Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-147

Az országgyűlés képviselőházának 147. i a megoldásnak: elrendelte a gyűléstilalmat, szájkosarat rak az országra s meglóbálja fö­lötte a kancsukát. T. Képviselőház! A halál csendjét kívánja a kormány a maga hóhérintézkedéseinek vég­rehajtására. Hát ez az a testvériség, amelyet a kormány hirdetett, ez az egyenlő feltételű politikai mérkőzés, ez a szabad verseny? En elhiszem, hogy a kormány és a kormánypárt tagjai már nem merészelnek az ország színe elé kimenni, de akkor hagyjanak bennünket szabadon dolgozni. Ha ők nem mehetnek ki, ez nem jelenti azt, hogy az ellenzék se mehet ki. A belügyminiszter úr naiv kérdéseket tesz közzé az újságokban, felteszi azt az elcsépelt gramofonlemezt, hogy: izgatnak. Hát ha izga­tás van, akkor ezt a kormány követte el azon a bizonyos fekete kedden. A pénzügyminiszter két órán keresztül izgatta az ország közvéle­ményét. Ezt az izgalmat kényszerű szilencium­mal levezetni nem lehet. Most felszólalt a bel­ügyminiszter úr, de nem nagyon strapálta le magát. (Derültség a baloldalon.) Mindössze né­hány erőtlen mondatot mondott a rendről és fegyelemről, kért, hogy mi hívjuk fel rendre és fegyelemre az országot és kényszerintézke­désnek mondja kiadott gyűléstilalmi rende­letét. T. Képviselőház, t. kormány és t. belügy­miniszter úr! Nincs joga senkinek ezeket az állampolgári jogokat bizonyos feltételekhez kötni. Tessék ezt rábízni a képviselők lelki­ismeretére. A kormánynak vannak rendszabá­lyai, tessék ezeket alkalmazni, ha úgy látja, hogy a képviselők izgatnak. Azután beszélt he­roikus nyugalomról. Hát vagy izgatás, őrült izgalom van jelen, vagy pedig heroikus nyu­galom. Ha heroikus nyugalom van, akkor nincs szükség gyűléstilalomra. (Farkas István: Siralomházban vagyunk. Mindenki haldoklik.) Az egészen bizonyosan igaz, hogy a gyűléseken az emberek nem dicsérik a kormányt. Fölhal­latszik bizony ott, amikor az éhező, rongyos­kodó tömeg munkát és kenyeret követel és szá­monkéri a kormány Ígéreteit. Ez előfordul és ez érthető, amikor azt ígérte a kormány hogy nem lesz éhező ember ebben az országban. Hát kérdem én, tegye mindenki a kezét a szívére, még a legjobboldalibb reakciós képviselő úr is, és mondja meg saját lelkiismerete szerint, igaz-e az, hogy nincs éhező ember ebben az or­szágban. (Buchinger Manó: Az egységespárt­ban nincs! — Lakatos Gyula: Nincs több, mint Európa bármelyik más országában. Ezt viszont bizonyítani lehet és ezt tudják önök is. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Tele vannak a napilapok izgatásokkal? Az újságok nincsenek tele izga­tásokkal ... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: ...pedig feszült >ai légkör, tele van villamossággal valóban. Ennek azon­ban a kormány az oka. amely vállalkozott olyan feladatra, amelynek megoldását, teljesí­tését még csak meg sem kísérli komolyan. A sajtóra valóban inem lehet panasza ennek a kormánynak. Ennek a sajtónak még sokkal több volna a kötelessége, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Es lesz még idő, amikor a sajtó majd rájön erre a kötelességre és telje­síteni fogja a hírálat és számonkérés köteles­ségét. Majd «akkor fognak csak az urak odaát csodákat látni és nem tudják, mit fognak csi­nálni, amikor az igazi felelősségre vonásról lesz szó. (Zaj.) T. Ház! Azt mondják, hogy az alsóbb nép­osztályokat nem érdeklik atz adóemelések, a lése 1933 február 9-én, csütörtökön. 