Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-144

112 Az országgyűlés képviselőházának En a reális igazságnak tartozom annak megállapításával, hogy nem a telefonkönyv vastagsága, vagy vékonysága határozza meg azt, hogy mennyire fogyott az előfizetők száma, annál keyésbhé, mert a régi telefonkönyvben három hasábon soroltattak fel az előfizetők, az új telefonkönyv pedig négy hasábot tartalmaz., tehát >miár ez a tipográfiai eltérés indokol egy yastagságbeli differenciát, hanem a végén én előtárhatom a konkrét számokat. 1931 december havában 47.095 budapesti előfizető volt. Egy évvel későbh, 1932-ben, 47.884, vagyis összesen az apadás ez alatt a nagyon nehéz, gazdaságilag súlyos év alatt 211 előfizetőt -mutat, amit katasztrofális apadásnak semmiféle telefonkönyvi vékonyodásra való hivatkozással feltüntetni jogosan nem lehet. (Ügy van! jobbfelől.) Az apadás nem is a fővárosban mutatkozik annyira, mint inkább a vidéken: az 1931 decemberi állapothoz képest a beszélgetésenkénti díjszabás alá tartozó hálózatokban, — ehhez tartoznak a nagyobb, 100 előfizetőnél több előfizetővel bíró hálózatok — az apadás ugyanebben az évben vidéken 4*4 százalék, a kisebb átalányrendszerhez tartozóknál pedig 4 százalék. Nagyon szomorú, hogy ilyen apadás van, de ezt egy^luxusintézménybeli kezelésből eredő katasztrofális apadásnak jogosultan és méltányosan feltüntetni megint nem lehet. Az pedig, hogy az apadás százaléka körülbelül egyenlő a kétféle díjszabási rendszerhez tartozó hálózatokban, — tehát az egyiknél, ahol átalányozzák és a másiknál, ahol beszélgetések szerint számítanak — én azt hiszem, igen erős bizonyítéka annak, hogy a visszaesés oka nem ebben a tarifális rendszerben, az egyikben vagy a másikban rejlik, hanem rejlik abban, amiben az apadás és a visszaesés, sajnos, mindenütt mutatkozik az országban, de az egész világon: a gazdasági viszonyok súlyos és nehéz leromlásában. Az az állítás tehát, hogy a postánál egyedüli ok a nem helyes kezelés, vagy hogy a postánál speciális helyzet van, amely romlásra, katasztrofális romlásra vezet, nem állhat meg, mert nincs katasztrofális romlás, normális romlás van, amely a gazdasági viszonyok romlásában találja indokát. En nagyon átérzem, mint a gyakorlati életből jövő ember azt, hogy milyen életszükséglet, milyen fontos tényező a kereskedelmi forgalomban és a gazdasági életben a telefon és az interpelláló képviselő úr meg lehet győződve arról, hogy ami észszerűiéig tehető, azt én megteszem, — amint rá fogok mutatni, ïészben már meg is tettem, mert ismerem a helyzetet és akarom orvos ölni — arra azonban neon leszek kapható, hogy szólamok kedvéért, amelyeket a tényadatok nem támasztanak alá, a postának és a telefonnak amúgy is nehéz helyzetét át nem gondolt intézkedésekkel még katasztrofális abba tegyem. (Helyeslés jobbfelől.) Ami a díjszabás tételeit illeti, legyünk itt is igazságosak és hasonlítsuk össze a díjszabást az összes tekintetbe jöhető államok díjszabásaival. . Ez nem hangulat kérdése, hanem a reális számok kérdése. Ez az összehasonlítás, amelyet szívesen bocsátok a kép vi elő úr rendelkezésére, amely grafikonokban is miegvan, nmiit mutat? Egyáltalában nem azt mutatja, ;

