Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-138

Az országgyűlés képviselőházának 138. új szellem férkőzött bele. Ezt megállapíthatom mint régi politikus, aki mégis pár hónapon át a régi idődben az állami végrehajtó hatalom müködősébe is beletekintettem. Ezeket az új erkölcsöket nem tudom, mikép nevezzem. Nevezhetném talán keleti erkölcsöknek is. Mi mindig büszkék voltunk Magyarország nyugati kultúrájára. Határozottan és nagy sajnálattal meg kell állapítanom, hogy a nyugati elgondolásoktól messze távol állott ez a pénzkezelési rendszer, amely az utóbbi időkben folyt. Es ezért igen különös helyzetben van a mai igen t. kormány. A pénzügyminiszter úr tegnap nagyon helyesen megállapította, hogy a^ kormány nem tekinti bizalmi kérdésnek a zárszámadások elfogadását vagy el nem fogadását, de nem mondotta, hogy vájjon a felelősségnek mely fokát vállalja vagy nem vállalja ezekért az elszámolásokért. A pénzügyminiszter úr a maga személyére nézve igen isonnyű helyzetben van. ö személyileg semmié étre és semmikép sem felelős a múlt pénzügyi gesztiójáért. A miniszterelnök ellenben igenis felelős. Ü nem heiyezkedhetik arra az álláspontra, hogy ez nem bizalmi kérdés, mert hiszen láttuk az egységespárt tömeges szavazásából, hogy de facto ezt mégis bizalmi kérdésnek vették. Az igen t. miniszterelnök úr éveken kére ztül tagja volt a Bethlenkormánynak is, és ha saját személyére, saját tárcájára nézve esetleg nem is járult hozzá ahhoz, hogy költségvetésileg meg nem szavazott tételekkel terheljék meg tárcáját, még akkor is szolidárisnak kellene vallania. magát a múlt kormánnyak Ennélfogva vagy ki kellene neki jelentenie, hogy igenis ez bizalmi kérdés, igenis helyes volt a gesztió, vagy nyíltan megmondani azt, hogy: én helytelenítettem a műit kormány geszitióját, hiába szólaltam fel, de ma más útra akarok térni! Nehéz volna neki ezt tennie de férfias cselekedet volna. Várnók ezt tőle annál is inkább, mert azt mondotta, hogy új stílust akar. Azt a stílusit látjuk azonban, amely ne«n nyíltan szögezi le álláspontját a múlt helytelen^ gesztiójával szemben. Azt hiszem, ezt megállapíthatom, mert hiszen ellenmondásit sem hallottunk a túloldalról, egyik volt miniszter úr sem kelt ennek a pénzügyi gesztiónak védelmére, és maga ennek a rendszernek megalapítója, Bethlen István gróf képviselőtársam egyáltalán meg sem jelent ez alatt a vita alatt. Ellenmondás nélkül méltóztattak hallani azt, amit erről az oldalról teljes objektivitással megállapítottunk. Esterházy Móric gróf igen t. barátom még ennél is továbbment: felelősséget vállalt olyanért, — úgy jutott bele, mint Pilátus a Credóba, •—. amit pártja elkövetett akkor, amikor még nem is volt tagja a pártnak, mondván: igenis, felelősséget vállalok mindazért, amit pártom tudott, de nem vállalhatok felelősséget azért, amit pártom nem tudott. Ez volna a férfias cselekedet. Ezt vártam volna az igen t. miniszterelnök úrtól is, hogy amikor ilyen komoly kérdésről van szó, mint az elmúlt rendszer zárszámadásai, akkor keljen fel és mondja meg őszintén, hogy: vállalja-e a felelősséget, vagy nem? Ha vállalja, miért vállalja, ha nem vállalja, mik ennek az okai, és mit akar a jövőben cselekedni. Méltóztassanak megbocsátani, ha talán ismétlésekbe kell bocsátkoznom, mert ezt már mások is. elmondották, de én a politikai bölcseség hiányát látom abban, hogy az igen t. túlülése 1932 december 16'án, pénteken. 