Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1932 november 30-án, szerdán. 41 angol én német auktorok olvasmányaiból merítek. Ezekkel^ kapcsolatban bizonyos kérdéseiket fogok intézni a pénzügyminiszter úrhoz, amelyeikre adamdó válaszát nagy érdeklődéssel várom. (Zaj a jobboldalon.) Egészen kétségtelen, hogy a világgazdasági krízis egyik jelensége, hogy az egyes nemzetek közgazdaságából folyó jövedelmeket, megtakarított pénzeket nem fektették be azonnal. Kérem, méltóztassék beszédidőmet egy negyed órával meghosszabbítani. Elnök: Kérdeni, méltóztatik-e a meghoszszabbítást megadni? (Igen!) A Ház ilyen értelemben határoz. Gr. Hunyady Ferenc: Egyik jelenség az, hogy a közgazdaság folyó jövedelméből megtakarított pénzeket nem fektették be azonnal és közvetlenül új termelőeszközök és más javak előállíására és üzembentartására. Ennek oka az volt, hogy a már előbb ilyen célra befektetett tőkék nem voltak jövedelmezők, nem hoztak kamatot, ennek következtében új pénzeknek hasonló célokra való befektetése nem látszott többé gazdasági haszonnal járónak. Még újabb gyártási lehetőségek vagy új találmányok hasznosításának finanszírozása sem gyakorolt többé vonzóerőt a pénzüknek befektetést kereső emberekre és így történt, hogy a megtakarított pénznek egy része a bankoknál nem-produktíve hevert, másik része magánkézben tezaurálódott, részben pedig a legjobb esetben a bankok által rövidlejáratú kölcsönök finanszírozására használtatott fel. Fontos megállapítás, hogy ha egy közgazdaság megtakarításokat eszközöl. ús:y a megtakarításoknak megfelelő árumennyiséget már előállították, mert a megtakarítás mindig egyenlő a jövedelem egy részével. A jövedelem pedig, legyen az munkabér, házbér, kamat vagy nyereség, csak áru előállításával vagy szolgálatok igénybevételével kapcsolatosait áll elő. Tehát, az áru már elő van állítva, amikor a megtakarítás jelentkezik. Mármost egy gazdasági helyzet akkor normális, amikor az eszközölt megtakarítások és az előállított áruk abszorbeálására szükséges fogyasztás között helyes az egyensúly. Akkor normális a közgazdasági élet. Az egyensúlyt megzavarhatja az a körülmény, hogy a pénzjövedelem tulajdonosa elhatározza, hogy e jövedelemnek kisebb részét költi el fogyasztás formájában és nagyobb részét takarítja meg befektetés formájában. Ennek az elhatározásnak következménve, hogy a fogyasztási áruk ára leszáll. Ugyanakkor a teória azt várta, hogy a befektetési értékek ára emelkedik. Az első következmény jelentkezett is és az elköltött^ alacsonyabb jövedelem hosszabb ideig olcsóbb áron a régi szükségleteket még mindig fedezni tudta. A másik következmény azonban, hogy a nagyobb befektetett jövedelem emelkedő áron fogja a befektetési javakat abszorbeálni tudni, nem vált be és nem következett be a^ valóságban. Tudniilliik a fogyasztási áruk árának olcsóbbodása következtében a fogyasztási árukat előállító régebbi gyártelepek, különösen azok, amelyek rosszabb vezetés alatt állottak, vagy ósdi berendezéssel dolgoztak, nem tudtak többé jövedelemmel dolgozni, nem rentábilisakká váltak és a jövedelmezőség megszűnésével, az új pénz által előállított termelési berendezések jövedelmezősége is megszűnt. így állott elő a gazdasági depresszió, a csökkenő termelés jelensége. Elsősorban a befektetett értékeknél, a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XII. capital goods-nál, a másik helyen pedig a fofosryasztási értékeknél, a consumption goodsnál jelentkezett. Közel áll az a feltevés, hogy minthogy a megtakarítások arányának ez a változása okozta ezt az árcsökkenést,^ és a produkció lassúbbodását; részben megállását, hogy a csekélyebb jövedelem mellett ezentúl 'kevesebb pénzt fognak megtakarítani. Ezzel szemben áll, hogy a pénz jövedelmek tulajdonosai csökkenni látva jövedelmüket, a maguk iparrának, munkájának jövedelmezőségét, fokozott mértékben takarékoskodtak és kuporgattak. Es nem olyan arányban jelentkezett a megtakarítások csökkenése, mint amilyen mértékben csökkent a produktív munka. Ha tehát mindez áll. ebből önként kell folynia annak, hogy a világ gazdasági válságának megoldása a fogyasztási kiadások fokozásában, a fokozott fogyasztás finanszírozásában és a kisebb befektetésekben jelentkezik. A saving and spending controverse-nek ez a nagy kérdése, amit főleg Angliában állandóan felszínen tartanak, az, hogy ki költsön most már többet? A magános költsön többet? De hiába mondjuk mi a magánosoknak, hogy a maguk fokozott kiadása által végeredményben mások fokozott kiadásain át is a saját jövedelmüket is fokozzák. Az ő magángazdasági érdekük az ilyen teóriákat és spekulációkat elnyomja. Ezzel szemben áll a mai közfelfogás is. amely a gazdasági válság megoldásának módját a fokozott takarékosságban jelöli meg. Az állam költsön többet? Ezzel szemben áll, hogy ha az állam többet költ, még erősebben kell megszorítani az adócsavart, mikor úgyis már a teherbírás határán felül veszi igénybe az állam az adófizetőket. Evvel szemben áll az az elgondolás is, hogy ha köztestületek fordítanak unrentábilis befektetés céljaira összegeket, azok sokkal jobban felelnének meg közgazdasági hivatásuknak, ha azokat az adófizetők zsebében hagynák meg, hogy ott a jövedelmezőség elvének megfelelően legyenek felhasználva. (Felkiáltások a jobbközépen: Földes!) Ha ezit a kérdést végignézzük, azt látjuk, íhogy az angol és a német szakemberek általában véve azt mondják, hogy az a pénz, amelyet & köznek kölcsön kellene vennie, hogy azt rentábilis befektetésekre használja fel, nem más, mint be nem fektetett megtakarítás, not invested saving. Ez volna tehát az az elv, amelyről én mostanában nagyon sokat olvastam külföldi könyvekben és folyóiratokban. A közönségnek igénybe kell vennie a be nem fektetett tőkét és a munkában nem álló termelési eszközöket olyan áruk és szolgáltatások produkálására, amelyeket a mai viszonyok között privát haszonra előállítani nem gazdaságos. Már most kérdés, hogy ez a gondolatmenet megfelel-e, a pénzügyminiszter úr magáévá tudja-e tenni ezt a gondolatot. Ha igen, kérdem, hogy van-e Magyarországon olyan be nem fektetett tőke és vannak-e olyan üzemben nem álló munkaalkalmi lehetőségek és gyárak, amelyeknek igénybevételével ezt >az ankurblizást a gazdasági életben meg lehetne oldani.^ Ha ilyenek nincsenek, — mint ahogyan érzésem szerint nagyon kevés tőke és nagyon kevés gyártelep áll csupán Magyarországon ilyen célra rendelkezésre — ha a gazdasági viszonyok lényeges javulására rövid időn belül nem számíthatunk, (mert számolok bizonyos javulással a kereskedelempolitika új utainak következtében, de lassúnak Vélem ezt a javulást), ha az inflációtól to6