Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

Àz országgyűlés képviselőházának 131. nek, amelyek megközelítőleg sem tartoznak egy erkölcsi bizonyítványhoz, így például Ozora község jegyzője azt írta be egy erkölcsi bizonyítványba (olvassa): «Tiltott gyűlésen való részvételért egynapi elzárással lett büntetve», mintha egy erkölcsi bizonyítványnak valami köze volna ahhoz, hogy az érdekelt fél, akinek számára kérik ezt az erkölcsi bizonyítványt, egynapi elzárással lett-e avagy nem lett büntetve tiltott gyűlésen való részvételért. Szihalom községben, — ez Borsodhoz tartozik, az előbb volt Borsodról éppen szó — (Dinnyés Lajos: Ahá! — Györki Imre: BorbélyMaczky a főispán! — Dinnyés Lajos: Hol a kormánypárt? — Téglássy Béla felé. — Magára maradt .a képviselő úr!) a jegyző csak .abban az esetben volt hajlandó az erkölcsi bizonyítványt kiállítani, ha erre őt a főszolgabíró utasítja. (Dinnyés Lajos: Szavazzunk!) Jászárokszálláson (Dinnyés Lajos: Indítványozz bizalmatlanságot!) a főszolgabíró elutasított egy 50%-os rokkantat, aki Népszava terjesztési engedélyért fordult hozzá, azzal, hogy Jászárokszállás község területére ezideig három engedélyt adott ki a rokkantaknak, akiknek megélhetését egy ilyen újabb engedély kiadása veszélyeztetné. (Dinnyés Lajos Téglássy Béla felé: A kis Benitó itt maradt! — Téglássy Béla: Végig!) Ez ürügy, egy törvényes alappal nem bíró ürügy arra nézve, hogy a Népszava terjesztését megakadályozzák. Ezután Görbe Bálint jászárokszállási lakos fordult a főszolgabíróhoz ilyen igazolványért; illetőleg neki már van igazolványa, ő csupán a Népszavának az igazolványába való pótlólagos bejegyzését kérelmezte, ő tehát már senkinek az exisztenciáját nem veszélyeztette volna, még az esetben sem, ha megkapja a Népszavára vonatkozó terjesztési engedélyt. Annyira fontosnak tartottam ezt, hogy magam utaztam le a főszolgabíró úrhoz, hogy beszélgessek vele ezekről a kérdésekről, hogy megmagyarázzam neki a törvény világos rendelkezését ezeknél az eljárásoknál, s nekem azt mondotta a főszolgabíró úr: én kikérem a felettes hatóságom utasítását erre vonatkozólag, (Dinnyés Lajos: Már megint a főispán!) Nem azt nézi tehát, hogy mit ír elő a törvény a kötelességszerűleg való teljesítésre a főszolgabírónál, hanem, hogy mit mond a felettes hatósága, milyen utasítást ad a felettes hatóság a Népszava terjesztési engedélyeivel kapcsolatban. ' Kába községben Kovács Gyula ujságterjesztő engedély iránti kérvényezését megelőzőleg, megkérdezte a főszolgabírót, vájjon mit szól hozzá, ha ő ilyen engedély iránti kérelmet ad he. A főszolgabíró Ígéretet tett arravonatkozólag, hogy ha a kérelmező a törvényes kívánalmaknak megfelel, az engedélyt kiadja. Amikor én magam beszéltem a főszolgabíró úrral, a főszolgabíró nekem is ezt mondotta. Amikor azonban bementek a főszolgabíró úrhoz a terjesztés iránti kérelemmel, a főszolgabíró úr rögtön és erélyesen elutasította a terjesztés engedélye iránti kérelmet. Ugyanehhez a főszolgabíró úrhoz fordult Apagyi Laijos nádudvari lakos is ilyenirányú kérelemmel. A mellékletek csatolásával még szeptember 28-án elküldte erre irányuló kérelmét. A sofort elintézések korszakában azonban szeptember 28-tól (Györki Imre: Gyorsvonati tempó!) december l-ig még mindig nem intézte el a főszolgabíró úr a kérdést. (Györki KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ XII. ülése 1932 november 30-án

