Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

Az országgyűlés képviselőházának 131. mindenféle párthoz tartozó gazdák egyformán jó barátságban és egyetértésben kell, hogy szolgálják politikamentesen a közös agrárérdekeket. Arra a kérdésre, amely az Országos Mezőgazdasági Kamarától érkezett a Tiszajobbparti Kamarához, —- ez kiadta Kulin István főtitkár úrnak, — Kulin István megadta rá írásban a választ, amely, úgy tudom, körülbelül ezeket mondotta el, amiket én itt elmondottam. Ezzel a dolog el is intéződött volna, ha nem kel fel az ülésen jelenlevő választmányi vagy igazgatótanácsi tag, Borbély-Maczky Emil, Borsod vármegye főispánja és nem olvasott volna fel ott leveleket, (Szeder Ferenc: Milyen leveleket?) amelyeket a miskolci pártirodánkból lopott el egyelőre még ismeretlen tettes, amely lopott levelek birtokában azonban ezidőszerint Borsod vármegye főispánja van, (Mozgás.) aki nem átallotta a lopott leveleket, a másoknak címzett, mások által aláírt, reá nem tartozó és bűncselekmény útján jogtalanul eltulajdonított lopott leveleket nyilvánosságra hozni. Ezzel ő maga is elkövette a levéltitok megsértésének bűncselekeményét, amely miatt pártunk határozata értelmében ellene a bűnvádi feljelentést még ezen a héten meg is tesszük. Ez «a rész most már a bíróságra fog tartozni, ehhez a részhez a t. Háznak köze nincs, de igenis, van köze a t. Háznak és van köze a földmívelésügyi miniszter úrnak legfőbb felügyeleti jogánál fogva a Kulin-ügyhöz, a Kulin-ügynek ehhez a formájához, hogy BorbélyMaczky Emil főispán úr által felolvastattak levelek, amelyek közül, kijelentem, egyetlenegyet sem írt alá Kulin István, kivéve talán egy privát levelet, amelyet egy privát személyhez írt, de pártrelációban nem folyt levelezés, amelyeknek természetesen csak kópiáit lophat

1 ták el, mert hiszen az eredetieket nem őrizték az irodában. A kópiák ellopása alkalmával talált levelek közül egyetlenegyen sem szerepelt soha Kulin István névaláírása. Legfeljebb az lehetséges, hogy amikor átnézte a párt ügyeit, ő maga is tudomást szerzett arról, hogy milyen levelek mentek el a különböző ügyekben. Amikor Borbély-Maczky Emil főispán úr megvádolta Kulin Istvánt azzal, hogy ezeket a leveleket ő írta, Kulin István ezt azonnal tagadásba vette. Ennek ellenére vele szemben megindíttatott a fegyelmi eljárás, sőt fel is lett függesztve állásától ez a tisztviselője a kamarának, akinél kiválóbb tisztviselője egyetlen kamarának sincs. Kijelentem még azt is, ha az ott felolvasott levelek^ valamennyijét Kulin István írta volna és aláírta volna, akkor sincs joga senki ég fiának ezért ellene fegyelmit indítani, Kulin István annak ír levelet, akinek akar. Kulin István azzal levelez, akivel akar és ehhez senki fiának, se főispánnak, se miniszternek nincs köze, hogy kivel levelez egy magyar állampolgár. Hát lopott levelek alapján fegyelmi eljárásokat lehet indítani kifogástalan, tisztességes emberek ellen, akiknek levelezése is kifogástalan, tisztességes? Hát hová jutunk? Hát mi ez? Hol vagyunk tulajdonképpen? Hogyan lehet egy kamarai tisztviselővel, egy magas és tiszteletben álló funkcionáriussal szemben lopott levelek és bűncselekmény alapján ilyen méltatlan hajszát és üldözést elrendelni * Azt kérdezem az igen t. miniszter úrtól, milyen rehabilitációt szándékozik ennekamélülése 1Ù3È november ÉO-án, szerdán. 