Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

30 Àz országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1932 november 30-án, szerdán. 1 A népjóléti minisztérium megszünteté­sével a közegészségügyi ügy a belügyminiszté­rium fennhatósága alá került. Miért helyezte­tett az Országos Tisztviselői Betegellátási Alap mégis a pénzügyminisztérium fennhatósága alá? 2. Hajlandó-e a kormány az 1000/1932. számú rendelet 6. §-át hatályon kívül helyezni? Vá~ zsonyi János s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi János: T. Képviselőház! (Rali­suk! Bálijuk!) Az Országos Tisztviselői Beteg­ellátási Alap, amely rövidítésben inkább Otba. név alatt ismeretes, körülbelül tíz esztendő óta működik. Minden állami tisztviselő — a nyug­díjasokat is beleértve — minden hónap 1-én az alap javára havifizetésének 1%-át fizeti be. Ennek a befizetésnek ellenértékeképpen a, múltban az alap ia köztisztviselőknek kórházi ápolást nyújtott, fizikális gyógyintézeti és fürdőkezelést adott, továbbá orvosi segédesz­közöket, lúdtalpbetétet, szemüveget, gumi­harisnyát stb. bocsátott rendelkezésükre. Eze­ket mind díjmentesen kapták az állami tiszt­viselők a betegellátási alapból; ezenkívül az alap még szülési és temetkezési segélyt is nyúj­tott az arra rászorulóknak. Amikor a népjóléti minisztérium ügykörét felosztották, akkor ez a helyzet megváltozott. A felosztás alkalmával ugyanis az Országos Tisztviselői Betegápolási Alap a pénzügymi­nisztérium fennhatósága alá került s a pénz­ügyminisztériumnak egyik első ténykedése volt az 1000/1932. évi rendelet kiadása, amely 6. §-ában még az eddig szűkre szabott szolgálta­tásokat is megnyirbálta; nevezetesen kórházi kezelést csak a közkórházak harmadosztályán nyújtott attól az időtől fogva, amióta az alap a népjóléti minisztériumból a pénzügyminisz­tériumba került, fizikális és gyógyintézeti ke­zelést, gyógyfürdőt, orvosi segédeszközöket pe­dig egyáltalában nem engedélyezett. T. Képviselőház! A betegellátási alap tag­jai, a magyar köztilsztviselőtársadalom ismé­telten és állandóan sürgette azt, hogy úgy mint a múltban, ezentúl is kapjon segélyeket és szol­gáltatásokat. Ezzel szemben az előbb említett rendeletre való hivatkozással mindenféle keze­lés iránti kérelem elutasításában részesült. Számos levelet mutathatnék be azok közül, amelyek hozzám érkeztek az interpelláció be­jegyzése óta is. Csak két esetet említek meg ezek közül, amelyek alkalmasak arra, hogy a jövő generáció egészségét aláássák éppen an­nál a társadalmi rétegnél, amellyel szemben pedig a múltban a kormányzati rendszer min­denkor megértést igyekezett tanúsítani. Egy törvényszéki jegyző gyermeke gyer­mekbénulást kapott s a gyermekklinika tanára villanyozást és Zander gyógygéptornát írt elő, hogy a gyermek bénult karjai a kezelés követ­keztében rendbejöjjenek. A minisztérium a ké­rést elutasította. Egy nyugdíjas állami szám­tanácsos tizennyolcéves fia súlyos szervi szív­bajban szenvedett; Hasenfeld orvosprofesszor szénsavas fürdőkúrát írt elő számára; a minisz­térium a kérelmet elutasította. Amikor^ most az esős időszak beálltával a reumában és izületi csúzban szenvedők nap­nap után folyamodnak kezelésért, a fennálló rendelet következtében állandóan elutasításban részesül minden egyes kérelem, mellyel az alaphoz fordulnak. Tudomásom szerint, amikor a pénzügyminisztérium