Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-138

Az országgyűlés képviselőházának 138. lentősége, de megvan á maga nagy gazdasági jelentősége is. . Politikai i jelentősége abban a tekintetben, hogy azzal a polgársággal szemben,, amely látja, hogy .helyzetét .ennyire semmibeveszik, amely.látja,, hogy 'beszolgáltatott adófilléreivel _ olyan - gazdálkodás történik, mint amilyenek az -előttünk fekvő zárószámadások szerint, ki volt téve,-Júába fogjuk mi az • adófizetés szükségességét a legmesszebbmenőén hangoztatni. Nem a meggondolatlan politikusok kijelentései rontják az adómorált az adófizetések tekintetében.. , Nincs az az agitátor, nincs az az elvakult agitációs beszéd, amely annyira lelohasztaná az adófizető polgárság készségét, mint az ilyen adatok megismerése,

; amelyek ebből a zárszámadásból kiderülnek. ; (Rabok Lajos: Ez nem gazdálkodás, hanem! garázdálkodás ! ) ; 1 Méltóztatott hallani Bródy t. képviselőtársam szájából a számadásokban való elmélyedés nyomán azokat a megdöbbentő adatokat, ame- • lyek nem is összegszerűségüknél fogva lényegesek, hanem jellegüknél fogva. Amikor ezen az úton magam is szóváteszek egyetlenegy tételt, ezt nem azért teszem, hogy megint azt

