Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-144
Az országgyűlés képviselőházának HU. ülése 1933 február 1-én, szerdán. 123 emberek teljesítik, akiknek 2 pengő 80 fillér a napibérük és akik a legnagyobb hidegben mint műszaki szolgálatot tevők, mint vonatvezetők 60—70 pengő havi fizetésért teljesítik szolgálatukat, holott tudják, hogy teljesen jogos az a kérelmük, hogy háromesztendei szolgálat letöltése után véglegesítessenek. A vasutasokra nézve van egy rendelkezés, amely kimondja azt, hogy háromesztendei ideiglenes szolgálat letöltése után, a szolgálatból vagy elbocsáttatnak, vagy pedig véglegesíttetnek, illetőleg kineveztetnek, és ebben az esetben nekik már nem napibér, hanem fizetés és lakbér is jár, a családosoknak családi pótlék. Köztudomású, hogy a vasutasok majdnem mind családos emberek, akiknek sok gyermekük vian. Ez a 160 ember több ízben fordult a Helyi Érdekű Vasutak igazgatóságához és kérte jogos igényeinek kielégítését. 1931-ben az igazgatóság azzal utasította el őket, hogy a nehéz gazdasági viszonyokra való tekintettel nincsen abban a helyzetben, hogy kérésüket teljesíthesse. Pedig erre tételes paragrafusok vannak, amelyek szerint őket véglegesíteni kell. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy egy-egy embernél az a differencia, amelyet nem kaptak meg, évente 6—700 pengőre tehető és ha tekintetbe vesszük azt, hogy egy 60 pengős fizetésű embernek ez a 6—700 pengő milyen óriási hiányt jelent, ha nincs, akkor érthető, ha ezek az emberek végső elkeseredésükben meg merték tenni azt, hogy eljöttek hozzám, akinek a kerületemben szintén^ a Hév. vonalai járnak, és kérték az én segítségemet és az én személyemen keresztül valamennyi képviselőtársam segítségét. Itt egészen furcsa dolgokról kell referálnom. Nekem gyakran van alkalmam találkozni ezekkel az emberekkel^ akik az én személyes meggyőződésem alapján is majdnem valamennyien sokgyermekes családapák és 70 pengős havi fizetésük van, amiből betegsegélyzőre, öregségi és rokkantsági járulékra levonnak s a fennmaradó Összegből kell nekik megélniök, ebből kell ruházkodniuk is. Ha ezt a ruhát megnézik a képviselőtársaim, ha öszszehasonlítjuk a téli ruhát a nyárival, nem találnak differenciát. Ha hozzáteszem még, hogy ezek az emberek, akiknek nincs miből enniök, akiknek ebből a kevés kis pénzből kell megélniök, milyen rettenetes fizikai szenvedést állanak ki a nélkülözések és az éhségek következtében, akkor megérthetjük azokat az elkeseredett kifakadásokat, amelyeket napról-napra hallunk. Az én kerületem bortermő vidék, ahol a gazdáknak bőven terem boruk, azonban értékesíteni, sajnos, nem tudják. Ennek következtében igen szívesen látják az embereket és én is igen sokszor találkozom vasutasokkal, akik berúgott állapotban teljesítenek szolgálatot. (Zaj.) Azért rúgnak be, mert nincs étel a gyomrukban, ellenben italt bőven kapnak ingyen. Ilyen állapotban pedig köztudomás szerint az emberek bőbeszédűek és sokszor olyan megjegyzéseket engednek meg maguknak, amelyek szinte hátborzongatóak. En például hallottam, amikor az egyik vasutas egészen hangosan kifakadt és ezt mondotta: mi várhat reám? Hát legfeljebb, ha összeütközés lesz, elpusztulok, de többet nem fogok ártani az igazgatóságnak, mint amennyit ő árt nekem azzal, hogy évek hosszú során át nem adta meg a hátralékos 6—700 pengőt. Tudják mit jelent ez, képviselőtársaimi (Mihálffy Vilmos: Nem jó ezt magyarázni!) Elnök: Nagyon kérem a képviselő urat, hogy interpellációjának indokolása során a vasutasokra vonatkozólag ne általánosítson és általában sértő és gyanúsító kifejezésektől tartózkodjék. Dinich Ödön: En a tények alapján beszélek. Olyan emberektől hallottam ezt, akik vasutasok... Elnök: Tények alapján nem lehet azt állítani, hogy a magyar vasutasság részegen teljesít szolgálatot. Dinich Ödön: Én nem azt állítom, hogy a magyar vasutasság részegen teljesít szolgálatot, csak azt mondom, hogy ennek a 160 elnyomott embernek nyomorúsága akkora, hogy nincs miből élnie, ellenben vendégképpen kapnak innivalót és szegény elgyötört testük kevés innivaló esetén is olyan állapotba kerül, hogy nem józanok akkor, amikor szolgálatba állanak. Ezzel nem általánosítottam. Én 160 nyomorult ember nyomorát hoztam ide. Méltóztassanak megengedni, ezzel nem általánosítok, nem bántok meg senkit, de felhívom a figyelmet arra, hogy ezeket az embereket, akiket a legnagyobb nyomornak tesznek ki, lássák meg végre és hallgassák meg panaszaikat. Hiába fordulnak bárhová. Egyetlen felügyeleti hatóságuk a miniszter úr. A miniszter úrnak nem mondhatom el, mert nincs itt, el kell tehát mondanom a közvéleménynek ezeket. Azért mondom el, hogy meghallják és kérem az igen t. miniszter urat, hallgassa meg ezeknek az embereknek panaszát, mert itt jogos, törvény szerint járó követelésről van szó. A miniszter úr teljesítse ezeket a követeléseket. (Zaj.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi miniszter úrnak. Sorrend szerint utolsónak következnék Klein Antal képviselő úr interpellációj ct, il, képviselő úr azonban interpellációjának elmondására halasztást kért. Méltóztatnak a halasztást engedélyezni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa az ülés jegyzőkönyv ét). Elnök: Van valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőtkönyv ellen? (Nincs!) Ha nincs, azt hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik este 9 óra 25 perckor.) Hitelesítették : Gallasz A, Rudolf s. h. Kuna Pál András s. Jc. naplóbiráló-bizottsági tagok. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIII. 17