Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-144

Az országgyűlés képviselőházának Ihh. ülése 1933 február 1-én, szerdán. 99 az tényleg meg is szűnjék. Ezzel kapcsolatban azonban egy kérdést megfontolandónak tartok. Tudniillik^ ha a kiárusítást üzletáthelyezés címén engedély ezik^akk or is elveszíti aa illető kereskedő ipar jogos! tv anyát, de kaphat új jogosítványt, azzal a megszorítással, hogy Budapesten nem működhetik ugyanabban a kerületben és vidéken nem ugyanabban a községben. Miután ilyen esetben úíryab megkaphatja az új jogosítványt, azt hiszem, gyakorlati szempontból tekintetbe lehetne venni olyan megoldást, hogy amidőn áthelyezésről van szó, ne vonassék be az iparjogosítvány, hanem miután úgyis megkaphatja, ha Budapest más kerületére vagy vidéken más községbe kéri, olyan megszorítás eszközöltessék, hogy Budapesten ne gyakorolhasson a régi jogosítvány alapján ugyanabban a kerületben további ténykedést, illetőleg vidéken ugyanabban a községben. Ezzel megkímélnők azokat a kereskedőket, akik tényleg üzleti és jogos üzleti érdekből helyezik át üzleteiket, ezektől a kellemetlenségektől és utánjárásoktól, de a költségektől is, amelyekkel az új ipari jogosítvány^ megszerzése szükségképpen járni fog. Azt természetesen helyesnek tartom, hogy ha — ilyen esetben — ugyanabban a községben, vagy Budapesten ugyanabban a kerületben akarna a kereskedő működni, az ne tétessék lehetővé, mert egyébként egyszerűen' hangzatos címen, üzletáthelyezés ürügye alatt végeiárusítást rendezne s két vagy három házzal arébb újból megnyitná üzletét a tisztességes kereskedő rovására. Az előbb ibátor voltam javasolni, hogy a kereskedelmi miniszter úr az elsőfokú iparhatóságot részletesen instruálja, hogy ezt a kérdést miképpen kezelje és hiszem, hogy ez az én kérésem nemcsak, hogy nincs ellentétben, hanem egyenesen összhangzásban van a törvényjavaslat egész szellemével. Mert ebből a törvényjavaslatból őreimmel állapítom meg, hogy abból, mintha friss szellők fújdogálnának, végig kicsendül az a szándék, hogy a gyakorlati éüettel a kooperáció a lehetőséghez képest meglegyen s •hogy a bürokrácia a lehetőséghez képest ne tengjen túl. Ebben az irányban látjuk azt, hogy az érdekképviseleteknek, illetőleg bizonyos gazdasági testületeknek is megfelelő befolyást biztosít a kereskedem! miniszter úr és pedig olyképpen, hogy még disztingvál is ezek között a szakmabeli sértettek között, mert szakmabeli sértett ideiglenes intézkedés céljából csak a rendes bírósághoz fordulhat, míg a gazdasági testületek — amelyek a nagyobb objektivitást képviselik — a választott bírósághoz^ is fordulhatnak Ideiglenes intézkedések megtétele céljából, amely ideiglenes intézkedések tekintetében szintén helyeslem a javaslatban választott gyakorlati megoldást. Tudjuk, hogy a gazdasági élet ilyenkor zsarolásoknak milyen tág mederben van kitéve, úgyhogy itt is indokolatlanul kérhetne ideiglenes intézkedéseket valakivel szemben a nem lojális versenytárs. A kereskedelmi, jminiszter úr igen helyesen egy kaució letevéséhez köti, illetőleg fel van jogosítva, 'hogy kösse az ideiglenes intézkedés megtételére vonatkozó kérés támasztását, ami ugyancsak hozzá fog járulni a helyzet tisztázásához. T. Ház! En azt a szellemet, amely ezt a törvényjavaslatot létrehozta, nagyon dicséretesnek és honorálásra méltónak tartom. Látom benne a ma inkább, mint valaha szükséges védelmét a tisztességes elemnek a tisztességtelen