Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-131
Az országgyűlés képviselőházának 131. niszter úrnak —, hogy az Okli. ezeket a meg nem engedett és jogtalanul befizetett díjtételeket most^ utólag a munkásoktól visszavonja. A kapunál megvárják őket és visszaszedik ezeket az összegeket, két-három pengő« részletekben levonják tőlük. Ez a tényállás; aláírások vannak nálam, amelyekkel bizonyítom, hogy ők ezeket az általuk előlegezett díjtételeket utólag levonják. Amikor látták, hogy nem boldogulnak ennek a szövetkezetnek elnökével, illetőleg az elnökséget elmozdítani nem tudják, az Okh. magasabb böleseségre jutott; azt mondta: ha ez a szövetkezet nem paríroz és mindenáron követeli a maga igazát, a maga pénzét, akkor van egy módom az elhallgattatására: egyszerűen felszámoltatom. S elrendelték ennek a szövetkezetnek felszámolását. Az az Okh. amely tulajdonképpen egymillió pengőt kapott a szövetkezeti eszme és a szövetkezeti gondolat istápolására, egyszerűen megöl egy szövetkezetet, amely az Okh. valamennyi 14 szövetkezete között egyedül volt prosperábilis, és amely munkásszövetkezet tartotta el a további 13 szövetkezetet is. Ezt a szövetkezetet, amikor látják, hogy jussát követeli, egyszerűen fel akarják számoltatni. Pedig erre az Okh.-nak a kezemben levő alapszabályai szerint nincs joga; kimutathatom, hogy az Okh.-nak felszámolásra nincs joga, csak abban az esetben, ha a tagok száma leapad legalább 10-re, vagy ha a szövetkezet vagyonának nagyobbik hányadát elveszítette, vagy ha olyan szabálytalanságok volnának észlelhetők, amelyek a tagok, illetőleg a szövetkezet vagyonát veszélyeztetnék. Ez az eset azonban itt nem forog fenn, mert hiszen a szövetkezet a legkitűnőbben prosperál, és —• mint említettem — az országban az egyetlen lukrativ munkásszövetkezet volt, amely kis rezsi mellett a lehető legszebben dolgozott és az egyik oldalon a munkásságnak megélhetést biztosított, a másik oldalon pedig olyan szép kis vagyont is gyűjtött, amely dicséretére válik, és igazán követendő példa kellett volna, hogy legyen a többi földmunkásszövetkezet előtt is. S mi történt? Az történt itt, hogy ennek a mindszenti földmunkásszövetkezetnek megkérdezése és hozzájárulása nélkül az ő terhére egyik napról a másikra egyszerűen vettek a szegvári, tehát a szomszéd községi földmunkásszövetkezet részére egy háízat. Ezt a mindszenti szövetkezet, mint igen szociálisan és helyesen gondolkodó szövetkezet, nem helytelenítette és azt mondta: nekünk van székházunk, legyen nekik is. Kisült azonban, hogy az Okh.. míg az egyik oldalon erre nem kért és nem is kapott felhatalmazást, addig a másik oldalon megtette, hogy ezt a házat nem a szegvári földmunkásszövetkezet nevére irattá, hanem a budapesti Okh. nevére, tehát az Okh. a maga részére kisajátította, helyesebben eltulajdonította a földmunkásszövetkezet krajcáraiból vásárolt ezt az ingatlant. En becsatoltam ezt a tényállást igazoló iratot; megmutathatom a miniszter úrnak a telekkönyvi kimutatást, hogy tényleg az Okh. részére van ez .a ház telekkönyvezve, s ugyanakkor itt van a kezeim közt a számla, amelylyel igazolni tudom, hogy viszont ennek ellentételével, tehát 7200 és egynéhány pengővel a mindszenti földmunkásszövetkezetet terhelték meg. Ennek a szövetkezetnek tagjai tehát látják, hogy ők minden tekintetben ki vannak szorítva, látták, hogy járandóságaikat, fizetéülése 1932 november 30-án, szerdán. 