Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

30 Àz országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1932 november 30-án, szerdán. 1 A népjóléti minisztérium megszüntetésével a közegészségügyi ügy a belügyminisztérium fennhatósága alá került. Miért helyeztetett az Országos Tisztviselői Betegellátási Alap mégis a pénzügyminisztérium fennhatósága alá? 2. Hajlandó-e a kormány az 1000/1932. számú rendelet 6. §-át hatályon kívül helyezni? Vá~ zsonyi János s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi János: T. Képviselőház! (Ralisuk! Bálijuk!) Az Országos Tisztviselői Betegellátási Alap, amely rövidítésben inkább Otba. név alatt ismeretes, körülbelül tíz esztendő óta működik. Minden állami tisztviselő — a nyugdíjasokat is beleértve — minden hónap 1-én az alap javára havifizetésének 1%-át fizeti be. Ennek a befizetésnek ellenértékeképpen a, múltban az alap ia köztisztviselőknek kórházi ápolást nyújtott, fizikális gyógyintézeti és fürdőkezelést adott, továbbá orvosi segédeszközöket, lúdtalpbetétet, szemüveget, gumiharisnyát stb. bocsátott rendelkezésükre. Ezeket mind díjmentesen kapták az állami tisztviselők a betegellátási alapból; ezenkívül az alap még szülési és temetkezési segélyt is nyújtott az arra rászorulóknak. Amikor a népjóléti minisztérium ügykörét felosztották, akkor ez a helyzet megváltozott. A felosztás alkalmával ugyanis az Országos Tisztviselői Betegápolási Alap a pénzügyminisztérium fennhatósága alá került s a pénzügyminisztériumnak egyik első ténykedése volt az 1000/1932. évi rendelet kiadása, amely 6. §-ában még az eddig szűkre szabott szolgáltatásokat is megnyirbálta; nevezetesen kórházi kezelést csak a közkórházak harmadosztályán nyújtott attól az időtől fogva, amióta az alap a népjóléti minisztériumból a pénzügyminisztériumba került, fizikális és gyógyintézeti kezelést, gyógyfürdőt, orvosi segédeszközöket pedig egyáltalában nem engedélyezett. T. Képviselőház! A betegellátási alap tagjai, a magyar köztilsztviselőtársadalom ismételten és állandóan sürgette azt, hogy úgy mint a múltban, ezentúl is kapjon segélyeket és szolgáltatásokat. Ezzel szemben az előbb említett rendeletre való hivatkozással mindenféle kezelés iránti kérelem elutasításában részesült. Számos levelet mutathatnék be azok közül, amelyek hozzám érkeztek az interpelláció bejegyzése óta is. Csak két esetet említek meg ezek közül, amelyek alkalmasak arra, hogy a jövő generáció egészségét aláássák éppen annál a társadalmi rétegnél, amellyel szemben pedig a múltban a kormányzati rendszer mindenkor megértést igyekezett tanúsítani. Egy törvényszéki jegyző gyermeke gyermekbénulást kapott s a gyermekklinika tanára villanyozást és Zander gyógygéptornát írt elő, hogy a gyermek bénult karjai a kezelés következtében rendbejöjjenek. A minisztérium a kérést elutasította. Egy nyugdíjas állami számtanácsos tizennyolcéves fia súlyos szervi szívbajban szenvedett; Hasenfeld orvosprofesszor szénsavas fürdőkúrát írt elő számára; a minisztérium a kérelmet elutasította. Amikor^ most az esős időszak beálltával a reumában és izületi csúzban szenvedők napnap után folyamodnak kezelésért, a fennálló rendelet következtében állandóan elutasításban részesül minden egyes kérelem, mellyel az alaphoz fordulnak. Tudomásom szerint, amikor a pénzügyminisztérium a népjóléti minisztériumtól az alapot átvette, az alap régi vezetősége több mint egymillió pengő készpénzt adott át, azonkívül havonta is több százezer pengő folyik be az 1%-os levonásokból. Ugyanakikor tehát érthetetlen, hogy a többszörös fizetéscsökkentéssel amúgy is agyonnyomorított állami tisztviselők és nyugdíjasok, akiknek száma családtagjaikkal együtt több százezerre tehető, ilyen mostoha elbánásban részesüljenek és még speciális egészségügyi követelményeik is a minimumra redukáltassanak. Nem érdeke ez az államnak sem, t. Képviselőház; nem érdeke azért, mert a tisztviselők gyermekei a jövő generációnak jó részét teszik ki és ha ezek megfosztatnak minden higiéniás és közegészségügyi szükségletüktől, akkor nem fogják tudni a jövendőben megállani a helyüket abban a nemzeti társadalomban, ahol feltétlenül szükség van rájuk. Ez a rendelet elsősorban a kisebb fizetésű tisztviselőket, a kis nyugdíjasokat és a kis kegydíjasokat érdekli, azokat, akiknek nincs pénzük arra, hogv külföldre menjenek magukat gyógykezeltetni és nincs összeköttetésük arra sem, hogy devizát igényelhessenek, de^ nincs meg a lehetőségük eme rendelet kapcsán arra sem, hogy idebent gyógykezeltetést, ellátást és gyógyulást kapjanak a maguk számára. Amikor a népjóléti minisztérium megszűnt, a közegészségügy teljes egészében a belügyminisztérium fenhatósága alá került, egyedül az Otba. vétetett ki ebből az ügykomplexumból és adatott a pénzügyminisztérium fenhatósága alá. Nekem az volna a tiszteletteljes kérésem, méltóztassék ezt az alapot a belügyminisztérium kezelése alá helyezni, ahol az ügyeket szakismerettel bíró orvosok végzik, hiszen a pénzügyminisztérium nem^ rendelkezik orvosokkal, nem lehetséges tehát, hogy szakismeret híján szociális gondolkozásmóddal intézhesse, mert nincs abban a helyzetben, hogy intézhesse, ennek az alapnak az ügyeit, ahogyan arra szükség volna. A rendelet sérelmezett 6. 1-a szószerint & r következőkép hangzik (olvassa): «Fizikális gyógyintézeti és fürdőkezelés további rendelkezésig, vagyis addig, amíg ez a kérdés nem nyer újabb szabályozást, nem engedélyezhető. Röntgen-kezelésre segély a legki vételesebb esetekben, mély terápia szükségének fennforgásakor engedély ezihető, feltéve, hogy azt az igényjogosult a pénzügyminiszternek előzetes engedélye alapján gyógyintézetben vette igénybe.» Ez az a szakasz, amelynek folytán minden kérelem megtagadtatik, ez az a szakasz, amely ellen a segédhivatali tisztviselők már memorandumban is tiltakoztak. Memorandumukat a kormányhoz beterjesztették, amelynek lényege a következő kérésekből áll, amelyeket itt teljes egészében magamévá téve, ismét a kormány elé tárok. A memorandum ezt mondja (olvassa): «A tisztviselői betegsebélyezés ügyét, helyesebben az Országos Tisztviselői Betegsegélyezési Alap igazgatását az Alap terhére külön díjazást élvező szerződéses alkalmazottak mellőzésével állami tisztviselők kezelésére kell bízni. Az 1000/P. M. 1932. számú rendelet 6. §-ában foglalt korlátozásokat azonnali hatálylyal meg kell szüntetni. A 3650/M. E. 1932. számú rendelet 2. § 2. pontját pedig akként kegyeskedjék módosítani, hogy az Otba. intézőbizottságába a tisztviselői érdekek képviseletére maguk az érdekelt tisztviselői alakulatok jelölhessenek közös bizalom alapján és elekto-