Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

àû Az országgyűlés képviselőházának 1È1 iaa ország színe előtt szólítom fel az igen t. konmányt és minden képviselőtársamat; ha a mi pártunk részéről — bárki legyen is az — olyan kijelentés hangzanék el, mely az adófizetés megtagadására szólít fel bárkit, méltóztassék tudomásomra hozni, kizárjuk a,z illetőt a pártból, feljelentem én a bíróságnál. (Ügy 'van! Ügy van! balfelől.) De nemtelen és hitvány rágalmakat ebben a kérdésben nem fogunk tűrni. (Ügy van! Ügy van! —• Taps balfelől. — Andaházi-Kasmya Béla: Egyik képviselő úr megyegyűlésen tette ezt a kijelentést!) 1 Ezzel végeztem is a kérdésnek ezzel a részével és megteszem konkrét indítványomat ebben a kérdésben tisztán elvi alapon. 1 Azt javaslom az igen t. pénzügyminiszter úrnak, méltóztassék haladéktalanul utasítást kiadni, amelyben az összes adóhatóságokat a legszigorúbb egyéni és fegyelmi felelősség mellett arra utasítja, hogy senkinek háztartási szükségletét képező élelmiszerét és^senkinek a mezőgazdaság folytatásához szükséges élő_ és holt felszerelését ne merjék adóvégrehajtás alá venni. (Ügy van! Ügy van! — Tarps balfelől. — Zaj.) Azt a/, elvet szeretném nemcsak az adókérdéssel, hanem az egész kamatkérdéssel kapcsolatban is világosan kifejezésre r juttatni, hogy mindenekelőtt való a termelés folytonosságának biztosítása. A termelés folytonosságának biztosítása megelőzi az adóvégrehajtót és a bankkamatot is. A termelés folytonosságának biztosítása az ország fennmaradásának alapja; (Ügy van! balfelől.) e nélkül nem lehet semmit sem kezdeni. Azt az elvet akarom itt kifejezésre juttatni, —éshelyes volna, ha minél előbb kodifikáltatnék itt a törvényhozás által ez az elv — hogy a mezőgazdaság folytatásához szükséges élő és holt felszerelés az ingatlan tartozékát képezi, amely csak az ingatlannal egyidejűleg vonható végrehajtás és árverés alá. A mezőgazdaság folytatásához szükséges felszereléseket nem szaIbad az ingatlantól elválasztani, mert a meztelen ingatlan olyan holt súly, olyan teher, 'olyan meddő tétele a nemzeti vagyonnak, amelyet hivatalos eszközökkel szaporítani nem Szabad és amelynek produktívvá tételére^ a kormányzatnak kellene áldoznia, ha magától nem 'volna már a. produktivitása biztosítva. (Ügy tyan! balfelől.) De a magyar föld produktivitását veszélybe sodorni egyoldalú adóvégrefhajtási intézkedésekkel nem lehet. Különösképpen súlyos a helyzet akkor, amikor azt látom, hogy számos esetben politikum is vegyül ezekbe a brutális adóvégrehajtási rendelkezésekbe. Az igen t. miniszter úr figyelmét felhívom arra, hogy az 5000 pengőt meghaladó adóhátralékok ügyében, például Borsod vármegyében a főispán illetékes véleményt nyilvánítani; valami miniszteri megbízottféle. Nem is tudom, a miniszter urat kérdezem: miféle jogcímen, miféle jogalapon, miféle jusson jut egy politikai exponens ahhoz, hogy adókérdésekben véleményt nyilvánítson 1 Ha nem hinné a miniszter úr, itt vannak levelek, amelyek sorban hivatkoznak arra, hogy az emberek nem képesek adóügyeiket elintézni, mert Bobély-Maczky Emil nevű főispán Borsod vármegyében, tekintettel az ő ellenzéki magatartásukra, nem hajlandó az ő adóügyeiket kedvezően véleményezni. Kérdezem, miféle jogalapon jut hozzá a főispán, (Berki Gyula: A közigazgatási bizottságban kerül ez