a népjóléti miniszté­riumtól az alapot átvette, az alap régi veze­tősége több mint egymillió pengő készpénzt adott át, azonkívül havonta is több százezer pengő folyik be az 1%-os levonásokból. Ugyan­akikor tehát érthetetlen, hogy a többszörös fize­téscsökkentéssel amúgy is agyonnyomorított állami tisztviselők és nyugdíjasok, akiknek száma családtagjaikkal együtt több százezerre tehető, ilyen mostoha elbánásban részesülje­nek és még speciális egészségügyi követelmé­nyeik is a minimumra redukáltassanak. Nem érdeke ez az államnak sem, t. Képviselőház; nem érdeke azért, mert a tisztviselők gyer­mekei a jövő generációnak jó részét teszik ki és ha ezek megfosztatnak minden higiéniás és közegészségügyi szükségletüktől, akkor nem fogják tudni a jövendőben megállani a helyü­ket abban a nemzeti társadalomban, ahol fel­tétlenül szükség van rájuk. Ez a rendelet első­sorban a kisebb fizetésű tisztviselőket, a kis nyugdíjasokat és a kis kegydíjasokat érdekli, azokat, akiknek nincs pénzük arra, hogv kül­földre menjenek magukat gyógykezeltetni és nincs összeköttetésük arra sem, hogy devizát igényelhessenek, de^ nincs meg a lehetőségük eme rendelet kapcsán arra sem, hogy idebent gyógykezeltetést, ellátást és gyógyulást kap­janak a maguk számára. Amikor a népjóléti minisztérium megszűnt, a közegészségügy teljes egészében a belügymi­nisztérium fenhatósága alá került, egyedül az Otba. vétetett ki ebből az ügykomplexumból és adatott a pénzügyminisztérium fenhatósága alá. Nekem az volna a tiszteletteljes kérésem, méltóztassék ezt az alapot a belügyminiszté­rium kezelése alá helyezni, ahol az ügyeket szakismerettel bíró orvosok végzik, hiszen a pénzügyminisztérium nem^ rendelkezik orvo­sokkal, nem lehetséges tehát, hogy szakismeret híján szociális gondolkozásmóddal intézhesse, mert nincs abban a helyzetben, hogy intéz­hesse, ennek az alapnak az ügyeit, ahogyan arra szükség volna. A rendelet sérelmezett 6. 1-a szószerint & r következőkép hangzik (olvassa): «Fizi­kális gyógyintézeti és fürdőkezelés további rendelkezésig, vagyis addig, amíg ez a kérdés nem nyer újabb szabályozást, nem engedélyezhető. Röntgen-kezelésre segély a legki vételesebb esetekben, mély terápia szükségének fennforgásakor engedély ezihető, feltéve, hogy azt az igényjogosult a pénzügyminiszternek előzetes engedélye alap­ján gyógyintézetben vette igénybe.» Ez az a szakasz, amelynek folytán minden kérelem megtagadtatik, ez az a szakasz, amely ellen a segédhivatali tisztviselők már memorandum­ban is tiltakoztak. Memorandumukat a kor­mányhoz beterjesztették, amelynek lényege a következő kérésekből áll, amelyeket itt teljes egészében magamévá téve, ismét a kormány elé tárok. A memorandum ezt mondja (ol­vassa): «A tisztviselői betegsebélyezés ügyét, helyesebben az Országos Tisztviselői Betegse­gélyezési Alap igazgatását az Alap terhére kü­lön díjazást élvező szerződéses alkalmazottak mellőzésével állami tisztviselők kezelésére kell bízni. Az 1000/P. M. 1932. számú rendelet 6. §-ában foglalt korlátozásokat azonnali hatály­lyal meg kell szüntetni. A 3650/M. E. 1932. számú rendelet 2. § 2. pontját pedig akként kegyeskedjék módosítani, hogy az Otba. intéző­bizottságába a tisztviselői érdekek képvisele­tére maguk az érdekelt tisztviselői alakulatok jelölhessenek közös bizalom alapján és elekto-

Next

/
Thumbnails
Contents