Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-132

Az országgyűlés képviselőházának 132, nak rovására megy. A magyar szociális biztosítási teher még- mindig sokkal kisebb, mint Európa akármelyik kultúrállamának szociális terhe. Ha t. képviselőtársam a kisiparosságmegmentését más oldalon kezdené meg, ha tiltakoznék az ellen az adópolitika ellen, amelyet itt folytatnak, (Müller Antal: Tiltakozom is!) ha tiltakoznék a termelési politika ellen, a kartellpolitika ellen, amely egyenesen megfojtja a kisipart, akkor bennünk segítőkre találna, de amikor úgy akarja megmenteni a kisipart, hogy meg akarja szabadítani attól a néhány fiilérnyi szociális tehertől, amelyet a kisipar nagyrészt amúgy sem fizet be, akkor kénytelenek vagyunk vele szembeszállni és kénytelenek vagyunk utalni arra, hogy a magyar kispolgári társadalom megmentése nem ezen a módon, nem ezen az úton keresztül történhetik meg. T. Ház! Sikkasztásról beszélnek azokkal kapcsolatban, akik nem fizetik be a járuléknak azt a részét amelyet nem a munkások fizetnek, hanem amelyet a munkaadók vonnak le tőlük és nem fizetnek be. Nem ezekről a padokról hangzott ez el először. A szociálpolitikában és a jogi irodalomban ez már évtizedes téma. Sokat írnak és sokat beszéltek a külföldi szaklapok arról, hogy a szociális biztosítás céljaira beszedett, de be nem fizetett pénz illetőleg

1 járulék elsikkasztott összeg. Itt nem is az iparosságról van főleg szó, hanem általában a termelésről ésa termelés tényezőiről van szó. Tessék csak meghallgatni a Mabi. jelentéséből a következő megállapítást. Az 1931. évi jelentés adatai szerint a cégek közül 4435 volt olyan, amely 200 pengőnél nagyobb összeggel, 2169 volt olyan. amely 500 peng'őnél nagyobb összeggel és 1029 volt olyan, amely 1000 pengőnél nagyobb összeggel volt hátralékban. Ezeknek az összegeknek a fele volt olyan, amelyet a munkaadó azzal vett át a munkástól hogy azt befizeti, beszállítja az intézmény pénztárába. Tehát ő itt csak egy közvetítő, aki ezt az összeget köteles volna beszállítani a pénztárba, megtoldva a maga 50%-ával. Itt tehát igenis, lehet beszélni arról, hogy ezek a levont, de be nem fizetett összegek elsikkadtak. Már a háború előtt egész komoly tervezetek készültek a külföldi törvényhozásokban arról, hogy a levont, de be nem fizetett járulekok be nem fizetését sikkasztásnak minősítik és büntetőjogilag üldözik. Csak a kapitalizmus befolyása volt az, amely ezt a rendszabályt elhárította. Egyébként maga a kérvény és maga ez a mesterséges hangulat, amely a szociális biztosítás ellen kialakult, illetőleg amelyet kialakítottak a szociális biztosítás ellen, az előrelátás hiányára és igen száraz, antiszociális lélekre vall. Miről van szó ezzel a hangulattal kapcsolatban? iSzószerint talán ebből a (kérvényből ez nem olvasható ki, de szellem, amely a kisiparosság és a kiskereskedelem megmentésének ürügye alatt ilyen hangulatkeltéssel próbálkozik: megtámadja a rokkantak, az öregek, az özvegyek és az árvák érdekeit, ezeknek a szájából akarja tehát kivenni azt a kis darab kenyeret, amelyet a szociális biztosítás nyújt. Annál fájdalmasabb és súlyosabb ez a dolog, mert itt nem alamizsnáról, nem ajándékról, hanem megszerzett és megvásárolt jogokról van szó, arró! van szó, (hogy valakiket köteleztek törvénnyel, hogy 'biztosítsák magukat öregség, rokkantság ellen, törvénnyel kötelezték bérük, fizetésűt egy részének befizetésére, és akkor, amikor jogaikba léphetnének az illetők, amikor a carence idő lejárt, mikor az illetők megrokkantaik vagy megöregedtek, amikor a családfő ülése 1932 december 1-én, csütörtökön. 