szóba!) ' . ülése 1Ù32 november 30-án, szerdán*. mert még akkor is, ha a főispán a legkorrektebbül jár el, ha a legtárgyilagosabb igazságosság szerint is véleményez, ezt nem tartom megengedhetőnek, mert nem kerülheti el azt a látszatot, hogy pártpolitikát visz be az adó kérdésébe, tehát olyan kérdésbe, amelyből csak a Balkánon csináltak politikát, de civilizált országban nem. A főispánok véleménynyilvánítása az adóhátralékok kérdésében tűrhetetlen és megengedhetetlen. Kétszeresen tűrhetetlen az, hogy a jegyzők odáig menjenek, hogy az adófizetőknél a végrehajtást a szerint végezzék, hogy ki milyen párthoz tartozik és nyilvánosan, tanuk előtt jelentik ki, mint például Nógrád vármegyében több jegyző cselekedte, hogy igenis, azért hajtunk benneteket végre és azért árverezünk el, mert kisgazdapártiak vagytok. {Mozgás.) Kérdem a miniszter urat: hajlandó-e azonnal brutális kézzel letörni az ilyen hatósági visszaéléseket, hajlandó-e azonnal felfüggeszteni állásukból az ilyen jegyzőket? Itt vannak az adatok, miniszter ur, át fogom nyújtani az adatokat miniszter úrnak, de nem fogok beletörődni abba, hogy az a balkáni szellem, amely a magyar közéletnek már úgyis túlságosan nagy területeit Öntötte el, (Ügy van! Ügy van! •a bal- és à szélsőbaloldalion.) most már az adókérdésekre is kihasson. (Elénk helyeslés balfelől.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólni Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Amint az engedélyt meg méltóztattak adni, arra a három interpellációra, amelyeket Farkas Tibor, Hunyady Ferenc gróf és Eckhardt Tibor képviselő urak mondottak el, együttesen adom meg a válaszomat. Legelőször is szabad legyen arra az általános közgazdasági szempontra reflektálnom, amelyet Farkas Tibor igen t. képviselő úr hozott fel, aki röviden azt a kérdést intézte hozzám: hogyan vélekedem a közterhek súlyossága felől, különös tekintettel az ország gazdasági helyzetére, vagyis miképpen vélem egyensúlyba hozhatni à nemzeti jövedelemnek mai megcsappant állagát a közterhek súlyosságával? Szíves elnézést kérek azért, hogy az interpelláló képviselő oirak gyakorlatát követve kissé talán teoretikus fejtegetésekbe is fogok eleinte bocsátkozni, de szükségesnek tartom ezt azért, mert azok a praktikus következtetések, amelyeket levonok, ennek logikus következményei, folyományai. A közterhek beszedésének és behajtásának kérdése két közgazdasági kérdéskomplexusba vág bele. Először is egy cirkulációs kérdés formájában jelentkezik, azután jelentkezik mint a jövedelemeloszlás kérdése. Amikor azt mondom, hogy cirkulációs kérdés, akkor úgy méltóztassanak felfogni ezt, hogy azok a jövedelemrészek, amelyeket adóztatás útján a termelőegyedektől beszedünk, befolynak az állampénztárba és onnan fizetések, dologi kiadások és egyéb kiadások formájában kifolynak, (Felkiáltások balfelől: AUáshalmozók! — Halljuk! Halljuk!) ennek következtében ismét visszakerülnek a termelőegyedekhez, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Persze, csak másokhoz!) vagyis a magángazdasághoz* miután egy körforgást végeztek. (Eckhardt Tibor: A mezőgazdasághoz nagyon kevéls kerül vissza!) Viszszakerülnek a mezőgazdasághoz is, mert a tisztviselők fizetésének jelentékeny része élelmiszerekre fogy el, ami végeredményben a mezőgazdasághoz jut vissza. (Ügy van! Ügy