Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-146

130 Az országgyűlés képviselőházának' 1U zet számára a követendő utat, amikor, egy, sajnos, történelmileg elmaradottabb rendszer­ből egy modernebb, európaibb, demokratiku­sabb és megfelelőbb irányzatot tartott bel- és külpolitikai szempontból egyaránt szüksé­gesnek. Igen t. Ház! Apponyi Albert gróf elmúlása reánk, akik vele teljesen egy állásponton vol­tunk, azt a kötelességet rójja, hogy úgy a trianoni békeparancs revíziója, mint a szabad­ságjogok biztosítása és egy európai magyar közélet megteremtése érdekében fokozott köte­lességet teljesítsünk a jövőben. Apponyi Albert gróf magyar, azt mond­hatnám, a magyar vágyakat és magyar kí­vánságokat perszonifikáló egyéniségén kívül azonban nagy és értékes jelenség az egész európai életben. Csodálatos, — mert hiszen ta­lán a legnehezebb dolog volt — hogy magyar ember a világháború utáni időkben , a magyar követeléseket, a magyar revindikációkat, a magyar fájdalmat, a magyar keserűséget min­dig összhangba tudta hozni az általános euró­pai politika követelményeivel. Szent István óta ennek a nemzetnek az a hallatlan értéke és jelentősége van az európai történelem szem­pontjából, hogy a magunk nemzeti céljait sohasem az általános európai érdekek ellenére, hanem mindig azokkal összhangban tudtuk és fogjuk a jövőben is képviselni. Apponyi Albert gróf halhatatlan érdeme nemcsak magyar, hanem európai szempontból is az, hogy a legigazságtalanabbul megcsonkí­tott, . megnyomorított és tönkretett földön a nemzeti követelmények hajthatatlan szolgálata mellett igaz, becsületes és őszinte európai poli­tikát is tudott csinálni, összhangba hozva ja magyar követeléseket az általános európai kí­vánságokkal és egy konstruktív nemzetközi po­litika tengelyébe, hovatovább — reméljük — fókuszába tudta beállítani a magyar külpoli­tikai követeléseket. T. Ház! Nemcsak lélekben, hanem — mi, akik őt közelről ismertük, tudjuk talán a leg­jobban — formában, stílusban is milyen nagy­szerű európai volt Apponyi Albert gróf. Egyénisége minden sablont, minden szok­ványt, minden, mondjuk, tengerentúli standar­dizálási lehetőséget kizárt, fizikai és szellemi megjelenése és egyénisége jellegzetesen egyéni, individualista és európai volt, de sarkok, bántó élek nélkül és ' mint egy német sajtókommen­tár egyéniségéről megjegyzi: ezer esztendő kellett ahhoz, hogy ilyen embertípus kitenyész­tessék és kitermeltessék. Lelke, egyénisége tele volt tradícióval, de mentes volt minden előítélettől. A multat nála jobban senki sem tisztelte, de a haladás irá­nyában közöttünk senki sem akart és nem tudott nála határozottabban és bátrabban járni. Igazi parlamenti ember volt a szó legne­mesebb értelmében és a világ népeinek parla­mentjében éppen ezért tudott egyénisége olyan maradandó, mély és kitörölhetetlen nyomokat hangyni. Egyénisége, puszta léte cáfolata volt az elbalkanizálódásnak és a magyar kultúr­fölénynek minden trianoni megcsonkítás után is megdönthetetlen oszlopa és kiáltó nemzet­közi bizonyítéka volt. A legkiválóbb magyarnak és nagyszerű európainak tartjuk mi őt. De tiszta, felülmúl­hatatlanul tiszta ember volt, amilyenben az Úristennek csak kedve telhet ezen a földön. Talán a politikai gyengéi is ebből a nagy eré* : 6. ülése 1933 február 8-án, szerdán. nyéből származtak. Mert sohasem vette figye­lembe a politikában ható szubverzív erőket, a gyűlöletet, a szenvedélyeket, azokat a démoni erőket, amelyek a politikában sokszor erősebb motorok, mint a szeretet és egyéb, az emberi szimpátiából és rokonszenvből származó indí­tékok. Apponyi Albert gróf nem hitt a rossz ösz­tönökben, Apponyi Albert gróf nem hitt a szen­vedélyekben, a gyűlöletben, Apponyi Albert gróif egész egyéniségében csak a szimpátiát, a harmóniát, a rokonszenvet, a kooperációt, az együttműködést, az emberi szolidaritást ki­hangsúlyozó lelki és fizikai kvalitásokra tudott építeni és talán a politikai életben ezért nem tudott soha olyan eredménnyel és átütő erővel érvényesülni, mint talán a gyakorlatiasabb és az emberi gyengék iránt fogékonyabb más egyéniségek. De az ő nagy emberi egyénisége, amelyet minden tekintetben a tárgyilagosság, az objektivitás és az emberszeretet determinált," a legmagasabb csúcsokig jutott el, amelyet em­ber életében egyáltalában elérhet. Az ő megingathatatlan vallásos hite, ke­reszténysége, katholicizmusa igaz vallásosság volt, türelmetlenség nélkül, bántó él nélkül és igaz, őszinte megbecsüléssel minden más hit­felekezettel szemben. Ugyanilyen volt az ő magyarsága is. Nálánál különb embertípus a magyar életben nem volt, de más nemzeteknek hasonló értékű énjeit a nemzeti pszihének más nemzetekben megnyilvánuló sajátosságait is ugyanúgy tudta becsülni, mint a magyar ént; támadó él nélkül, imperialista él nélkül magyar volt, nemzeti volt és megbecsülte mindazt, ami hasonló módon beleidegződve és beleágyazva a hazai földbe sajátosat, egyénit, szépet és nagyot tudott alkotni. Arisztokrata is volt Apponyi Albert gróf, úr volt a szó nemes értelmében. Ur volt, inert az áldozatos lélek úri vonásait viselte magá­ban és az alázatos szolgálatteljesítésben látta az úriember legfőbb és legszebb vonását. Nem fogom soha elfelejteni, hogy pár évvel ezelőtt egy hideg, zimankós téli estén a Várhegy ol­dalán, az Ostrom-utcán kapaszkodtam felfelé, s előttem egy szegény öregasszony kéziszeké­ren rőzsét vonszolt. Nem bírta, el-elakadt. Egyszerre csak azt láttam, hogy a járdáról le­lépve, a 80 éves Apponyi Albert gróf meg­fogta a szekeret és ő húzta az öregasszony helyett. Ez az öregasszony abban a gyászos órában, ott Genfben, lélekben biztosan ott ál­lott Apponyi Albert gróf mellett, hogy letö­rölje homlokáról a halálverítéket és átsegítse őt ezen a nehéz órán. Es itt állunk valamennyien kalaplevéve, nagy űrrel a szívünkben, látván ezt az üres széket; nemcsak mi, akik itt ebben a teremben vagyunk, de a trianoni határokon innen és azokon túl is, sőt az óceánon túl is, az összes magyarok, minden magyarja ennek a szélvert. ennek a viharsodort magyar nemzetnek lélek­ben itt áll ma Apponyi Albert gróf koporsója mellett. Együtt gyászoljuk valamennyien. akik .magyarok vagyunk, és együtt száll lel­künkből a fohász az egek ura felé: Uram Is­tenem, add, hogy termékeny legyen az ő éle­tének példája! Uram Istenem, legyen áldott az ő emlékezete! Elnök: Most pedig előterjesztést teszek a t. Háznak a legközelebbi ülésünk idejére és napi­rendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését

Next

/
Thumbnails
Contents