Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

Az országgyűlés képviselőházának 131. Ha azonban azok a bajok és azok a panaszok, amelyeket a képviselő úr felhozott, úgy is vannak:, amint azokat elmondta, nézetem szerint 'a társulat autonómiájának felfüggesztésére s a legfőbb állami számszék bevonásával tartandó vizsgálat megejtésére ez semmi körülmények között sem elegendő. Lebet, hogy a társulatnál hibák történtek; a 'képviselő úr óhajának megfelelően ezt a legszigorúbban és legtárgyilagoscibban ki fogom vizsgáltatni s ennek a vizsgálatnak eredményétől teszem függővé, hogy ebben a konkrét esetben milyen intézkedések megtételét tartom, szükségesnek, hogy van-e ok a .felfüggesztésre vagy egyáltalában találtatik-e olyan hiba, amely megtorló eljárást tesz kötelezővé. Azoknak a többi kérdéseknek elintézését is, melyeket a képviselő úr felhozott az új kataszteri felvétellel kapcsolatosan, s az adandó halasztások megtételével kapcsolatban, annak a vizsgálatnak a lefolytatásától teszem függővé, amelyet azonnal el fogok rendelni. Kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Gr. Somssich Antai; T. Ház! A földmívelésügyi miniszter úr válaszát egyelőre) tudomásul veszem, abban a reményben, hogy ebben az ügyben legközelebb kedvező döntés és intézkedés fog történni. Elnök: Köveíkezik a határozathozatal. Kérdem a i Házat méltóztatik-e a íöldmívelésügyi miniszter úrnak a miniszterelnök úr és a pénzügyminiszter úr nevében is adott válaszát tudomásulvenni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásulveszi. Következik Hunyady Ferenc gróf képviselő úr interpellációja. Kérem az interpelláció szövegét felolvasni. Heczegh Béla jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz: 1. Kérdem a pénzügyminiszter urat, hajlandó-e intézkedni, hogy a kisebb és nagyobb földterülettel rendelkező agrárius adóhátralékosok tartozásukat természetben (föld és termény) róhassak le? 2. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr nyilatkozni, hogy az adóhátralék fejében a m. kir. kincstár rendelkezésére bocsátott földterületeket miképpen kívánná hasznosítani?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a sző. Gr. Hunyady Ferenc: T. Ház! Nagyon sajnáló ai, hogy a pénzügyminiszter úr pillanatnyilag még nincs itt de minthogy tudom, hogy a Házban tartózkodik, (Jánossy Gábor: Már jön!) remélem, hogy hamarosan meg fog jönni. annál is inkább, minthogy én az interpelláló napon a képviselők felszólalásait általábanvéve úgy értelmezem, hogy azok a régen, a középkorban még a szerzetesrendeknél is meglévő jus murmurandinak folyományai, tehát elmondják mindazokat a bajokat és panaszókat, amelyekről választóikon keresztül értesülnek és melyeknek a reparálását a kormánytól várják. De ezeken az interpelláclós napokon kötelességük a képviselőknek, amennyiben tudnak, rámutatni olyan megoldási módozatokra is, amely módozatok igénybevételével a kormányzat bizonyos panaszokat meg tudna szüntetni. A magam részéről^ mai fe'szólalásomban elsősorban ezt a célt kívánom szolgálni. Teljes mértékben azonosítom magam mindazokkal a panaszokkal, amelyeket Farkas Tibor t, képviselőtársam az adóbehajtásokkal kapcsolatoülése 1932 november 30-án, szerdán. 39 > san már elmondott; azonosítom magam már előre mindazokkal az egyéb panaszokkal, amelyeket a

; független kisgazdapárt megbízásából egyéb képviselőtársaim ma el fognak mondani. A másam részéről is kiemelem, hogy talán lehetett jószándék az adóvégrehajtásra vonatkozó rendelkezés kibocsátásában, a végrehajtásban azonban olyan brutalitás nyilvánul meg, (Úgy van! a baloldalon.) amely az ország egész gazdasági és szociális struktúráját megrendíti. (Dinien Ödön: Szégyen, borzalom!) Mindamellett azonban talán a bajnak is van jó oldala; még a háború is kihozott bizonyos jó következményeket. Itt is látok bizonyos dolgokat, amelyek a rendelkezés javára írhatók, Elsősorban voltak és vannak olyan adófizetők, akik tényleg nem akartak adót fizetni, amikor tudtak volna és ez a szigorú és brutális végrehajtás tényleg azt eredményezte, hogy befolyt olyan adó, amely esak ilyen brutális rendelkezés következtében volt behajtható. A mi pártunk nem az adóvégrehajtás ellen tiltakozik akkor, amikor a rossz adófizetőkkel és az adófizetési kötelezettség alól kibújni kívánó emberekkel szemben érvényesítik azt, hanem csak akkor tiltakozik, amikor megkülönböztetés nélkül tönkretesznek olyan embereket, akik erejük végső megfeszítésével eddig eleget tettek ennek a kötelezettségüknek s akik most már nem tudnak neki eleget tenni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Az első (helyes következmény tehát, hogy az állam — hogy úgy fejezzem ki magamat — egy oxigénbelélegzést kapott, mert befolytak a rossz adófizetőktől olyan pénzek, amelyek befolyását már alig remélte. A második jó következmény az, hogy most már a kormányzatnak is rá kell ébrednie annak tudatára, hogy a legdrákóibb, legigazságtalanabb és a legsúlyosabb következményekkel járó adóvégrehajtás mellett sem fogja tudni behajtani az adóhátralékok nagyobb részét, mert ott, ahol nincs, egyszerűen nem lehet behajtani, (Ügy van! a baloldalon.) és remélem, hogy ez a kormányzat, amely legalábbis a maga bemutatkozásában úgy tett, jmintha a modern problémákkal szemben érzékkel bírna s mintha gondolkozni is akarna, most ebből a tényből le fogja vonni a megfelelő konzekvenciákat. Mert azt, hogy az adóhátralékok behajtása világos állami érdek, senki sem fogja a mi részünkről sem két^égbevonni, első^ sorban azért, mert az államnak mai nehéz helyzetében minden fillérre szüksége van, másodszor azért, mert az adóhátralékok lineáris eltörlése a jó adófizetők pönalizálását jelenti, harmadsorban pedig azért, mert az adómorál fenntarthatósága attól függ, hogy elsősorban a nagyobb adófizetők miként teljesítik adófizetési kötelezettségüket az egyes községekben. (Ügy van! Ügy van!) Amerre csak jártam, mindenütt az láttam, hogy a kisgazdák mindig megkérdezik és megnézik, hogy az uradalmak fizetnek-e adót, igen vagy nem. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés.) Ha fizetnek, akkor a kisgazdák is sokkal nagyobb mértékben teljesítik a maguk adófizetési kötelezettségét, mintha másról kell nekik meggyőződni. (Ügy van! Ügy van!) Legyünk azonban azzal tisztában, hogy néhány nagyon rendes nagybirtokos és néhány nagyon nyakas ellenzéki nagybirtokos kivételével, majdnem mindegyik birtokosnak alkalma volt az elmúlt években egységespárti és kereszténypárti képviselők közvetítésének igénybevételével (Felkiáltások a jobboldalon: Kik azok?) olyan adófizetési kedvezményeket ki-