Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-139

Az országgyűlés képviselőházának 189. vataloü órákat a minisztériumokban ia Ház üléseivel parallel tartják és amikor az eszünk ott jár, tanúkor ,a levelek tömeged égetik itt a szívünket, (Ügy van! jobbfetőL) akkor tagadhatatlan, hogy a mi gondolatainknak tekintélyes része ott cikázik a minisztériumok hivatalszobái körül és az nyugtalanít bennünket, hogy vájjon egynapi késedelem nem fog-e egy szegény családot, egy szegény bajbajutott embert nyomorba dönteni; tagadhatatlan tehát, hogy ezek a gondolatok nyugtalanítják, befolyásolják a törvényhozói munkát. Ezért kell áttérnünk a délutáni ülések rendszerére. Ezért kell bennünket ezektől a gondoktól tehermentesíteni, hogy valóban komprimáitan., koncentráltan hozhassuk ide figyelmünket, jóakaratunkat. Megvallom, nekem gyönyörűség itt ülni a parlament padjaiban, gyönyörűség, őszintén szólva, még a legrosszabb szónokot is hallgatni, mert nincs olyan törvényhozó, akinek felszólalásából valami pozitívumot, vagy negatívumot ne tanulnék. Sajnos, ezt most a mai szisztéma mellett megtenni nem tudtam. A délutáni ülések rendszerétől azt várom és azt tételezem fel, hogy így legalább a délutáni órákban valóban egész lélekkel, mint egész ember, élhetek az én politizálási feladatomnak,, mert feladatom az, hogy a parlament ülésein valóban itt legyek, hogy részt vegyek az üléseken, hogy eszméket cseréljek, orientálódjam, vitatkozzam, eszméket hirdessek, és ha lehet, eszméket megvalósítsak. Ez a Ház első hivatása, ez tagadhatatlan és ezt kétségbe nem vonom, de csakis a délutáni ülések rendszere az, amely meggyőződésem szerint ezt számomra lehetővé teszi. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Madai Gyula: Kérnék szépen tíz perc meghosszabbítást, mert most konkrétumokkal akarok foglalkozni. (Felkiáltások a jobboldalon: Megadjuk!) Elnök: A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Madai Gyula: T. Ház! Ami az ülések kezdetének kérdését illeti, — mert hiszen ez itt a lényeg, hogy mikor kezdjük az ülést —- a házszabályok igen messzemenő, majdnem korlátlan lati tüdőt engednek nekünk, szuverén Háznak abban a tekintetben, hogy mi ülésünket a jövőben is a módosított házszabályok alapján is kezdhetjük 5 órakor, 4 órakor, 3 órakor, 2 órakor, 1 órakor, 12 órakor, 11 órakor, sőt 10 órakor is- Ezt nem zárják ki ezek a házszabályok. A Ház munkarendje és munkaanyaga fogja megszabni, hogy ha szükség van rá, korábban kezdjük az ülést. Mert én is elvi ellensége vagyok az éjfélutáni ülésezéseknek, amikor az emberek már valóban letörtek, fáradtak és figyelmük szétszóródott. Ez ellen én is tiltakozom. De éppenúgy tiltakoznom kell az ellen is, hogy ha én itt 5 órakor megjelenek, miután 2 órakor megebédeltem és utána vagy két órát -— bocsánatot kérek — sziesztázhattam is, hogy akkor fáradtan jelennék meg itt és ennek a Háznak levegőjét akkor itt valami álmos hangulat fogja majd megülni. Ezt én kizártnak tartom, ellenkezőleg, talán délután az ebéd utáni kedélyes, friss hangulat fog itt bizonyos lendületet adni a munkának. (Buchinger Manó: Sok függ ám a büffétől is!) Ez az én egyéni véleményem és feltevésem. Majd meglátjuk, hogy a gyakorlatban hogy fog a dolog festeni. Gondoljunk csak a külföldi parlamentekre. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon-: Az más! Ott demokrácia van! — Simon András: A demoKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ XII. ülése 1982 december 21-én, szerdán. 381 kratikus ember nem fáradt?) A könyvtárban kis tanulmányt folytattam. Nagy Miklós könyvtárigazgató úrral előszedegettük a világ valamennyi parlamentjének naplóit és azokból tanulmányoztuk a parlamentek ülései 'kezdetének problémáját, (bródy iürnő: A választójognál kezdje! Titkos szavazástl — Elnök csenget. — Simon András: Titkos választójog mellett nem kell éjjel világosság?) Megállapítottuk, hogy Amerikában déli 12 órakor, Poroszországban és a norvég Stortingban délután 1 órakor, Finnországban, Belgiumban 2 órakor, a német Reichstagban és Portugáliában 3 órakor, Olaszországban, Franciaországban és Romániában délután 4 órakor kezdik az ülést, ami részben a mi 3 órai, illetőleg Romániát véve, a mi 5 órai időpontunknak felel meg. Véleményem szerint, hangsúlyozom, normális körülmények között, tehát amikor a parlamentre nem nehezedik rendkívüli teljesítmények terhe, mi is nyugodtan kezdhetjük az ülést délután 5 órakor. Interpellációs napokon, nyolcórás ülések idején azonban feltétlenül két vagy három órára tenném a parlament tanácskozásai kezdetének idejét, illetőleg itt is disztingválnék és 5 óra előttre, tehát mondjuk, 3 órára interpellációs napon is csak akkor tenném az ülés kezdetét, amikor az interpellációk száma például meghaladja a tizet. Ezt módjában áll a Ház hölcseségének esetrőlesetre szabályozni. (Gr. Somssich Antal: A képviselő úr most sem jár be a Házba, sohasem látjuk! — Simon András: Dehogy is nem! — Zaj és ellenmondások jobbfelől. — Felkiállások a jobboldalon: Mindig itt van!) Én járok keveset? Én, aki nem élek családi életet, szakadatlanul, mint az inga, részint a hivatalok, részint pedig a Ház között lengedezek ide-oda, szakadatlan permanenciában, •— kijelentem azt is: a munka szakadatlan penna nenciájában. (Zaj.) Elnök: Kérem a (képviselő urakat, maradjanak csendben, egy szót sem lehet érteni. (Buchinger Manó: Képzeljük el, mi lesz itt reggel 4 órakor!) Madai Gyula: Nekem pazarlási aggodalmaim sincsenek, pedig a takarékosságnak híve és gyakorlója vagyok, mert hiszen látjuk, hogy most fényes nappal is kénytelenek vagyunk világítani a parlamentben, ez tehát ugyebár lényeges költségtöbbletet nem fog jelenteni. (Ellenmondások bálfelől.) Petrovácz képviselőtársamnak szakértő tanácsadója, azt hiszem, túlzott, mert itt tényleg szakadatlan és viharosv hajnali 5 óráig tartó ülésekre gondolt, holott az ülések háromnegyedrésze szépen le fog zajlani a rendelkezésre álló 3—4 óra keretében, amint eddig is lezajlott. Itt tehát szerintem jelentékeny világítási költségtöbblettel számolni nem kell. (Ellenmondások bálfelől.) Fontosnak tartom azonban és ezt a tiszteletteljes kérést inkább az elnökséghez intézném, hogy délelőtt a könyvtári és telefonszolgálat mégis fenntartassék. Ez wen fontos a képviselők számára, részint az előkészület szempontjából, részint más szempontokból is, de ez érzésem szerint valami jelentékeny kiadástöbblettel egyáltalában nem fog járni. Az is fontos, amire Petrovácz t. képviselőtársam a Képviselőház s^emélvzete iránt érzett tiszteletreméltó szimpátiából hivatkozott, hogy a Ház alkalmazottainak munkabeosztása olyan legyen, hogy ez túldoleroztatást ne vonjon maga után. ha pedig tűldolgoztatást vonna maga után, akkor én is azon az állásponton 54