Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

Àz országgyűlés képviselőházának 131. munfkásszövetkezettől, azt egy másik szövetkezettel csináltatta meg. Igen t. miniszter úr, méltóztassék elképzelni, hogy az egyik oldalon kap az Okh. egymillió aranykoronát kamatmentesen a földmunkásszövetkezetek istápolására, a másik oldalon pedig így szipolyoz ki minden krajcárt ezekből a kisemberekből. Kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy méltóztassék nekem egyetlenegy fillért mutatni, — és leveszem a kalapomat az igen t. Okh. előtt, ha ez megtörténik, — amelyet földmunkáscélokra áldoztak ebből az egymillió aranykoronából. Abból a pénzből, amelyet ők kaptak, egy árva krajcárt sem használtak erre a célra. Méltóztassék ezt megvizsgálni, és az igen t. miniszter úr meg fogja látni, hogy azokat a munkákat, amelyeket ők Lillafüreden és nem tudom, hány helyen végeztek, nagyvállalkozóknak adták át egyharmados haszon mellett, a kisemberek, a szövetkezeti eszme kijátszásával és megkerülésével, tehát ezeknek konkurrenciát csinálva olyan módon, amely mindennel összeegyeztethető, csak a szövetkezeti gondolat istápolásával nem. (Pakots József: A bűnszövetkezeti gondolattal összeegyeztethető! — Zaj.) . En nem kívánom ezt a dolgot tovább feszegetni, csak arra kívántam rámutatni, hogy az Okh. csupán sértett önérzetből, csupán megindokolhatatlan gőgből és büszkeségből, vagy nem tudom miért, agyon akar taposni egy életképes szövetkezetet és ki akarja fosztani, mert erre az eljárásra egészen nyugodtan használhatom ezt a szót. Méltóztassék meggondolni, hogy amikor mindnyájan a szövetkezeti eszmét valljuk, s amikor azt mindenütt a vidéken hirdetni akarjuk, hogyan álljunk meg az Alföld ötvenezer kubikusa előtt és hogyan mondjuk nekik, hogy tömörüljenek szövetkezetekbe, akkor, amikor az első prosperábilis szövetkezetet egyszerűen megfojtják és megfosztják a vagyonától. Méltóztassék elgondolni, hogy milyen politikai háttere van ennek, és milyen demoralizáló hatással van ez az eljárás arra a társaságra. Méltóztassék elképzelni, hogy ennek a társaságnak mi lesz a véleménye az Okh.ról és mindazokról a hatóságokról, amelyek felette dönteni hivatottak. Ezt nem kell az igen t. miniszter úr előtt ecsetelnem, hiszen ezzel a miniszter úr teljesen tisztában van. Elsősorban tehát szociális, illetőleg politikai szempontból nagyon kritikus kérdés ez és feltétlenül orvoslásra szorul. Másodszor az Okh-nak ez az eljárása üzletpolitikai szempontból is rendkívül szerencsétlen. Harmadszor pedig az jogi szempontból egy olyan juszticmord, amelyet lehetetlen meghagyni. Az igazság szemszögéből nézve ezeket a dolgokat, kérem az igen t. miniszter urat, hogy minden körülmények között hasson oda, hogy ezek az anomáliák kiküszöböltessenek. En nem hirdetek háborút, én a békét szeretném látni; maradjon minden a régiben, és borítsunk fátyolt az egész dologra. En csak egyet akarok, azt akarom, hogy ezek a kisemberek az általuk megdolgozott pénzt kapják is meg, mert — nem tudom, az igen t. képviselő urak tudják-e — az Okh. alapszabályai szerint felszámolás esetén nekik egy krajcár sem jár, (Eekhardt Tibor: A saját vagyonukból!) A saját vagyonukból nem jár nekik egv krajcár sem. Az egész összeg ötvenszázalékát kapja az Okh., a másik ötven százalékot pedig azon a területén, amelyen ők ténykedést fejtettek ki, jótékonysági célra fordíttatik. Kérdeülese 1932 november 3ö-án, szerdán. 45 zem az igen t. miniszter úrtól: mit szóljanak ezek a kisemberek az igazságról akkor, amikor az o nyolc esztendőn keresztül keserves munkával szerzett vagyonukat egyszerűen elveszik es 50%-át az Okh. kapja, 50%-át pedig jótékony célokra fordítják, amikor pedig ők maguk sokkal többet fordítottak jótékony célra és a legjobb szándék van meg bennük? Kérdezem a miniszter úrtól: megengedhetőnek tartj-e, hogy egyszerűen egyik napról a másokra megfosztassanak vagyonuktól és megengedhetőnek tartja-e, hogy ilyen példát mutassanak a többi szövetkezeteknek, amelyek ma valósággal remegnek és kiváncsiak, hogy mi fog velük történni? Mert ha ilyen formai okokból, az adott paragrafusok szerint egy szövetkezetet egyszerűen feloszlathatnak, illetőleg felszámoltathatnak, akkor többé egyetlen szövetkezet sem érezheti magát biztonságban. Éppen azért tisztelettel kérem az igen t. miniszter úr, hogy amikor ezek a kisemberek igazolták azt, hogy nem akarnak feloszlani és nem akarják felosztani a vagyont, — mert ők dacára annak, hogy teljesen kifosztattak és a kiéheztetés politikája folytán nem kaptak semmit, egy krajcárt sem kaptak, a falun összeadták filléreiket és újból cég jegyeztették magukat más néven és nem akarnak mást, csak dolgozni, csak megélni akarnak — amikor tehát nekik ez minden törekvésük, ez minden szándékuk, helyezkedjék magasabb' szempontokra, mint amilyen magas szempontokra az Okh. helyezkedett, helyezkedjék a feltétlen osztó igazságszolgáltatás ama magasabb szempontjának álláspontjára, hogy ezek a kisemberek ezt a nyolc esztendő keserves munkájával szerzett pénzüket tényleg meg is kapják és ezek el ne konfiskáltassanak.. Ez volna tiszteletteljes kérésem a miniszter úrhoz. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólani. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Az interpelláló képviselő úr volt olyan szíves hivatalbalépésem első napjaiban az ottani kubikosszövetkezet tagjainak és vezetőségének élén hozzám eljönni és figyelmembe ajánlani ezt a kérdést. (Eekhardt Tibor: Nagyjelentőségű kérdés ez!) Eögtön vizsgálat tárgyává tettem a dolgot. Jelentést kaptam mindazokról a kifogásokról, panaszokról vagy mondjuk, vádakról, amelyeket a képviselő úr és a küldöttségben résztvett érdekeltek elibém terjesztettek. Ezek a dolognak annyira merőben ellentétes képét tárták elém, hogy nem tudtam a vizsgálatnak ezzel a formájával megelégedni, hanem szükségesnek láttam magam rámutatni arra, hogy mely pontokban elkerülhetetlen ennek a vizsgálatnak kibővítése és azoknak az adatoknak, kifogásoknak, érveknek vagy panaszoknak egybevetése, amelyek mindkét részről elhangzottak. A t. Képviselőházat nem akarom most — mindezeken végigmenve — a másik oldal érvelésével terhelni. A magam álláspontját még nem tudom ezekben a kérdésekben közölni, de, bátor vagyok rámutatni arra, hogy mennyire ellentétesek ezek. A másik oldal érvelése szerint például azt az 1400 pengőt, amelyet alkotmányos költségekre bevettek, ez a bizonyos Antal Lajos nevű elnök vette fel, költötte el, minden feljebbvalójának tudta, engedélye és hozzájárulása nélkül, az az Antal Lajos, aki abban az időben a kormánypártnak főkortese,