365 oldal nem fogadta el Kállay igen t. barátom javaslatait. (Magyar Pál: Ugy van!) Hiszen nekünk, az ellenzéknek politikai célszerűségi szempontból sokkal praktikusabb volna, ha ez a kérdés fel se vettetett volna, hogy mindig meg legyen az a Damokles kardja, hogy a majdan keletkező többség, amely át fogja venni a kormányzást akKor, amikor a túloldal egy általános titkos választójog alapján kisebbségbe fog kerülni ebben az országban, a vád alá helyezést szegezze a kormánypárttal szemben. Hiszen ha egy törvényt hoztak volna ide, amely ezeket a szerintünk és a tételes törvények szerint törvényellenes pénzügyi gesztiókat törvényesíti, akkor megszűnt volna ez a Damokles kardja. Őszintén szólva, még tegnap is azt hittem, hogy az igen t. kormány erre az álláspontra fog helyezkedni és Kállay Tibor igen t. barátom, bölcs, mérsékelt, objektív és egészen helytálló javaslatát el fogja fogadni. (Eckhardt Tibor: Nem értették meg!) De nemcsak ezért lett volna ez a politikai bölcseség, hanem politikai bölcseség lett volna a jövővel szemben is, mert végre be kell látni, hogy ilyen gazdálkodás a jövőben nem folytatható. Ha én volnék ma abban a helyzetben, hogy kormányon vagyok, egyik első dolgom volna, hogy ezeket a törvényjavaslatokat beterjesszem a Ház elé, hogy a jövőben lehetetlenné legyen téve, hogy törvényellenes költekezéseknek parlamenti ellenőrzés alól való kivonása valaha megtörténhessék ebben az országban. Ha nagy országok sokkal szigorúbban veszik ezeket a dolgokat, mennyivel inkább szükséges ez egy ilyen szegény országban. • T. Ház! Többen beszéltek itt arról, — és én is kénytelen vagyok ezt ismételten említeni—-, hogy amikor itt mindig adómorálról beszélnek és amikor sanyargatják — amint én tapasztalom — sajnos, a legjobb adófizetőket, (Ügy van! Ügy van! batfelől.) ismétlem, nem a rossz adófizetőket, hanem azokat, akik eddig tényleg kifizették adójukat, de a gazdasági lehetetlenülés miatt ma nem képesek fizetni, akkor elsősorban a kormánynak kell biztosítékot adnia arra nézve, hogy lesz immár költségvetési- és államháztartási morál is. (Ügy van! Ügy van! bal felől.) Ez feltétlenül szükséges és érdeke is a kormánynak. És itt az ellenzéki padokról mondom, hogy az Isiten szent szerelmére, miért nem fogadták er azt a javaslatot? Ma ebben az országban az elkeseredés napról-napra nő és én mint ellenzéki képviselő, alig tudom csitítani választóimat, (Ügy van! Ügy van! bal felől.) <nem tudok eljárni ügyeikben, mert tömegesen jönnek és még azt sem mondhatom nekik: lássák, itt van egy kormány, amely végre megígérte, hogy az országban ilyesmi többé nem fog előfordulni. Nem méltóztatnak tudni, hogy ma ezeket a kérdéseket mindenki tudja ;a falun és a vidékén is? Nem úgy van ez ma, mint régen volt, amikor az emberek nem értesültek ezekről a kérdésekről. Az utolsó órája ütött már annak, hogy ezek az elmúlt bűnök végre likvidáltassanak! (Ügy van!

f a baloldalon.) En, aki mindig ellenzéki állásponton voltam, mert — sajnos — nem volt módomban a kormányokat támogatni bizonyos más elgondolások miatt, magam látnám örömmel, ha végre erre az útra térne a kormány (Helyeslés a baloldalon.) s akkor min-