Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-132

Àz országgyűlés képviselőházának 132. zási lehetőségének béklyóját és elfojtását látja ebben, a munkásság felemelkedése reményének intézményes tönkretételét és ezzel a fasiszta gondolattal szemben ereje végső megfeszítésé, vei küzdeni fog abból á meggondolásból kifo­lyólag, hogy csak a szabad erőkifejtés, a sza­badság levegőjében megvívott küzdelem az, amely előbbre visz, minden egyéb azonban a temetőhöz, a pusztuláshoz vezet. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha a társadalombiztosító intézeteknek tel­jes önkormányzata lett volna, sok minden más­képpen alakult volna. A Magánalkalmazottak Biztosító Intézetében vitathatatlanul az önkor­mányzat érdeme az, hogy hárommillió pengős építkezéssel az ország legnagyobb kórházépí­tését hajtja végre, noha az előző népjóléti mi­niszter úr súlyos aggályait kellett a dologban legyőzni. Az önkormányzat érdeme, hogy négy­millió pengőt lakásépítésre fordított, nem ugyan abban a formában, ahogyan szerette volna közvetlenül, mert ezt ismét megakadá­lyozták, hanem a Lakásépítési Országos Hitel­szövetkezet útján. Ez az önkormányzat érdeme. Az önkormányzat kezdeményezéséből történt, hogy a fővárosi hajléktalanok és kilakoltatot­tak számára, hogy a vidéki törvényhatóságok­nak vízvezetékek, csatornák építése és hasonló közegészségügyi céljaira számottevő összegeket bocsátott rendelkezésre. Ha tehát valaki azt mondja, hogy ezek termelésből kivont tőkék, ezek holt tőkék, az nem mond igazat, mert eze­ket a legalkalmasabb módon az önkormányzat kezdeményezésére visszavezetni igyekszünk a gazdasági életbe. Ha azonban ez nem sikerül és ha ezt megkontreminálták, itt egyedül és kizárólag az államhatalom illetékes tényezőit terheli a felelősség. Az államhatalom akkori illetékes tényezői akadályozták meg, hogy nyolcmillió pengő ke­retében — gondolják meg az urak, milyen ha­talmas Összeg ez és mennyi munkalehetőségét lehetett volna ebből teremteni — úgy tudjunk építkezni, ahogyan akartunk, ahogyan szeret­tünk volna, ahogyan ezt követeltük, hanem bér­házakat voltunk kénytelenek venni. Az állam­hatalom illetékes tényzőit terheli a felelősség azért, hogy az intézeti tartalékokból négymillió pengőt akaratunk, kívánságunk és jobb meg­győződésünk ellenére oda kellett adni állam­kincstári jegyekre. Ezek az intézkedések a gaz­dasági éle} érdekeivel ellentétes intézkedések, ezek az intézkedések helytelen és igazságtalan intézkedések. Ezekért a felelősséget teljes mér­tékben elhárítja az önkormányzatnak a munkás­érdekeltséghez tartozó része; ellenben vállalnia kell a felelősséget ezekért azoknak az ellenőrző szerveknek akik itt a maguk külön elgondolá­sait követték és akik előtt fontosabbak voltak az állampénzügyi szempontok? pl. a pénzügyi kor­mányzatnál az, hogy ne létesüljenek nagyobb számban új lakások, mert csökkenni fog a ház­adóbevétel; hogy ne fordíthassuk a feleslegein­ket produktív beruházásokra mert az állam van bajban és a pénz a deficit eltüntetésére szüksé­ges- Ezért, mondom, a kormányzatot terheli a felelősség, az önkormányzat ezért ünnepélyesen elhárít magától minden ódiumot. Végül nyomatékosan kérem, hogy nemcsak ezekben a részletkérdésekben, ahol rengeteget molesztálják a kormányzatot a különböző érde­keltségek beadványaikkal, hanem a főkérdésben is méltóztassék erélyt és határozottságot tanú­sítani. Az öregségi biztosítást nem felfüggesz­teni hanem kiépíteni és kifejleszteni kell. A biz­tosítási matematikai alapokat revideálni kell, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XII. ülése 1932 december 1-én, csütörtökön. 