Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-131
'Âz országgyűlés képviselőházának 131. magon felül még szükségesnek mutatkozott mennyiség a községek részére pótlólag kiutaltatott és a vetőmagmennyiség október hó végéig a községekben ki is osztatott. Időközben, október hó 20-án Eckhardt képviselő úr ismét panaszt tett, hogy választói még mindig nem jutnak vetőmaghoz. Panasz tárgyává tette továbbá azt is, hogy egyes gazdák a szántóterületük egynegyedéhez szükséges vetőmagmennyiségnél több vetőmagban részesültek. Ezekkel az újabb panaszokkal kapcsolatos ismételt vizsgálat során megállapíttatott, hogy a képviselő úr által felsorolt gazdák vetőmagjukat október hó végéig megkapták. (Eckhardt Tibor: Utána! De megállapíttatott az is, hogy a szántóterület arányában kiosztható vetőmagmennyiségen felül, bármilyen kérelem tényleg előfordult, senki sem kapott vetőmagot. Ezeket jelenti a vizsgálattal megbízott közeg. Nekem azonban a t. képviselő úrhoz van egy kérésem. Nem teszem vita tárgyává, hogy a képviselő úr választóinak érdekében ezeket a kérdéseket a legtisztább és legönzetlenebb lélekkel hozza ide. Nagyon jól tudom, hogy ennek a nehéz választásnak micsoda hullámai vannak még azon a vidéken és abban a kerületben. De én azt Mszean» hogy az ügy szentsége, hogy a vetőmag nélkül maradt nyomorultak vetőmaghoz jussanak, hogy ott a lelkekben a nyugalom helyreálljon ; azt tenné indokolttá, hogy az a tiszteletreméltó küzdelem, amely a képviselő úr és esetleg ott más tényezők közt folyik, ne befolyásolhassa azt a munkánkat, amelyet ezeknek az embereknek lelki nyugalma, megélhetése, munkája biztonságának megteremtésében elvégezni akarunk. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — Zaj a baloldalon.) Elnök: Eckhardt képviselő úr kíván szólani. Eckhardt Tibor: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy először a földmívelésügyi miniszter ú^ válaszának második részéhez fűzzem reflexióimat. Rajtam igazán nem múlik, hogy békesség legyen kerületemben. Ha valamiért szemrehányást tehetek magamnak, csak az, hogy elkésetten tettem ezeket az intézkedéseket, hogy tiilságosan jóhiszemű voltam, hogy nem avatkoztam bele idejében kellő eréllyel. Az a jelentés, amelyet a miniszter úr felolvasott, s amely engem teljesen megnyugtatott már akkor, amikor a panaszt megtettem, — méltóztassék ebből látni, hogy én nem keresem a nehézségeket, én abban a pillanatban, mihelyt korrekt intézkedés tétetett, köszönettel tudomásul vettem, — az a vizsgálati jelentés Tiszabábolna község ügyében adatott be a miniszter úrnak, kizárólag Tiszabábolna község ügyében azért, mert panaszom kizárólag erre az egy községre vonatkozott, mert a többi községből nem jutottak el hozzám idejében a panaszok. A földmívelésügyi minisztériumban eljárván, egyetlen más községből sem rendelkeztem konkrét adatokkal, konkrét panaszt tehát nem is tehettem. Kizárólag Tiszabábolnára vonatkozik ez a jelentés, amelyet, sajnos, nem lehet az egész kerületre vonatkoztatni azért, mert, mint szombaton személyesen meggyőződtem róla, Igrici községben egyetlen választóm sem kapott. — ezt kénytelen vagyok megismételni: egyetlen választóm sem kapott —, egy gramm vetőmagot sem és éppen azoknak a nagy céloknak szempontjából, amelyeket nagyon nehéz körülmények közt kell a földmívelésügyi ' ülése 1932 november 30-án, szerdán. 