Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-147

Az országgyűlés képviselőházának 1U7. A gy ónos ok nem mentik meg, hanem a dolgozó kéz mentheti meg az iparosnak, a kereskedőnek, a lateinernek a munkája. Higyje el nekem, hogy ennek a kispolgári társadalomnak gazdasági felszabadítása olyan, mint a 48-as idők kossuthi felszabadítása. Ezeket adják vissza a maguk hivatásának és ne jöjjenek közhelyekkel, Trianonnal, Versailles-al, Neuilly-vel és a többivel. Ezektől soká-soká nem állhatunk talpra, de idebent a magunk exisztenciája körében a magunk békülékeny szellemét elhintve és a dolgozó nemzeti társadalmat újra arra a piadesztálra állítva, amelyet megérdemel, teremthetünk olyan társadalmat, olyan kereskedelmet, olyan gazdasági egyedeket, amelyeknek ellenállóképessége kibírja Trianonnak és Versaillesnak veszedelmét. T. Képviselőház ! Amikor egy ilyen törvényjavaslat van előttünk és a tisztesség nevében üdvözölnünk kell a miniszter úr munkáját, amikor én, mint ellenzéki, nem is fogadom el ezt a törvényjavaslatot, igénytelen nézetem szerint, a fogyatékos intézkedései folytán, akkor annyit mégis köteles vagyok elismerni, hogy erre valóban ráillik az «Et voluis.se sat est.» A miniszter úr jót akar, a miniszter úr törekszik rá, azonban megáll a fél úton. En várom a miniszter úr intézkedéseit, várom a konkrét sérelmek ügyében és várom az ország érdekében intézményesen. Ameddig azonban ezek csak várandóságok, ameddig a mélyen t. miniszter úr nem emeli fel a gondjaira hízott kiskereskedő és kisipari társadalmat, addig az én nézetem szerint, miniszteri működése fogyatékos. Ott kell elkezden; nem a nagyvonalú intézkedéseknél, hanem a kisemberek exiszteneiájánál kell elkezdeni. Ez követeli a hitelélet megváltoztatását, a kamatpolitika megváltoztatását, ez követeli a devizapolitika megváltoztatását, mert higyje el nekem a miniszter úr, hogy a mai kötött deviza-rendszer a megölő betűje mindennek. (Vázsonyi János: Ugy van!) Ezzel a rendszerrel csak börtöntöltelékeket teremthetnek. En a magam védői foglalkozásában axiómának hirdettem ki, hogy olyan embert védelmembe nem fogadok, aki a pengőnek ártani akar és nem állok oda a védői asztalhoz ilyen embernek védelmében (Eber Antal: Helyes!), mert azt törvényhozói működésemmel összeférhetőnek nem tartom (Vázsonyi János: Ugy van!), hogy én idebenn hirdessem és azt mondjam, hogy aki a pengőnek ellensége, az a hazának ellensége (Helyeslés balfelöl.) és aztán elmenjek a törvényszékre s védelmezzek ott olyan embert, aki ebben bűnös, ezt a törvényhozói hivatással nem tartom összeférhetőnek, legyen szabad azonban annyit megmondanom, hogy ezen a téren túlságba mennek, sok a bűnbak már. Es eszébe juttatom a miniszter úrnak, hogy volt itt egy korszak, amikor az árdrágító-visszaélésekkel ugyanezt csinálták: akinek raktára volt és aki mert a közönség javára raktárt teremteni, azt az árdrágító-visszaélésben bűnösnek mondották ki és lecsukták. Utóbb feljajdultak és azt mondták: «Elhibáztuk a törvényt!» (Vázsonyi János: De a telefon árdrágítása szabad!), de addig már egy csomó embert lecsuktak és exisztenciájuktól megfosztottak. Itt is arra kérem a miniszter urat, hogy ugyancsak forduljon t. kollégájához, az igazságügyminiszter úrhoz, hogy egy szűrőt alkalmazzon, mert nem lehet derűre-borúra ilyen üzérkedések tényálladékát megteremteni. En azt gondolnám, hogy itt is a kereskedelmi lése 1933 február 9-én, csütörtökön. 