijelentem, hogy minden tevékenységem éveken keresztül állandóan arra irányult: jöjjenek ide Magyarországra minél többen, vizsgálják meg viszonyainkat, ismerjék meg népünket és azután mondjanak igazat. Ez az a posztulátum, amelyet — ha Gömbös Gyula miniszterelnök úr az ország érdekét helyesen akarja szolgálni — minden külföldivel szembe kell szegeznie: «Menjetek, győződjetek meg személyesen és mondjatok igazat!» De külföldieket, mégpedig nem akármi jött-ment embereket, hanem a világsajtó legsúlyosabb és legelőkelőbb tényezőinek Budapesten akkreditált, ismert és tisztelt reprezentánsait, a nélkül, hogy egyáltalán még csak egy sor írást írhattak volna, a nélkül, hogy az igazságszeretetük, vagy a helytelen információs szolgálatuk tekintetében bármi legcsekélyebb indíték merülhetett volna fel a velük szemben való eljárásra, szuronyok között elővezetni, feltartóztatni, gorombáskodni velük és azután kikergetni a kerületből: hát ha ez a nemzet ügyének helyes szolgálata, akkor mines ostoba cseleKedet. (Sauerbom Karoly: Ez a stramm közigazgatás!) Ha a miniszterelnök úr kiáll itt, hogy ezt az eljárást védelmébe vegye, akkor ennek az országnak a védelmében mi hiába próbálunk dolgozni, (Ügy van! balfelől.) akkor Apponyi Albert gróf hiába járt Genfben, akkor magyar ember hiába megy ki külföldre, mert nem hivatkozhatik arra, hogy; «Jertek és ismerjétek meg a viszonyainkat és írjatok igazat!» (Rassay Károly: A fizetett cikkek hiába jelennek meg!) ha a legelső pillanatban, amikor az a külföldi idejön és megpróbálja ezt cselekedni, rögtön csendőrszuronyok közé kerül és kiutasítják. Azt hiszem, nem fogja a Ház egy tagja sem kétségbevonni azt a kijelentésemet, hogy Bethlen István gróffal sokszor és élesen állottam szemben, de Bethlen István nem így felelt volna. {Ügy van! Ügy van! a baloldalon! — Rassay Károly: Ez az! Megcsinálta volna, de jobban védte volna!) T. Ház! Ha itt veszélyes útról beszél Gömbös "miniszterelnök úr, akkor vissza kell fordítanom a vádat és azt kell mondanom a miniszterelnök úrnak, hogy veszélyes az az út, t. miniszterelnök úr, amely nem bírja iki a belföldi és külföldi sajtó tárgyilagos bírálatát. Mert ha ezek a külföldiek helytelent vagy valótlant írtak volna és ezért vonattak volna törvényes keretek között felelősségre, (Kassay Károly: TJgy van!) akkor ez ellen nemcsak hogy senki nem szólhatna, hanem csak helyeselhetné az egész országban, de mielőtt az illetők egyáltalában információs szolgálatukat teljesíthették volna, törvénytelenül, a magyar törvények felrúgásával (Ügy van! balfelől.) ilyen módon járni el velük szemben és azután a miniszterelnök úr által ezt az eljárást approbáltatni: ez veszélyes, közveszélyes eljárás, amely ellen minden becsületes embernek tiltakoznia kell. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon) Elnök; Payr Hugó képviselő úr a házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján kért szót. Payr Hugó: T. Képviselőház! (Halljuk!