69 miniszter úrnak most szolgálnia, nem szabad tűrni és megengedni, hogy ilyen pártos és mondhatnám, alacsonyrendű bosszúállás eszköze legyen ez a hatósági vetőmagkiosztás, amelynek elvégre mégis csak az ország iövőévi termésének biztosítását kellene szolgálnia.. Éppen azért arra kérem a miniszter urat. méltóztassék azzal az alapossággal, amint Bábolna esetében történt, most utólag, amikor, sajnos, már nem lehet reparálni a mulasztásokat, megállapítani, nem igaz-e 100 percentig mir daz, amit én itt mondottam. Neveket is soroltam fel, hogy kiknek adatott aránytalanul sok. vagy ee-yáltalában illetéktelen vetőmag. Méltóztassék meerállanítani ho^v Igrici községben senki szavazóim közül vetőmagot nem kapott és Mezőesáton is csak szórványosan és kevés, igazságtalanul, aránytalanul és mindenkor a polHikai él kihegyezve, ahol nyilvánvalóan utal f ak arra. hogy ha pedig panasza van. menjen el Eckhardt Tiborhoz. Ezt vagyok kénytelen a vetőmagakció ügyében leszögezni s a miniszter úr válaszát, amely abból a, tévedésből indul ki, mintha itt az esrész kerületről volna szó. nem vehetem tndomá«ul mert nem a kerületre, ihanem csak Tiszabábolna köz ű épre vonatkozik ez a vizsgálat, amiről meggyőződhet a miniszter úr arról is. hogy csak fél vágón vetőmagot utaltak ki noticing, amely nyilvánvalóan csak esrv község szükségletének fedezésére volt elegendő. Már most a másik kérdés a gátépítés vagy helyesebben a menekülő utak építésének kérdése, amelynél lehet, hogy tévedésbe estem, amikor azt hittem, hogy a földmívelésügyi minisztériumnak köszönhető ez a sok áldás, amely ezzel ia< gáttal kapcsolatban a kerületre fakad. Méltóztassék megengedni, r hogy e tekintetben teljes jóhiszeműségemre hivatkozzam, talán túlzott jóhiszeműségemre, mert elhittem a t. túloldalon ülő képviselőtársaim állításait, Berki Gyula képviselőtársamtól kezdve, akik valamennyien azzal ünnepelték Purgly Emil földmívelésügyi miniszter urat, akkori ellenjelöltemet, hogy ez az az ember, aki százezreket adott a gáténítésre, hogy ő menti meg a kerületet (Berki Gyula: Sohasem mondottam!) Ejnye, képviselő úr. majd ide fogom hozni bizonyítékaimat. (Berki Gyula: Hozza ide!) Soha nem hallottam mást és senki sem hangoztatott mást. mint hogy a földmívelésügyi miniszter úr, névszerint Purglv Emil árasztja ezt a sok áldást a kerületre. Bocsánatot kérek, ha hittem az urak szavának, máskor nem fogom ezt megtenni. (Berki Gyula: Ugyan kérem, ezt a luxust mi is megengedhetjük magiunknak !i) Igen t. Ház! Itt még az inségmunkáról van szó. Azt kérdezem már most, hogyha egy politikamentes inségmunka elrendelése folyik, mikor kell ezt az inségmunkát végezni: aratáskor-e, vagy pedig ősszel, amikor minden más mezőgazdasági munka megszűnik? Hát, t. miniszter úr, a gátépítés, nagy és lázas munkája aratás és cséplés időben folyt, ellenben megszűnt abban ai pillanatban, mihelyt az egyéb mezőgazdasági munkák is megszűntek. Bocsánatot kérek, inségmunkát aratáskor csinálni és munkanélküliség idejében megszüntetni, olyan speciális formája az inségakciónak, amellyel eddig még nem találkoztam, de Valószínűleg ez az a borsodi új stílus, (AndaháziKasnya Béla: A borsodi figura!) amelyből azonban nem kérünk és amelv reméljük, nem fog elterjedni az országban. (Egy hang a jobboldalon; Azokat foglalkoztatták, akiknek nem