89 meghal és ittmaradnak az özvegyek, az árvák, a gyermekek ellátatlanul, akkor meg akarják őket fosztani törvényesen megvásárolt jogaiktól. Erről van szó ebben a hangulatban. Ez pedig nem más, mint egy igen száraz, antiszociális megnyilatkozás, holott ennek az ügynek súlyos gazdasági, szociális és egészségügyi öszszefüggései vannak az egész társadalmi élettel. T. Ház! Általában Európaszerte uralkodó szociálpolitikai alaptétel az, hogy a szociálpolitikát visszaszorítani nem lehet és nem szabad. A szociálpolitikát csak fejleszteni, előbbrevinni lehet, nem pedig visszaszorítani, és a szociálpolitikai irodalom ezt a tételt a maga részérc Európaszerte el is fogadta. Csák igen reakciós országokban látunk törekvéseket a szociálpolitika lebontására, másutt nem. Minden erre irányuló szándék csakis ilyen reakciós lelkekből fakadhat, mert (hiszen az ilyen szándék nem más, mint súlyos merénylet a szociális jólét és a közegészségügy ellen. Tény az, Ihogy az Oti.-nak is, a Mabi.-nak is vannak bajai. De miért vannak ezek a bajok? Ezt is meg kellene egyszer komolyan vizsgálni és meg kellene állapítani, hogy nem a biztosítottak okozták ezeket a bajokat, mert azok nem járultak (hozzá az Oti.-nak, a Mabi.-nak és az egész magyar szociális biztosításnak válságához. A régi időkben, amikor az ilyen intézményeknek megvolt a maguk önkormányzata, akkor is voltak bajok és válságok, de ezek a bajok ilyen formában nem mutatkoztak. Azt olvassuk a lapokban, hogy az Oti. Hamburgból (hozatott magának szakértőt, hogy vizsgálja meg az Oti. egész ügymenetét, pénzügyi helyzetét és adjon tanácsokat arra nézve, 'hogy miképpen lehetne ezt a hatalmas, nagy intézményt szanálni. Valamikor régen, az úgynevezett elvtársi adminisztráció idejében, a régi munkásbiztosítóban, az országos munkásbiztosítási és betegsegélyző pénztárban, a kerületi munkáspénztárakban folyó adrni- • nisztrációról azt mondták, hogy asztalos- és suszterlegények adminisztrálják a pénztárt, és ezt nagy bűnnek és hibának rótták fel. Akkor azonban ilyen 'bajok, ilyen hiányok, ilyen problémák, ilyen válságok nem jelentkeztek. Mert ha fel is merültek, — mint ahogy kétségtelen, 'hogy felmerültek — akkor is nehézségek, az adminisztráció az önkormányzattal karöltve, meg tudta oldani a bajokat és át tudta vinni az intézményt az ilyen válságokon. Hatalmas válság állott elő például a háború kitörésének pillanatában s ez a válság sokkal nagyobb volt, mint a mai, legalább is az alapjai voltak szélesebbek, mert akkor mindenki mindenféle fizetést leállított és mégis az önkormányzat és az adminisztráció, szorosan összefogva minden kormánytámogatás nélkül, átvezette a/ intézményt a háborús válságon és háborús bajokon. Nem volt szükség hamburgi sziakértőre mint most, pedig akkor egészen más volt a helyzet. Ma minden minisztériumból összeszedtek egy csomó adminisztratív erőt s oda vitték ezekbe az intézményekbe. Az OTI-nál már majdnem a portás is méltóságos úr. {Ügy van! half elől.) Csupa méltóságos úr van ott, de vannak kegyelmes urak is. vannak a társadalmi ranglétra legtetején álló urak. Csupa értelmiség, csupa előkelőség, csupa tanultság. csupa diploma és mégis, amikor a válság tünetei mutatkoztak, akkor külországba kellett menni szakértőért, Hamburgba, holott azelőtt, amikor az a bizonyos munkásadminisztráció volt, — nagyon jól méltóztatnak tudni azok, akik ismerik a magyar munkásbiztosítás történetét — 13*