43 seiket az Okh.-tói, mely a felügyeletet gyakorolja, nem kapják meg, hanem az Okh. a kiéheztetés politikájára tért át és mindent megtagadott tőlük. Ma már ott tartunk, igen t. miniszter úr, hogy az Okh. nyakassága folytán — hogy tudniillik ezeket a kisembereket le akarja törni és meg akarja törni — drága pénzen vásárolt kincseik mennek tönkre, mert nem bírnak eleget tenni olyan kötelezettségeiknek, amelyeket pedig játszva teljesíthetnének, mert hiszen 140.CÖ0 pengőjük van. így például a székház számára vásároltak többek között egy rádiót 300 pengőért, ami nagyon szép törekvés tőlük, hogy erre is súlyt helyeztek. A Budapesten levő kubikos munkások itt szakácsnőt tartottak, aki főzött az emberekre, s akit az Okh. tudtával és hozzájárulásával vettek fel. Ennek a szakácsnőnek havi fizetését nem voltak képesek kifizetni, mert az Okh. nem volt hajlandó kifizetni ezeknek az embereknek jogos munkabérét, hogy a kiéheztetésben még erő seb b legyen. Ma az a helyzet, hogy^ e szegény szakácsnő követelésének biztosítására lefoglalták a rádiót és lefoglalták ezeknek az embereknek szerszámait is. Hogy ezt miképpen fogják elherdálni, és milyen következménye lesz a nehéz munka árán szerzett pénzből beszerzett invesztió elvételének, azt méltóztassanak elképzelni. Végeredményben nem akarok személyi kérdést csinálni ebből a dologból, mert tárgyi igazságaim vannak, és igen gyenge volnék, ha úgy az Okh. bármely személyét, valamint az ellenőrzéssel^ megbízott államtitkár úr személyét próbálnám támadni. Ezt nem teszem, mert nekem ezeknek az uraknak a sorsa teljesen közömbös. Nekem egészen mindegy, hogy hogyan akarnak ezek az urak kiskirályoskodpi és hogy igazságtalanságaikra milyen törvénytelenségeket használnak fel. Ez nem érdekel. Érdekel ellenben e szegény r szövetkezet nyolc esztendejének gyümölcse. Érdekel, hogy mi lesz azzal a 140.000 pengővel. Ma már ott tartunk, hogy az Okh. kérvén a felszámolást, a szegedi bíróság elsőfokon el is rendelte ia felszámolást: srít, mi több, nagy meglepetésünkre és az igazságszolgáltatás nagyobb dicsőségére a második fok is elrendelte a felszámolást, mégpedig azzal az indokolással rendelte el, mert egyrészt gépírónőt tartottak, másrészt ügyvédet fogadtak és annak útján próbálták a követeléseiket az Okh.-val szemben érvényesíteni; harmadsorban pedig azért, mert ki akartak válni az Okh. kötelékéből. Ha valaki ilyen viselkedés után ki akar lépni az Okh. kötelékéből, ez nemcsak természetes, hanem ezt egyenesen az életösztön diktálja és kötelessége is, hogy kilépjen ilyen társaságból, amelynél legjobb esetben is elveszti a fogát. Ez az egyik. A másik pedig az. hogy őket azért akarják kizárni egy szövetkezetből, mert gépírókisiaszszonyt tartottak. Az igazságügyminiszter úr megítélésére bízom, hogy ez milyen hazafiatlan és lázító cselekedet. Harmadszor az ítélet elismeri, hogy nekik joguk van igazukért a bírósághoz fordulni, de ugyanakkor elmarasztalja őket azért, mert ügyvédhez fordultak. Ügylátszik, ugyanaz a bíró elfelejtette, hogy Magyarországon a jogszolgáltatás terén az ezer pengőt meghaladó összegnél az ügyvédi képviselet kötelező. Ha tehát elismeri az egyik oldalon, hogy volt joguk a bírósághoz fordulni, ugyanakkor ia másik oldalon el kell ismernie, hogy ügyvédhez természetszerűleg menniök kellett. 6*
