Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-144
102 Az országgyűlés képviselőházának . lyek az interpelláció anyagára is kiterjedtek, a kormány a legrészletesebben válaszolt, azt hiszem, felesleges volna most az interpellációval érdemben foglalkoznom. Arra kérem tehát a Képviselőházat, hogy engem az érdemleges válaszadástól felmenteni és az interpelláció felett napirendre térni méltóztassék. Budapest, 1933. évi január hó 31-én. Gömbös Gyula, s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat meg.illeti a viszonválasz joga. Az interpelláló képviselő úr azonban nincsen jelen. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszteri választ tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a miniszterelnök úr írásbeli válasza Hegymegi Kiss Pál képviselő úrnak múlt évi december hó 14-én előterjesztett interpellációjára. A jegyző úr lesz szíves a. miniszterelnök úr írásbeli válaszát felolvasni. Dinien Ödön jegyző (olvassa): «T. Képviselőház! Hegymegi Kiss Pál országgyűlési képviselő a Képviselőnáznak multévi december hó 14-én tartott ülésében interpellációt intézett a kormányhoz, amelyben azt kérdi, hogy mikor terjeszti elő a kormány a titkos választójog általános behozataláról törvényjavaslatot, amely a magyar dolgozó társadalom szabad politikai meggyőződésének érvényesülését biztosítja. Ezen interpellációra nézve van szerencsém előadni, hogy amint azt a vezetésem alatt álló minisztériumnak a Képviselőházban és a Felsőházban történt 'bemutatkozása alkalmával és azóta is többször kijelentettem, a választójog kérdésében a kormány a titkosság elvi álláspontja alapján áll. Most i» megisímétlem, azt akarom, hogy minden magyar ember szabadon nyilvánítsa politikai véleményét és a választásokon os.ak saját lelkiismeretére hallgatva, adja le szavazatát. A titkos szavazáson alapuló választójogi reform! megalkotása ügyében -szükséges intézkedéseket már folyamatba tettem és mihelyt a törvénytervezet elkészül, az azonnal, de feltétlenül még ennek az országgyűlésnek tartama alatt a t. Ház elé fogom terjeszteni. Kérem a Képviselőházat, hogy ezen válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1933 évi január hó 31-én. Gömbös Gyula, s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. A képviselő úr azonban nincs jelen. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatnak-e tudomásul venni, igen, vagy nem 1 ? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a miniszterelnök úr írásbeli válasza Weltner Jakab képviselő úrnak múlt év december 14-én előterjesztett interpellációjára. A jegyző úr szíveskedjék felolvasni a választ. Dinich Ödön jegyző (olvassa): «Tisztelt Képviselőház! Weitner Jakab országgyűlósii képviselő úr a Képviselőháznak multévi december hó 14-én tartott ülésében a politikai amnesztia tárgyában interpellációt intézett az összkormányhoz. Ezen interpellációra a következőket van szerencsém előadni: A politikai bűncselekményeket illetően az igazságügyminisztert a törvény alapján megillető hatáskör gyakorlása kérdésében a kormánynak az, &z .álláspontja, hogy a bünteto4. ülése 1933 február 1-én, szerdán. törvénybe ütköző cselekmények megtorlása (szempontjából merőben közömbös az, hogy a bűncselekmény elkövetője és a^ bűncselekmény elkövetése milyen politikai irányzat szolgálatában áll, mert ebben a vonatkozásban az igazságszolgáltatás körében egyedül és kizárólag a törvény r előtti egyenlőség elvének kell a maga teljes pártatlanságában érvényesülnie. Ezen az elvi alapon állva, vissza kell utasítanom az interpelláló képviselő úrnak azt a vádját, mintha az igazságügyig kormánynak az állam büntető hatalmának érvényesítését célzó működése körében^ a politikai üldözés szelleme és rendszere érvényesülne. Külföldön emigrációban élő személyeket nem ismerünk; akiket bizonyos politikai irányzatok körében ezen a néven szoktak nevezni, azok szökevények, akik az általuk elkövetett bűncselekmények következményei elől külföldre távoztak, vagy akik a külföldön elkövetett bűncselekményeik következményeit kikerülendő, óvatosan tartózkodnak attól, hogy hazatérjenek és elkövetett cselekményükért helytálljanak az illetékes bíróság előtt. Az interpelláló képviselő úrnak arra a kérdésére tehát, hogy hajlandó-e a kormány szülőföldjükre és működési körükbe visszaengedni a most említett személyeket, csak az lehet a törvényes álláspontom, hogy minden magyar állampolgárnak szabadságában áll viszszatérnie az ország területére; amennyiben azonban az illetővel szemben itt t bűnvádi eljárás van folyamatban, ez a visszatérés természetesen elválaszthatatlan attól a — törvény előtti egyenlőség elvéből folyó — következménytől, hogy az illető az általa elkövetett, illetve terhére rótt bűncselekményért az illetékes bíróság által a törvényes anyagi és alaki büntetőjogi szabályok értelmében felelősségre vonassék. E törvényszerű eljárás keretében kizárólag a független magyar bíróság hivatott arra, hogy a vádat megvizsgálja és a törvénynek megfelelően érdemileg elbírálja. Az a körülmény tehát, hogy valaki ezidőszerint külföldön tartózkodik, vagy amint az interpelláló képviselő és az ő politikai felfogását valló elvbarátai mondják, «a külföldön emigrációban él», az általuk elkövetett bűncselekmények elbírálása tekintetében sem az ő javukra, sem az ő terhükre nem teremthet sem előnyösebb, sem hátrányosabb helyzetet, szemben azokkal a bűnözőkkel, akik az ország területét el nem hagyták és itt a bíróság rendelkezésére állanak. Ehhezképest merőben indokolatlan és a törvény előtti egyenlőség^ követelményeibe ütközik az interpelláló képviselő úrnak az a kívánsága, hogy a politikai bűncselekmények miatt körözött, külföldön tartózkodó terheltekkel szemben kibocsátott nyomozólevél, illetőleg személyleíráskörözés visszavonassák. Különben is az ily nyomozólevél, illetőleg személyleíráskörözés kibocsátása a kir. bíróságok hatáskörébe tartozik és így azok visszavonására is csak a bíróság lehet hivatott. Még kevésbbé lehet szó arról, hogy valamely kivételes eljárást gyakoroljon a kormány az olyan szökevényekkel szemben, akik ellen a bíróság elkövetett bűncselekményeik miatt már büntető ítéletet hozott s akik a reájuk kiszabott büntetés vérehajtásának meghiúsítása céljából szöktek külföldre. Ezeknek az elítélteknek jelentékeny része különben is oly egyének, akik az 1921 : XL. te alapján a Szovjet-Oroszországgal lebonyolított fogolycsere-akció keretében lettek a most nevezett szovjetköztársaságnak büntetésük félbeszakítása mellett átadva. Az ily elítéltek büntetésének végrehajtására kizárólag a most