143 szempontok felülemelkedésének kell segítségül jönnie, itt is azt gondolnám, hogy a gazdaságpolitikai erőnek fontosabbnak kell lennie, mint néhány igazságügyi admnisztrativ intézkedésnek. S én nagyon ajánlanám, hogy mérsékeltebben, körültekintőbben és hozzáértőbben járjanak el; nem elég büntetőjogot tudni ahhoz, hogy egy gazdaságpolitikai kérdésben intézkedés történjék; ehhez, t. Képviselőház, mély gazdasági ismeret kell. Ha pedig itt valaki Németországot említette, mondhatom, hogy Németországban nem történik meg, hogy gazdaságpolitikai területet érintő cselekmény ügyében valaki felett olyan bíróság ítélkezzék, amelyben nem ül a bíró mellett a Schöffengericht, nem ül a bíró mellett a gazdasági életből származó gyakorlati egyén. Nálunk ez teljesen hiányzik, a háborús garázdálkodással tönkrement igazságszolgáltatásunknak egyik kinövése még ma is az efféle formaság. A miniszter úrnak, aki a jogász világból származik, gazdasági ismeretei folytán észre kell vennie, hogy itt ezek a bajok a fogyatékos belátás és a tájékozatlanság eredményei. Szabadságot a kereskedelemnek, deviza-szabadságot és fellendítő erőt a tranzító-kereskedelem helyreállítása érdekében, több belátást és több megértést a kereskedelem iránt és akkor szívből fogom üdvözölni ezt a javaslatot, mint első kövét annak a lépcsőzetnek, amelyen a mentő munkálatok haladnak. Addig azonban, — sajnálatomra — nem fogadhatom el általánosságban a törvényjavaslatot. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Vázsonyi János képviselő úr a házszabályok 103. §-a alapján, mentelmi jogának megsértését kívánja bejelenteni. Vázsonyi János; T. Képviselőház! Február 12-ére, vasárnapra Gál Jenő t. képviselőtársiammal együtt, mint Budapesten megválasztott országgyűlési képviselők és Láng Lajos felsőiházi taggal, mint Budapest székesfőváros törvényhaitósága által kiküldött felsőházi taggal együtt beszámológyülésl hirdettünk abban a tudatban^ hogy a magyar alkotmánynak és a magyar parlamenti életnek, a magyar politikai tradíciónak teszünk eleget. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Még a statárium idejében is szabad volt beszámoló gyűléseket tartani, még tai statárium idejében sem volt rá eset, nem volt rá precedens, hogy beszámoló 'gyűlési betiltatott volna. Abban a tudatban azonban, hogy ,a .kormány bemutatkozása lalkalmaval új stílust hirdetett, magához a kormányelnök úrhoz fordultam annak a rendeletnek a megjelenésekor, amely a igyűléstilaLmat állította be, hogy vájjon von.altkozik-e ez a beszámoló gyűlésekre isi Azt a választ nyertem, — ha ugyiam nyereségnek lehet ezt nevezni a kormány szempontjából — hogy igenis a gyűléstilalom most a beszámoló gyűlésekre is vonatkozik. (Eckhardt Tibor: Ez képtelenség! A képviselőnek kötelessége beszáanolmi!) A képviselőnek a beszámoló gyűlések megtartása az egyetlen lehetsősége arnai, hogy érintkezizék a maga válasiztóivial, hogy számot adjon nekik arról, hogy itt a piairlamentben teljesítette-e kötelességét. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A régi rendi országgyűlésen, ia követek küldésének idejében is mindenkor kötelessége volt a követnek a beszámoló megtartása, kötelességnek tartottuk ezt most is mindiazok, akik tiszteljük az alkotmányt és tiszteljük a parlamentarizmust. , Eta (abban a jelenségben, hogy. 22*