7Í tatlanul meghurcolt tisztviselőnek adni. Mert én kijelentem, t. Ház, hogy ebből a kérdésből presztízskérdést csinálunk az egész kamarai intézménnyel szemben s ha ebben az ügyben nem kapunk megfelelő elégtételt, az egész kamarai intézménnyel szemben a legé^sebb ellenzéki álláspontra fogunk helyezkedni. {Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Követeljük az elégtételt, követeljük az egyforma elbánást. Vagy szabad Kulinnak is politizálni, vagy senkinek sem szabad; nem lehet kétféle mértékkel mérni, nincs kétféle politika, nincs elsőrendű és másodrendű politika, nincs iiogengedett politika és meg nem engedett politika. Tisztességes emberek és tisztességes pártok egyformán megkövetelhetik maguknak azt a jogot, hogy vagy mindenki vagy senki se politizáljon, de amíg exponált pártpolitikusok vezetik a kamarákat, senkinek sem lehet jogos kifogása az ellen, hogy a mi pártunkhoz tartozó tisztviselők ugyan 4yan módon szerepelhessenek a politikai életben. Én elégtételt követelek és presztízskérdést csinálok ebből. Az egész kamarai intézménnyel szemben meg keli ezt mondani, a bűnvádi megtorlás azokat, akik bűncselekmenyeket követtek el, utói fogja érni, mert ha a törvényszékről igen is, de lai magyar királyi Táblától sohasem jött ki olyan ítélet, amely tekintet nélkül a szereplőkre, a bűnösöket ne juttatta volna oda, ahova valók, a börtönbe. {Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Rendkívül súlyos, azt mondhatnám, szomorú az, hogy nekünk itt ebben az országban ilyen sötét, .megengedhetetlen és lélektipró jelenségekkel kell nap-nap mellett küzködnúnk, amikor odaát a határon túlról most vészük a hírt, hogy Kolozsvárott feldúlták a magyar konzulátust s a magyar zászló helyébe nemzetközi területen kitűzték a román zászlót. {Zaj.) Súlyos nemzetközi jogsérelem, éri napnap mellett balkáni szomszédaink részéről a magyar nemzetet, a magyar népei és a magyar kisebbséget. Jó példával kei), ebben az országban mindenkinek előljárnia s azt a hitvány balkáni szellemet nemcsak odaát kell üldözni, hanem itt ebben az országban is ki kell irtani. {Zaj <a jobboldalon.) Nem tűrjük, hogy Szent István birodalma piszkos Balkánná aljasodjék. {Zaj és felkiáltások a jobboldalon. — Egy hang ugyanott: Nem lehet ilyet mondani!) Nem tűrjük, hogy ebből az országból piszkos Balkánt csináljanak. (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kereK, képviselő urak. A földmívelésügyi miniszter úr kivan válaszolni. Kállay Miklóis i'ölmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Tudtam volna az indulatoknak azoknak a magasra felfokozott skáláján a képviselő urat követni, ha azt mondotta volna el nekünk, amit érintett ugyan a beszédében, hogy nemzeti ellenállást és megtorlást követel azokkal az atrocitásokkal szemben, amelyek a szomszéd államok részéről értek bennünket. Egy beszéd hangzott el itt a délelőtt folyamán, a napirendi vita során, amikor egy igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy más szemmel, más megértéssel, más gesztusokkal kell közelednünk Románia és Jugoszlávia felé. Erre a beszédre a kormány nem adott választ, de az, amit a külügyminiszter űr elmondott a jugoszláv lapok magaviseletéről, az, amit megemlített most Eckhardt Tibor képviselő úr a kolozsvári esetről, azt hiszem, az válasz a képviselő úrnak és annak a toleráns felfogásnak az ecsetelésére, amelyeket rá akarnak bizonyos ol-