Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

Az országgyűlés képviselőházának 131. sokat végzett, elhatároztatott, hogy valamiféle intézkedések történni fognak. A vármegye főispánja, alispánja kezdettek egy árvízvédelmi akciót, amely bizonyos pontig el is jutott, amikor a mezőcsáti választás aktuálissá vált. Most méltóztassanak megengedni, hogy ennek a választásnak a tiszai gátépítésre gyakorolt következményeiről itt részletesebben beszámoljak. Az ember normálisan azt hinné, hogy KözépEurópában, hacsak nem a legsötétebb Balkánon van az ember, egy választásnak nem lehet komoly befolyása egy gátépítésre. Borsodban más a helyzet. Borsodban a gát, igenis, aszerint épült, hogy a voksok hogyan kívánták a gát vezetését. A helyzet odaalakult, hogy az eredeti tervezéssel ellentétben kortescélok szerint a gát hol beljebb, hol kijebb vezettetett, a szerint, amint befolyásos érdekek ezt kívánták. Előállott például — és ezt azért mondom itt el, hogy az igen t. földmívelésügyi miniszter úrnak alkalma legyen meggyőződni róla és ha még lehet, segíteni ezen a helyzeten — az a teljesen abszurd helyzet, hogy amikor Tiszabábolnától délre a gátat eredetileg nagyon helyesen úgy akarták vezetni, hogy megfelelő hullámtér hagyassék a Tiszának, különösen azért, mert a Tisza déli partján a gát közvetlenül a Tisza partjáig jön ki, s ennek következtében az északi parton múlhatatlanul bizonyos nagyobb hullámteret kellene hagyni, hogy ia Tisza vize a tavaszi áradáskor beleférjen a Tiszának hagyott mederbe: a tiszabábolnaiaknak arra a kérésére, hogy az ő egész rétjük és legelőjük részesüljön a gátnyujtotta védelemben, az északi parton is kitolták a gátat közvetlenül a Tiszapartra, aminek az a rettenetes konzekvenciája lesz, ha nem történik orvoslás, — s én itt előre felhívom a figyelmet arra a borzalmas következményre, amely ebből származni fog — hogy a felső Tiszáról letóduló árvizek mint egy tölcsérnek szájánál fognak összetorlódni a Tiszabábolnánál közvetlenül a Tiszapartra kiépített déli és északi gát között, feltétlenül kiszakítják azt a gátat és virágzó községeket fog az ár elönteni, ha ott hagyják a gátakat, ahol most vannak. Ez csak egyik része a mulasztásnak, mert elképzelhetetlen, hogy egy gátépítés egy folyó partján úgy történjék, hogy annak a gátnak, annak a töltésnek vezetése ne illeszkedjék bele az egész tiszai védőgátrendszerbe, hanem improvizálva, a választási taktika és trükkök szerint vezessék a gát vonalát. Ez magában véve is elképzelhetetlen. De mit méltóztatik ahhoz szólni, hogy amikor csupán egy litimált összeg állott a gátépítés rendelkezésére, akkor ahelyett, hogy ennek a gátmunkának csupán bizonyos szakaszát végezték volna el, amely szakasz kiépítéséhez elég lett volna a pénz, kortescélokból végig az egész vonalon, a mezőcsáti kerületben lévő egész Tiszavonal mentén véges-végig nekifogtak a munkálatoknak, aminek konzekvenciája az volt, hogy egyszerre túlnagy szakasz megépítéséhez fogván hozzá, a pénz elfogyott, mire a gát félig elkészült, és alighogy vége volt a választásnak, már kezdték elbocsátani a munkásokat, először természetesen csak az én szavazóimat, most már azonban rákerült a sor a kormánypárti szavazókra is. Már csak tizenöt-húsz ember dolgozik a gáton. Személyesen jártam el a minisztériumban is, hogy urak, csináljatok valamit, mert jön a tavaszi nagy áradás és el fogja söpörni ezt az egész improvizált munkát, amelynek csak ülése 1932 november 30-án, szerdán. 