Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-147

Az országgyűlés képviselőházának 1U7. tartani nem tudja.. A hare az értéktöbbletért, igen t. miniszter úr, Magyarországban is hihetetlen mértékben kiélesedett. Már az imént említettem, a gyárak rátérnek a közvetlen detailkereskedelmre. Ugyanaz a bank, amely egy gyárat tart kézben, kézben tart egy áruházat is. Vertikálisan és horizontálisan építik ki a kapitalizmus épületét és ezzel az őrült versennyel, ezzel a hatalmas tőkével, evvel a raffinait organizmussal szemben, amely a reklámmüvészet minden eszközével csalogatja a vevőket, az úgynevezett tisztes kereskedelem mindig alul fog maradni. Igen t. Képviselőház! Ha a kormány a kereskedelmen segíteni akar, akkor mindenekelőtt meg kell akadályoznia azt, hogy újabb hirdetési adót vezessenek be, mert nagyon helyesen mutatott rá igen t. képviselőtársain arra, hogy nemcsak Budapesten, hanem a vidéki városokban is a hirdetést monopóliumnak tekintik és ez a monopólium tekintélyes jövedelmet biztosít a városoknak, amely tekintélyes jövedelem azután, nem mindig megy el szociális célokra, hanem becsülettel eladminisztrálják, felesleges alkalmazottakat állítanak be, akik ott nagyszerű lázas tétlenséggel töltik el a napot, amit azonban a hirdető közönségnek, végeredményben pedig a fogyasztóközönségnek kell megfizetnie., Ha tehát az igen t. miniszter úr segíteni akar rajtuk, akkor elsősorban meg kell akadályoznia az újabb hirdetési adót, egy kissé mérsékelnie kell a városok és közületek mohó étvágyát a hirdetési monopóliumot illetőleg, azonkívül vizsgálat tárgyává kell tennie mind a. fővárosban, mind a vidéken az elektromos áram árát, meg kell vizsgálnia, hogy vájjon ez az áram tényleg annyiba kerül-e, indokolt-e az a magas ár, amely ellen például a budapesti kereskedők most szégyenszemre gyertyával tiltakoznak és ez a tiltakozás a vidékre is el fog menni, mert a vidéken sem jobbak az állapotok. Meg kell értetni a közületekkel, különösen a városok vezetőségével, azokkal, akik az elektromos műveket kezükben tartják, hogy szerényebb haszonnal kell megelégedniök, mert az iparnak, a kereskedelemnek is szerényebb haszonnal kell megelégednie, minthogy az^ő vásárlóközönsége, a munkásság, a magán- es közalkalmazottak teljesen lerongyolódtak es idestova teljesen vásárlóképtelenekké válnak. (Büchler József: Most még drágább lesz, a Talbotot ráerőszakolják a fővárosra!) T. Képviselőház! Ha a kormány segíteni akar a kereskedelmen, akkor méltóztassanak beszüntetni azt az adóemelési hadjáratot, amely most már évek óta tart itt Magyarországon. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ahogyan a közületeknek illik szerényen öszehuzódniok, ahogyan illik a vármegyéknek, a városoknak, mindenfajta közületeknek azoknál a szolgáltatásoknál, amelyeket árusítanak, -— gáz, elektromosság, víz — egy kissé szerényebb haszonnal megelégedniök, ugyanúgy az állam háztartásában is nagy rezsiköltségmegtakaritást kell eszközölni, be kell végre látni, hogy ez a szerencsétlen, megnyomorított Magyarország mai gazdasági struktúrájában, különösen ilyen kormányzás mellett, ekkora rezsiköltséggel nem bírja fenntartani az államot. Csökenteni kell a kiadásokat, lehetővé kell tenni azt, hogy a vásárlóközönség tényleg fogyasztani tudjon, meg kell védeni a munkást és alkalmazottat a kapitalista kizsákmányolás ellen. Ha ezt teszi a kormány, sokkal nagyobb szolgála KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIII. . ülése 1933 február 9-én, csütörtökön. 149 tot tesz a kereskedelemnek, mint azzal a törvényjavaslattal, amely itt előttünk fekszik. A középkori büntetéseknek volt egy, a mi szemünkben igen furcsa mozzanata. Nevezetesen méltóztatnak jól tudni, hogy középkori büntetések voltak: a karóbahúzás, a kerékbetörés, az akasztás és a kerékrefonás. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Most is csináljak!) Ez utóbbi abból állt, hogy kötéllel ráerősítettek valakit egy kerékre és rátették egy rúdra. Hogy a szerencsétlen, aki kötéllel rá volt erősítve arra a forgó kerékre, túlságosan sokat ne szenvedjen, a középkori humanizmus úgy rendelkezett, hogy mézzel édesített ecetbe kell bemártani egy spongyát és azzal az illető száját megnedvesíteni, hogy ne szenvedjen sokat. À váltakozó kormányok politikája kerékre búzta az ipart, kereskedelmet, munkáságot, minden termelőágat és most az egyiket, a kereskedelmet, kezdi a kormány sajnálni. Rettegnek a kereskedők attól, hogy a kormány sajnálja őket, mert azt hiszik, hogy ennek ú^abb adóemelés lesz a következménye. Valahányszor a kormány valamit tett a kereskedelemért, azt mindig nagyon drágán kellett nekik adóban megfizetniök. Most & kereskedelmen van a sor, bemártják a spongyát az édesített ecetbe és odanyomják szegény kiszikkadt szájára, no te kereskedő, ne sírj,, mert megvédlek az illetéktelen versenytől és megvédlek a káros hirdetéstől. T. miniszter úr! Ne ezen a ponton igyekezzék a kereskedelmet megvédeni, hanem ott, ahol mondottam: a tömegek fogyasztóképessé tételével, a^tömegek szociális védelmével. Adjon a kereskedőnek olyan alapot, amelyből nemcsak a kereskedő, hanem az ipar is meg tud élni. Ha rendes, normális kereseti viszonyok vannak, akkor senki sem gondol olyan reklámokra, amelyeket a végső kétségbeesés sugalmaz és amely reklámok, mint jajkiáltás harsognak végig a városon s amely reklámok ellen a miniszter úr hiába hoz törvényt, mert amíg meg nem változik a gazdasági helyzet, az, aki élni akar, mindig azon dolgozik, hogy valamikép meg tudjon élni. Törvényes intézkedésekkel az életet az emberekbe belefojtani nagyon bajos. Igen t. Képviselőház! Minthogy ennek a javaslatnak semmi célját nem látom és különösen nem^ látom ebben a javaslatban komolyan azt a szándékot, lamelyet a miniszter úr ennek a. javaslatnak szánt» hogy tudniillik segítsen a kereskedelmen, éppen ezért a jl&vaslatot nem is fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A kereskedelmügyi miniszter úr kíván szólni. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttünk fekvő törvényjavaslat vitája tulajdonképpen keveset foglalkozott magával a törvényjavaslattal, hanem inkább a kereskedelem számos aktuális szomorú kérdéseire terjeszkedett ki (Farkas István: Ami természetes is!) és így azt hiszem, hogy nekem is kötelességem ezekre ai irefleksziókra röviden felelni. Azért röviden, mert hiszen annyiféle irányú megjegyzés hangzott el, hogy iaaok mindegyikével való foglalkozás a tárcám kereskedelmi részére kiterjedő egész expozé elmondását jelentené. Ezt meg is fogom tenni, de niom ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalását szántaim ennek alkalmául. Méltóztattak szóvátenni .aaokat a súlyos terheket, amelyek alatt a kereskedelem is seny23