elemmel szemben, úgyhogy csak nagy örömmel fogadhatom el a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (HelyesKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ XIII. lés és taps a jobboldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Dinich Ödön jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Régen nem volt példa arra, ami most történik, hogy egy törvényjavaslatot, amelyet a kormány benyújtott, a mi részünkről is elfogadhatunk. Meg kellett kopaszodnom, míg megérhettem, hogy elfogadhatom azt, amit a kormány beterjesztett. (Derültség.) Cseppet sem.bánt engem, hogy ez így történt, mert, sajnos, az idők nekünk adtak igazat. Ha a kormánypárt annak idején honorálta volna visszautasító álláspontunkat, akkor az ország ma más képet mutatna. (Mozgás.) A tegnapi szomorú nap után, amelyről, hogyha lapkiadó volnék, a tudósítást gyászkeretben jelentettem volna meg, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez igaz!) — ha szabad lett volna és ha ezért be nem tiltották volna azt a lapot, — tulajdonképpen igen apró kis törvényjavaslat az, amely előttünk fekszik, azonban jóindulatot mutat és ezt a jóindulatot szívesen is fogadjuk. A t. kereskedelemügyi miniszter úr részéről láttam már több olyan momentumot, amely a sínylődő és felsegítésre váró kereskedelem reiményeinek igenis, tápot ad. Láttam jóindtur latot az ő részéről, hogyha nem is tudott mindenben a mi kedvünkben járni, nem is tudott érdekünkben mindent megtenni, láttam azt az egyet, hogy a jóindulat megvan. (Ügy van! a középen.) Es talán a jövőben a kereskedelemügyi miniszter úr — látva azt, hogy kereskedelmünk teljesen tönkrement — a kereskedelem felépítésében folytatni fogja azt, amit evvel a törvényjavaslattal megkezdett. Ez a törvényjavaslat különbséget tesz a tisztességes és a tisztességtelen kereskedelem között. Minden foglalkozásban vannak tisztességes ós tisztességtelen elemek. (Ügy van! a középen.) Nincs olyan foglalkozás, fel a királyokig, ahol ne volna tisztességtelen ember. (Farkas István: A királyok között majdnem mind tisztességtelen! — Zaj.) Mindenütt a világon meg lehet ezeket különböztetni. Ha egy törvényt alkotunk, — ügyvéd-képviselőtársaim ezt jobban fogják tudni, mint mi — abban a pillanatban sokan azon kezdenek gondolkozni, hogyan lehet ezt a törvényt kijátszani, megkerülni. Abban a pillanatban megindul a munka az egész vonalon. Természetes, hogy azokkal szemben, akik eszüket^ rosszra, embertársaiknak kijátszására használják, bizonyos gátat kell vetni a kereskedelem szabadságának, mert a kereskedelem szabadságával az ilyenek visszaélnek. Ez csak természetes. Hogy csak egy példát mondjak, az a kereskedő, aki megfizeti a forgalmi adót, aki eddig tisztességesen bevallotta forgalmát — most már ugyan átalány ózva van az egész, (ErődiHarrach Tihamér: Hála Istennek!) hála Istennek, de tíz évi harc kellett, amíg ez megtörtént — hátrányban volt azzal szemben, aki nem fizette meg a forgalmi adót. Az a kereskedő, aki tisztességes árut tart, nagy hátrányban van azzal szemben, aki nem olyan árut tart raktáron, aminőt a közönség joggal megkíván. Az a kereskedő, aki olyan hirdetéseket tesz közzé, amelyeknek semmi körülmények között meg nem felelhet; az a kereskedő, aki kiárusítást csinál azért, mert bajban yan, s^ azután új árukat szerez és azokat is kiárusítás címen adja el, becsapja a közönséget és kárt okoz a tisztességes kereskedelemnek. Hogy az 14