3 szerdán. 77 Imre: Gyorsvonaton jöttem, gyorsvonati sebességgel intézkedem ! ) Jászapáti területén a kérvényező Leni Jánost a jászsági alsó járás foszolgabírája szeptember 22-én azzal az indokolással utasította el, hogy a kérvényezőt erre a munkára nem tartja alkalmasnak. Miután az alkalmasság megítélése nem a főszolgabíró ür megállapítására tartozik, (Dinnyés Lajos: Most már minden oda tartozik!) h ti cl kiadóhivatal alkalmasnak tart valakit a Népszava terjesztésére, utcai árusítására, különösen az alkalmatosság kérdésében, ezeknek a vidéki kiskirályoknak, ezeknek a basáknak semmi néven nevezendő álláspontjuk sem lehet. Hosszúhetényben Varga István és Varga Bezső hosszúhetényi lakosok ujságámsításra jogosító igazolvány iránti kérvényei a pécsi járás főszolgabírájánál, Hasznos János nagykörűi lakosnak a szolnoki járás főszolgabírájánál, Wagner Ferencné és fia-, Wagner József balmazújvárosi lakók kérvényei a debreceni főszolgabírónál fekszenek már hosszú idők óta és minden sürgetés hiábavaló arranézve, hogy ezeket a lapterjesztési engedélyeket a Népszava kiadóhivatala kiadhassa. Som községben Gyenis Lajos kereskedőtől azért, mert üzletében a Népszavát árusította, elvették trafik- és italmérési engedélyét. A derecskéi járás foszolgabírája a következő határozatot adta ki: (Zaj.) A derecskéi járás foszolgabírája 2720/1931. szám alatt kiadott határozatában engedélyt adott arra, hogy a Népszava című újság kivételével az összes újságokat és sajtótermékeket Derecske, Tépa, Komjár és Sáránd községek területén árusíthassa. Ugyanennek a járásnak Banda nevű szolgabírája Sain Imre konyári lakossal aláíratott egy jegyzőkönyvet, amelyben a Népszava árusítása iránti kérvényét visszavonjál. Ságváron idősb Körösi Lajos ságyári lakos a tabi főszolgabírótól kérte az ujságárusítói igazolványt. A helybeli esendő rtiszthelyettes agyonveréssel fenyegette meg, annak ellenére, hogy Körösi kijelentette, hogy mindaddig nem kezdi meg az utcai árusítást, míg meg nem kapja az igazolványát. Ahol azonban megkapják a terjesztési engedélyt, mint Ózdon, ott mindent megmozgatnak arra nézve, hogy gátolják a Cégtörvény telenebb módon a Népszava utcai árusítását. Az 1153/1920. M. E. számú rendelet 11. %-& azt mondj'a: «A hírlapok és folyóiratok házalói és utcai terjesztése reggel 6 órától, vasárnaponként délután 7 óráig, más napokon pedig a mindenkori hivatalos záróráig van megengedve.» Özdon azonban a csendőrség ezt a rendeletet ugy hajtja végre, hogy vasárnap délután egyáltalán nem engedi meg a Népszava árusítását, de más lapok terjesztése ugyanebben az időben nem ütközik akadályokba. Dombrádról írják a Népszava ki adóhivatalának a következőket (olvassa): «E hó 11-én felhívatott a csendőrparancsnok a laktanyába, hogy miért járatom a Népszavát. Azt mondotta: Öt község van a keze alatt és az öt községben én vagyok az egyedüli, aki a Népszavát olvassa. Felírta személyi, családi és vagyoni adataimat és azt, hogy mikor dolgoztam legutoljára Budapesten.» De vannak itt ennél érdekesebb adatok is. Érdekesek azok a hajszák, amelyek a Népszava árusítói igazolványával kapcsolatban történnek és azok az amerikázásolc, amelyek többékevésbbé minden közigazgatási hatóságnál előfordulnak. Itt van például Csongrád, amelynek U