Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

264 Az országgyűlés képviselőházának 13 vetkezet havi 3,100.000 litert kap törzskeretként. Ezek a szövetkezetek a kistermelők, a kisgazdák gazdasági érdekeinek képviselői. Viszont a 162 szövetkezettel és 3 millió literrel szemben 483 uradalom és nagygazdaság havi 6,050.000 liter tejet szállít Budapestre. Itt szociális aránytalanságot látok a kistermelők rovására. (Erdélyi Aladár: Külön termelési igazolvány alapján mégegyszer annyit szállítanak a budapestkörnyéki kistermelők! — Br. Biedermann Imre: Ezt egy dátum szerinti «Stichtaggal» állapították meg!) Az előző szerződések Stichtagja szerint. (Br. Biedermann Imre: Kendelettel állapították meg!) Méltóztassék a továbbiakat megvárni. En nem vagyok az, aki a magyar gazdasági viszonyokat megrázkódtató módon akarnám megváltoztatni. En egy nagyon természetes, de tudatos fejlődés híve vagyok, és meg vagyok róla győződve, hogy Magyarországon a nemzetgazdasági politikának az a helyes axiómája, hogy a kisbirtoké a jövő. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Hogy ez az aránytalanság megvan, ezt méltóztassék megállapítani s hogyha igaz, akkor tessék a földinívelésügyi miniszter úrnak egy szukcesszív eltolódást biztosítani, még pedig a kistermelő szövetkezetek javára és a nagygazdálkodás terhére. (Jánossy Gábor: Elvileg egészen helyes.) A második feladat az, hogy nemzetgazdasági tekintetből annak a tejnek az értékesítését kell előmozdítani, amely az állattenyésztéssel van összefüggésben. {Helyeslés balfelol.) Ez tehát azt jelenti, hogy onnan veszem a tejet, ahol a tejtermelés egyúttal az állattenyésztéssel is kapcsolatos! (Erdélyi Aladár: Szóval, a termelő tehenészet.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Turchányi Egon: Tisztelettel kérek 15 percnyi meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Turchányi Egon: T. Ház! Itt akarok utalni arra, hogy a tehenészetek között számos megkülönböztetést tesznek. De ebből a szempontból a következő disztinkció a fontos. Kétféle tehenészet van, lefejő, vagy úgynevezett banktehenészet — mert ez a második elnevezés, az igazi epitheton ornans — és a tenyésztő tehenészet. A különbség az, hogy a lefejő tehenészet olyan gazdasági üzem, ahol a teheneket csupán mint tejprodukáló alanyokat kezelik és abban a pillanatban, amint a tej szolgáltatás valamely tehénnél egy bizonyos mérték alá esik, a tehenet már ki is cserélik anélkül, hogy az állattenyésztés céljait szolgálnák vele. Ezzel szemben áll a tenyésztő, vagy másképpen kisgazda-tehenészet, amely nemcsak tej szol gáltatásra, hanem megfelelő állattenyésztésre is be van rendezve. Természetes, hogy a törzskeretek elosztásában nem a lefejő, illetőleg nem a banktehenészet pártfogolása, hanem az állattenyésztő tehenészet pártfogolása volna szükséges és indokolt. De mégsem ez az elv érvényesül. Magyarországon a legnagyobb tejszolgáltató tehenészet tipikusan bank-, illetőleg lefejőtehenészet, s ez a Hatvany-Deutsch-féle uradalom tehenészete. (Jánossy Gábor: Profit-tehenészet.) Ez az uradalom a 10 millió ihaviliterbő'l, amelyet Budapest felveszi, egy millió liter tejet szolgáltat állandóan. Ez az egytizedrész hallatlan aránytalanság. Nem mcndom, hogy tö>kéletesen el kellene metszeni ennek az uradalomnak a pesti tejszolgáltatással való összeköttetését, de tessék [megnyirbálni úgy, hogy >. ülése 