159 kávé, iaí tea, a fahéj vámjának felemelése, nem érdeklik az alsóbb néposztályokat a villamos­lámpaiaidó, a rádióadó. De érdekli közvetve is. Érdekli, mert a kormány mesterséges drágítást csinált, mert a kormány pénzügyminisztere azt magyarázta, hogy nem akar devalvációt és nem akar inflációt. Nyomban, utána azonban bejelentette, hogy devalvál, mert kétszer annyi pengőt kér ugyanannyi árucikknek megvásár­lásáért vagy adótételéért és inflációt csinál, mert rögtön bejelentette, Ihogy .százmilliónyi pinceváltót bocsát ki, tehát a fizetési eszközö­ket bizonyos pótlékokkal látja el, pótfizetőesz­közöket hoz be. T. Képviselőház! Tessék tudomásul venni, bennünket minden érdekel, az általános drágu­lás, lai drágítás, a munkanélküliség, mert a bér, a fizetés^ a jövedelem még kevesebb lesz, mint amennyi volt eddig és ezi a gazdasági ^élet to­vábbi romlására vezet. Nem tudom, látja-e a kormány, amit azok latnaik, akik ta tömegekkel közvetlenül éritkeznek. Látja-e (Farkas István: A kormány nem lát semmit. — Zaj a balolda­lon.) azt, hogy az ország halálosan beteg, hogy magas láz gyötri. Látja-e, észleli-e, hogy ér­verése szaporább, szívverése már-már kiihagy és a körülötte álló doktorok kuruzs ólnak és rá­olvasnak. (Zsindely Ferenc: Ez már jó mondás, érdemes megjegyezni!) T. Képviselőház! Lát­ják-e és tudják-e, hogy kuruzslásókkal és rá­olvasásokkal még akkor sem lehet gyógyítani, ha egyébként cigányasszony módjára azután odaállnak és követelik érte a baksist. (Hegy­megi Kiss Pál: No, Zsindely, most nehéz les« a válasz.) Ezeket az igazságokat nem vagyunk hajlandók elihaillgatni. Tessék toidomásul venni, hogy a gyüléstilalmat, a közszabadságok utolsó foszlányának ezt az elkobzását, ezt az elrablá­sát mi ai magunk részéről nem vesszük tudo­másul. (Ügy \vun! Ügy van! <a> bal- és a szélső­baloldalon.) Tessék tudomásul venni azt, hogy mi ezt memosak gonosz dolognak, hamem^ os­toba dolognak is tartjuk, ami nem lehet célra­vezető. Ha bennünket elütnek attól a jogtól és attól a kötelességtől, hogy mi választóinkkal, tömegeinkkel közvetlenül érintkezhessünk, meg fogjuk találni a módját annak, ihogy bennün­ket ne lehessen elzárni megbízóinktól. Mi -tel­jesíteni fogjuk ezt ai legszentebb és legelemibb képviselői kötelességet. Ha nem lehet legálisan, ha nem lehet kiiállni a fórumra, ha nem lehet felmenni a pódiumra, akkor majd más formát választunk, (Nagy zaj a jobboldalon és a közé­pen.) akkor elmegyünk városról-városra, falu­ról-falura... {Folytonos nagy zaj. — Györki Imre [Mayer János felé]: Laskai papa! Mi van Laskai val, Mayer úr? — Farkas István: Laskairól beszéljen, Mayer!) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Propper Sándor: ... elmegyünk utcáról-ut­cára, elmegyünk lakásról lakásra, elmegyünk embertől emberhez (Egy hang jobbfelől: Kidob­ják!) és mindenhol meg fogjuk mondani azt, mi az igazság, mindenhol fel fogjuk világosítani az ország dolgozó népét az igazságról. (Foly­tonos zaj.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Propper Sándor: Ha önöknek ez jobban tet­szik, ha a belügyminiszternek ez a forma job­ban megfelel, ám legyen, állunk elébe, de elütni magunkat ettől a jogtól és ettől a kötelesség­teljesítéstől nem engedjük. Ezért nem fogadom el az elnöki napirendi indítványt, mert ezekről a kérdésekről beszélni kell. Adjanak az urak alkalmat arra, hogy beszélhessünk ezekről a 24*

Next

/
Thumbnails
Contents