87 a juttatásokat felemelni, a juttatásokat más ál­lami kiadási tételek egyidejű lefaragása mellett az állam részéről jelentékeny mértékben kiegé­szíteni. Az öregek, rokkantak, özvegyek és ár­vák ellátásáról jobban kell gondoskodni és a kiöregedett embereket a munkafolyamatból a biztosított öregségi ellátás mellett kivonni; az újak számára előmenetelt, munkaalkalmat biz­tosítani. Ezt követeli tőlünk e pillanatban a szociális érdek, az igazság és az ország jólfel­fogott érdeke. Kérem, hogy a kérvények elutasításával e felett a két előterjesztés felett méltóztassék napirendre térni, egyúttal kérem a miniszter urat, hogy ebben az értelemben a munkás- és alkalmazott-érdekeltséget megnyugtatni szíves­kedjék. Elnök: Szólásra következik 1 ? Herczegh Béla jegyző: Müller Antal! Müller Antal: T. Képviselőház! Esztergom, Komárom és Győr egyesített vármegyék át­iratát, mint hatóságtól érkező átiratot a Ház­nak komoly megfontolás tárgyává kell tennie, (Kabók Lajos: Antiszociális kívánságok!) mert az átiratban foglaltakról azok valósága bizton feltételezhető. Arról van szó, hogy az öregségi biztosítási járulékoknál a munkaadó, ha megállapítható, hogy tévedésből jóhiszemű­leg elfelejtette a kijelentést, a törvény 117. §-a értelmében csak arra kötelezhető, hogy a saját hibájából elmaradt járulékokat — a bejelentés­től kezdődő időtől a kijelentés dátumáig — pót­lólag megfizesse. Ellenben az átirat azt mondja: több ízben meggyőződést szereztek arról, hogy a Társadalombiztosító egyes kiren­deltségei nemcsak a törvényben határozottan megállapított terminusokra vonják le a munka­adóktól utólagosan, és hajtják be az öregségi biztosítási járulékokat, hanem egészen addig az időig, amikor akár a Társadalombiztosító, akár egyéb hatóságok tudomására jutott, hogy itt egy hiba, egy mulasztás történt és ha ez a kijelentéstől számított egy, vagy két év múlva történt meg, akkor is ezen időig kötelezi a munkaadót ezeknek az öregségi biztosítási já­rulékoknak a megfizetésére. Ez elsősorban igazságtalan, másodsorban a törvénnyel ellen­tétben van. Akkor, amikor arra kérem a mi­niszter urat, amire az átirat is kéri, hogy a törvénynek érvényt szerezzen, akkor azt hi­szem, hogy csak az igazságot és a törvényes állapotot követelem. Ami már most a Társadalombiztosító Inté­zet kérdését illeti, erre nem akartam kitérni, de Kertész képviselőtársam felszólalása kész­tet erre, mert foglalkozott azzal, hogy itt van­nak ipari érdekeltségek, amelyek súlyosan sé­relmezik a mai társadalombiztosítást,, sérelme­zik annak terheit — állítom, hogy joggal sé­relmezik — mert megállapítható az egész vo­nalon, hogy amikor a társadalombiztosítói tör­vényt alkották, amikor az öregségi biztosítást bevezették, akkor Magyarországon a kereseti viszonyok egészen mások, t. i. sokkal kedve­zőbbek voltak, mint ma, akkor a termelés el­bírta a társadalombiztosítási járulékokat, a magas öregségi biztosítási kulcsot, ma azon­ban a leromlott gazdasági viszonyok mellett nemcsak a kisipar, hanem, merem állítani, az egész termelés abban a nehéz helyzetben van, hogy a mai túldimenzionált társadalom­biztosítási terhekkel megbirkózni nem tud. Az iparosság és pedig a kisiparosság leg­kevésbbé sem akarja megrövidíteni a munkás­ság jogos követeléseit, a munkásságot nem 18

Next

/
Thumbnails
Contents