67 akkor yan értéke és jelentősége, ha tényleg már elég magas a gát ahhoz, hogy a Tisza ne léphessen át rajta. Ismétlem, t. Ház, ahelyett, hogy akkora szakaszt építettek volna ki, amekkorára a pénz elegendő volt, kétszer akkora szakaszt építettek ki félmagasságra s^ újból kijelentem itt, — méltóztassék majd utánanézni, - ha a tavaszi nagy árvizek lejönnek a Tiszán, az egész eddig befektetett pénz semmivé fog válni, mert a Tisza hullámai el fogják söpörni ezt az egész félig kiépített gátrendszert, úgyhogy semmivé fog válni a munka eddigi eredménye. (Zaj balfelől). Kérem a t. Házat, méltóztassék beszédidőmnek negyedórai meghosszabbítását engedélyezni. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a meghosszabbítást megadni! (Igen!) A Ház az engedélyt megadja. (Váry Albert közbeszól.) Eckhardt Tibor: En nem azt kifogásolom, hogy építettek. Építettek volna akkora darabot, amekkorára volt pénz, de építették volna ki azt teljes magasságra. Végigépíteni azonban egy hosszú darabon, csak azért, hogy kortescélokból sok munkást és sok községet tudjanak bevonni és azután a választás után abbahagyni a munkát: t. képviselőtársam, kultúrállamban így nem építenek védőgátakat, így csak a Balkánon csinálnak politikai választásokat. (Szeder Ferenc közbeszól). Elnök: Szeder képviselő urat kérem, tessék csendben maradni. (Szeder Ferenc: De az ilyen korteskedés csúnya!) Eckhardt Tibor: Semmi kifogásom nem volna az ilyen pénzpocsékolás ellen, ha az privát pénzből történnék; ha az én volt t. ellenjelöltem annakidején saját zsebéből reszkírozta volna ezt a gátépítést — úgymint annakidején az ő kortesei hirdették — akkor rendben volna a dolog. De itt közpénzek elpoosékolásáról van szó, itt arról van szó, hogy hasznos munka helyett haszontalan munkát végeztek és kidobott pénzzé váltak ezek a közpénzek, hacsak a miniszter úr most meglehetős nagy összeget nem szán rá, hogy a téli fagyok ellenére, amelyek már közvetlenül küszöbön állanak, nagy nehézségek között olyan módon befejeztesse ezt a gátmunkát, amint azt a gát biztonsága a tavaszi árvizekkel szemben megköveteli. t De van ennek a helyzetnek más konzekvenciája is. Az összes vízlevezető lehetőségeket, árkokat és kanálisokat nemcsak átvágták a gáttal, hanem be is tömték. A víz keresztül fog jönni a gátokon és nem fog tudni lefolyni. Előre bejelentem, hogy számtalan ponton kénytelenek lesznek a gátakat újból átvágni és a betömött árkokat újból kipucolni. Valóságos bolondokháza ez, amikor az árvíz ellen ilyen módon akarunk védekezni. Azonkívül még arra is rá kell mutatnom, hogy a telkeket, azokat a földeket, amelyeken a gát keresztülmegy, de továbbmegyek, azokat a kubikolásra szükséges földterületeket, ahonnan a földet kihányták, soha senki ki nem sajátította,^ a földtulajdonosokkal megegyezés nem történt. Ennek máris megvolt az a konzekvenciája, hogy pl. az egyik földbirtokos, valami Vass Bertalan nevű, annakidején követelte, hogy az ő földjén keresztül húzódó gátat hányják vissza,^ mert ő nem engedi tönkretétetni földjét a gáttal és szégyenszemre vissza kellett hányni a töltést, mert a bíróság restitutio in integrum-ot rendelne el. Végig az egész Tiszatöltés úgy épült meg, hogy a földtulajdonosok