hogy árdrágítás- és uzsoinaszerű díjszámítás történt. Kérem, legyünk óvatosak ezekkel a kifejezésekkel. A posta és a telefon minden emberi intézményben benne rejlő és nem tagadható hibák mellett is, a világ egyik leg:11} U. ülése 1933 február 1-én, szerdán. kitűnőbben működő ilyen intézménye, amely elismerést érdemel. Ne 'méltóztassék tehát egyes hibák, vagy elkeseredett, de meg nem gondolt hangulat miatt egy ilyen mintaszerű intézményt, (Úgy van! Ügy van! jfibbfejöl.) amelyet az egész világon elismernek, sőt példaképpen állítanak oda az uzsora és az árdrágítás vádjával illetni. (Ügy van! Úgy van! Helyeslés a jobboldalon és a ködépen.) Elhiszem, hogy lehetnek elszigetelt esetek, amelyek ilyen látszatot keltenek, de ne méltóztassék az intotál indukció örök hibájába esni és az esetek egy ezrelékéből a többi 999 ezrelék rendben lévő esetre következtetni. Ha rátérek ezeknek a díjtételeknek vizsgálatára, akkor azt látom, hogy a helyi díjtételek általában nem drágábbak a külföldig díjszabásiok hasonló tételeinél. Ami a használati díjakat illeti, ezeket szeretném csökkenteni. Egy új intézményt próibálok inaugurálni, — két helyen már he is vezettük — ez az úgynevezett bérháztelefon, ahol tíz előfizető kapesolódhatik és bizonyos, igen lényeges, egészen 50 száj zalékig menő kedvezményeket élvezhet, továbbá az úgynevezett társas-telefon, ahol kevesebb, 2—5 előfizető kapcsolód'hatik egybe. Ha ez népszerűsíJttetik, kétségtelenül bizonyos lényeges enyhülést fog lehetővé tenni a közönség széles körei számára. Ennek a berendezésnek előfizetői a felszerelési díjat, a 120 pengőt nem fizeti ebben az összegben, hanem csak 36 pengőt fizetnek, a havi talapdíj pedig csak a fele a rendes díjnak. (Vázsonyi János: Jugoszláviában hogyan van?) Rendelkezésre bocsátom az összeállítást. Ami az interurbándíjakat illeti, ebben a magyar díjszabás kétségtelenül drágább, mint a külföldi díjszabások átlagban. (Friedrich István: Sokkal drágább! A harmadával drágább!) A 100 kilométerig terjedő fokozatokban azonban megpróbáltam elérni egy enyhítést, amit még októberben, illetőleg novemberben bevezettem, olyképpen, hogy azt a tizenöitkilométeres zónát, amely Budapest körül meg van szabva és amelyen belül olcsóbb az előfizetési díj, kiterjesztettem 54 vidéki városra, ahol az előfizetési díjat egyúttal leszállítottam az egy pengőről 80 fillérre, a vidéken pedig 80 fillérről 70 fillérre. A tapasztalat szerint ez bizonyos érezhető könnyebbedést hozott. Hogyan állunk a további díjleszállítással az interurbán-forgalomban? Miután a forgalomnak 52%-a az 50 kiiloiméterig terjedő zónába esik, itt csökkentést nem eszközölhetek, mert bizonyos mértékben ennek a közelebbi zónának kell viselnie a hosszabb, a távolabbi zóna kisebb forgalmának terhét. Mindig visszatérünk az alap okra: olyan országban, amelynek megcsonkítása folytán nincsenek meg a megfelelő, gazdaságilag kihasználható övezetei és távolságai, ezt a szolgálatot nem lehet olyan olcsón ellátni, mint ott, ahol a nagyobb távolságon kifejlődő nagyobb forgalom egy nagyobb rezsi elviselését lehetővé teszi. Talán túlmessze eso dolgokat fog össze a gondolatom, de mégis azt mondom, hogy ebben a kis tükörben megint bizonyos mértékig Trianon következményeit méltóztassék meglátni. Ami a számlálógépek működését illeti, lehetséges, hogy itt vanak bizonyos panaszok, de utóvégre én a statisztikára és a nagy számok törvényére vagyok utalva és nem egy elkeseredett panaszos ember levelére. A nagy számok törvénye pedig mit mutat? A nagy számok törvénye azt mutatja, hogy panaszok csak egy százalékban fordulnak elő és Budapes-