1932 december 14-én, szerdán. például csak 500.000 litert szállítson, s ezáltal a másik 500000 liter még száz más kisszövetkezetnek jusson, s így ezer és ezer kisexisztenciát tartson fenn. (Propper Sándor: Fokozni kell a fogyasztóképességet!) Természetes, hogy fokozni kell a fogyasztóképességet is más oldalon, de ezek technikai kérdések, amelyekről én beszélek. Tudom nagyon jól, meggyőződtem róla, hogy milyen komoly feladat teljesítése volt egyáltalában a tejrendelet kiadása és az is, hogy a miniszter úr két fillérrel leszállította a tej kicsinybeni árát. De meggyozodteim arról is, hogy a tejfogyasztás egyáltalában nem emelkedett, tehát a fogyasztási képesség emelése egyéb gazdaságpolitikai intézkedések következménye kell, hogy legyén. (Ügy van! jobb felől.) T. Ház! Hogyan állunk a tej árával? Mielőtt erre a kérdésre rátérnék, még egyet kell említenem, mert egy további visszásságról is tudok, nevezetesen arról, hogy a 'budapesti törzskeretben van elszámolva az Eszterházy hercegi uradalomnak havi 169.000 liter tej szolgáltatása, és csodálatos, hogy fogyasztási tejként van elszámolva, holott nem Budapestre kerül, hanem Sopronban dolgozzák fel ipari tejként. Erre nézve is kérem majd a t. földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék magyarázatot adni, miért van ez, mert ha ennek nincs valami megsemmisítő erejű gazdasági, magyarázata, akkor ezt is visszásságnak tartóim, amelyet meg kell szüntetni. (Biedermann Imre: Ez lehetetlen! Tévedés!!) De így van! A magyarázatra nemcsak én vagyok kíváncsi, hanem minden kisgazda is, akinek a tej árához köze van. A tej áránál a helyzet a következő. Van egy közös tejtermékárjegyző bizottság a Káb., amelynek jegyzéke szerint kicsinyben^ 32 fillért fizetnek a fogyasztók a tej literjéért. Ebből 20"2 fillért kapnak a termelők._ A vállalatok literenként 13-1 fillér költséget mutatnak ki. Éppen a múltkor hallottam egy rádióelőadást, amelynek során egy tejszakértő úr kijelentette, hogy a budapesti vállalatok, amelyek a tej széthordását biztosítják, most olyan helyzetben vannak hogy minden liter tejre 1*3 fillért fizetnek rá. (Erdélyi Aladár: Az Omtk. vezetője!) Én mindenesetre konstatálom, hogy ő a vállalatok kalkulációját költség szempontjából úgy állította be, hogy végeredményben az jött ki, hogy minden liter tejre a széthordó vállalatok 1*3 fillért fizetnek rá. (Jánossy Gábor: Rosszul kalkulált! — Dinnyés Lajos: Rossz volt a rádiószózat!) Ebből az következnék, hogy ma talán nincsen szerencsétlenebb társaság, mint azok^ a nagvvállalatok, amelyek itt Budapesten széthordták a tejet. Mert mennyit tesz ki ez az 1-3 fillér ráfizetés? (Büchler József: A ráfizetésből élnek!) Hétmillió liter fogyasztási tej forgalmánál a vállalatok, ha ez igaz, havonta 91,000 pengőt fizetnének rá a forgalomra, évente pedig 1,080.000 pengőt. Azt hiszem, hogy nem tűrnék olyan halkan ezt a bajt, mint amiÍven csendben vannak. Azt vagyok bátor kérdezni a t. földmívelésügyi miniszter úrtól: reális ez a kalkuláció? Egy eeész csomó pontban sorolia fel a vállalat költségeit literenkint... (Bücbler József: Mosás! Üveg, pasztörizálás stb!) Amit csak el lehet képzelni, az mind bele van szorítva ezekbe a költségkimutatásokba. Vannak köztük ütköző költségtételek is. például ügynöki jutalék, fiókköltseg; tudniillik a fiókfenntartási költség, a berendezési költség, mert a viszontelárusítói jutalék