; igazoljam önöknek,, hogy mennyire nem a polgárság igazi érdekei ^szemponjából történt az adóösszegek felhasználása, hanem ihogy ezenfelül igazoljam önöknek azt, hogy még ott is, ahol helyes volt az intenció, még ott is, ahol az elgondolást lényegében kifogásolni nem lehet, olyan fokú dilettantizmus érvényesült, i amilyent egy állam ügyvitelében elképzelni és tűrni nem lehet. (Halljuk! balfelől.) Egy képviselőtársam megemlítette a szám- j vevőszéki jelentésnek azt a részét, mely az államadóssági kötvények vásárlásával, az úgynevezett Caisse Commune-be tartozó kötvények vásárlásával foglalkozik. En vagyok olyan tárgyilagos, hogy azt nem kifogásolom, hogy drágán vásárolták ezeket a kötvényeket, vagy olcsón; elmegyek odáig a tárgyilagosságban,! hogy azt mondpm: ebben az elképzelésben, a külföldi adósságoknak kedvező kurzusokon i való csökkentésében, megvan a koncepció. Elsősorban kifogásolom azonban azt, hogyha i ily en intézkedés szükséges, ez ilyen titokzatos i formában eszközöltetik. Nem a tőzsdei kivitel szempontjából — mert dobbal verebet fogni és ! á nagyközönség előtt tőzsdei tranzakciókat lebonyolítani nem lehet, — hanem hogy az illetékes hatóságokkal szemben is úgy történik, hogy az 1931. év novemberében a Postatakarékpénztárnál megtartott vizsgálat vezetett arra j az eredményre, hogy megtudjuk, hogy ez a j tranzakció már az 1930. év februárjában meg- i .történt. Kifogásolom tehát először a formát; másodszor kifogásolom azt, hogy egy olyan intaktan tartandó és a kisember szempontjából lényeges intézményt Vesznek igénybe, mint a postatakarékpénztár r és végül kifogásolom azt a dilet- ; tantizmust, amely szerint olyan formában akar- j ják ezt a kérdést megoldani, hogy az egyik oldalon helyes elképzeléssel a külföldi adósságok csökkentésére csinálnak egy tranzakciót, \ és ezt abban a formában kivitelezik, hogy a i külföldi adósságokat szaporítják. Ez olyan pénztechnikái nonszensz, amelyre Magyarországon kívül precedenst nem, tudok. Ez a pénzügyi \ tranzakció nemcsak azzal végződött, amit az állami számvevőszék kimutat, hogy 18'5 millió Veszteség mutatkozik. Engem — őszintén megvallom — ennek a kérdésnek taglalásánál ez j csak másodsorban érdekel. Elsősorban az érdeülése 1932 december 16-án, pénteken. 3o3 kel, hogy nemcsak azüsszes vásárolt címletek, hanem azoknak 25%-át-kitevő, már korábban itthon, volt címletek kerültek külföldre, és ezenfelül a hiány teljes összegével külön vagyunk a külföldön el adós od va, Külön szerencse, hogy -adott esetben — úgy látszik* és értesüléseim is amellett szólnak — egy tisztességes pénzügyi emberrel került «a pénzügyi kormány összeköttetésbe, mert ha nem ilyen megbízható ember volna ez, már régen megnyílt volna az illető pénzember joga, hogy realizálja az üzletet és exekválja értékeinket, ami — ismétlem — kötvényekben 25%-kai magasabb Összegben szaporítaná az országnak a külföld felé való eladósodását, mint a tranzakció előtt volt és hozzájárulna még ehhez az a veszteség, amely ezzel a tőzsdei tranzakcióval kapcsolatos. Ilyen pénzügyi elgondolások mellett fokozott szüksége van annak, hogy megfelelő intézkedésekkel biztosítsuk a megfelelő gazdálkodást. Mert ha magam is tartom azt az álláspontot, hogy nincs az a törvényparagrafus, amely mindenre kiterjed, és hogy minden körülmények között elsősorban az emberek megfelelő voltán múlik az, hogy milyen gazdálkodás folyik, azt hiszem, a tapasztalatok nyomán minden indokunk megvan arra, hogy legalább a rosszhiszemű és dilettantizmusból eredő ilyen elfajulással egyenlő gesztióknak a jövőre nézve végét vessük.Mióta bürokrácia van, azóta panaszkodnak a közigazgatásra. Bizonyos azonban, hogy ezeknek a panaszoknak negligálása nem a tekintély fenntartását jelenti. Ez sokkal inkább arra vezet, hogy a legtűrőbb polgárság, a legkonszolidáltabb polgárság lelkülete is radikálizálódik, és ha ez a polgárság azt látja, hogy nemcsak a panaszait nem veszik semmibe, hanem hogy akkor, amikor panaszainak jogossága olyan döbbenetes számadatokban jut kifejezésre, mint amilyeneket ma méltóztattak hallani, következmények nélkül marad, akkor ennek a polgárságnak adózókészségét fenntartani lehetetlen. Már pedig vallom és hirdetem, hogy a magyar gazdaságtörténelemben nem volt még időszak, amikor olyan nagy jelentőséggel bírt volna, hogy a polgárság eleget tegyen adófizető kötelezettségének. De ugyanakkor ugyanilyen határozottsággal állítom, hogy nem volt még időszak, amikor ennyire indokolt volt, hogy a polgárság adófilléreinek felhasználása tekintetében a legmesszebbmenő gond, szakértelem és takarékosság érvényesüljön. (Ügy van! a baloldalon.) Es ha ezekben a nehéz^ időkben a polgárságot fokozottabb teljesítőképességre akarjuk megnyerni, akkor ennek a kormány gazdaságpolitikájában minden irányban kifejezésre kell jutnia. Kifejezésre kell jutnia mindenekelőtt abban, hogy nem szólam immár, hanem elérkezett a cselekvési idő. hogy a költségvetés azokra a keretekre szállíttassék le, ^ amely arányban áll a polgár teherbíróképességével; hogy az állam megteszi a szükséges hathatós intézkedéseket, hogy megszünteti azokat a közüzemeket és létesítményeket, amelyek a polgár eredményes munkásságának útjában állanak és hogy végül, megtesz mindentarra nézve, hogy a polgár minden vonatkozásban érezze, hogy itt csak egy fontos feladat vani: a konszolidáció fenntartása, a munkajog és megélhetés biztosítása, a létfenntartás feltételeinek megkönnyítése. Soha időszerűbb ez az intelem nem volt, mint ebben a pillanatban. Ereznünk kell,