Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-138

Az országgyűlés képviselőházának 138. • totta, hanem sokkal türelmetlenebb, a nép igazi hangulatát visszaadó, a stabilizáció és a kialakulás szempontjából nem kívánatos hangok nyernek majd kifejezést. Az ellenzék nem tehet arról, hogy ezt a kritikáját négy vagy öt költségvetési év anyaga nyomán ilyen összevontan kell alkalmaznia és nem tehet arról sem, hogy látszólag igazuk van azoknak, akik ennek a kritikának nyomán azt a megjegyzést teszik, hogy mi praktikus értéke van ennek a bírálatnak, amikor ilyen elmúlt dolgokról van szó? (Bródy Ernő: Hiszen csak most vagyunk ebben a helyzetben! Nem tehetünk róla!) Valójában a hiba ott kezdődik, hogy a magyar budgetjog egyáltalában lehetővé teszi Iriródy Ernő: Visszaélés teszi lehetővé!), hogy az állami számviteli zárszámadásai bármilyen indokból ilyen késedelemmel kerülhetnek a Ház elé, illuzóriussá téve evvel egy alkotmányos alapon dolgozó parlamentnek azt a legfontosabb jogát, hogy hathatós ellenőrzést gyakoroljon az államgazdálkodás módja és részletei felett. Amikor a pénzügyminiszter úr ezt maga is megállapította és kijelentette, hogy gondoskodni kíván a jövőre nézve arról, hogy hasonló késedelem ne fordulhasson elő, én azon a szerény véleményen vagyok, hogy ilyen miniszteri kijelentés ebből a szempontból értéket nem jelenthet. Nekünk intézményes garanciák kellenek arra, — ha alkotmányos parlament jellegével akarunk 'bírni, — hogy az állami számvitel zárszámadásai mindenkor idejekorán, a legszigorúbb konzekvenciákkal szabályozott tin v ennyel kapcsolatosan kerüljenek a parlament elé (Helyeslés a baloldaton.), hogy valóban me légüres térben folyó vitákat, hanem gyakorlati eredményeket hozó vitákat folytathassunk. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Amikor vitáról beszélek (Mojzes János: Nagyon egyoldalú ez a vita!), voltaképpen nagyon egyoldalú vitáról szólhatok. De Őszintén megmondom, hogy ebben a hallgatásban, amely a történtekkel szemben a túloldalról mutatkozik, én hajlandó vagyok a mea culpa férfias kinyilatkoztatását látni (Bródy Ernő: A szavazásban nem az nyilvánul meg!), és a t dolog lényeges szempontjából inkább a pénzügyminiszter úrnak azokkal az indokolásaival szeretnék foglalkozni, amelyek nyomán elutasították a képviselőtársaim részéről előterjesztett azokat a határozati javaslatokat, amelyek a megtörtént abúzusoknak a jövőre való megakadályozását célozzák. Az igen t. pénzügyminiszter úr mindenekelőtt a zárszámadások késedelmes előterjeszté- s sere nézve külföldi példára, nevezetesen fran- ! cia példára hivatkozott. Általában szerencsét- j len dolognak tartom, hogy a magyar parla- j mentben a külföldi példák felé való fordulás mindig olyan vonalon történik, ahol valamely mulasztásunkat indokoljuk ezzel. • Ha én külföldre megyek példáért — őszintén megmondom — akkor azért teszem ezt, hogy tanuljak, hogy a helyes útra» a helyes módozatokra nézve vonjak le belőle következtetést (Mojzes János: Necsak a jogtalanságot, hanem a jogot is tanuljuk meg belőle!) De ha a pénzügyminiszter úr francia példához fordul, én hajlandó vagyok őt ezen az úton követni, ám a francia példából sokkal több indokoltsággal azokat a megállapításokat óhajtom leszögezni, amelyek a magunk számára hasznosíthatók. (Kabók Lajos: Például a francia demokráciát!) Nagyon kérem mindenekelőtt a pénzügymiilése 1932 december 16-án, pénteken. 361 niszter urat, vegye revízió alá azt az értesültségét, mintha Franciaországban is hasonló késedelem fordult volna elő a zárszámadások előterjesztése tekintetében. (Strausz István: Tévedett!) Ez is tévedés, de nem lényeges ebből a szempontból. Nagyon ajánlom ellenben a pénzügyminiszter úr figyelmébe, hogy mélyedjen a francia budgetjog tanulmányozásába. Mélyedjen el benne és akkor látni fogja, hogy azok a határozati javaslatok, amelyek a magyar parlamentben egy példátlan gazdálkodás nyomán 1932. végén nyertek időszerűséget. Franciaországban kerek száz évvel ezelőtt, 1833-ban már megvalósíttattak. A francia törvényhozás már akkor gondoskodott arról, hogy az adófelhasználás célszerűsége, az adózó polgárság érdekeinek megvédése szempontjából a költségvetési keret és a meghatalmazási törvény betartása biztosíttassék a hiteltúllépések, a virement és rendkívüli hitelek kérdése ne legyen egyes minisztereknek, sőt magának az egész kormánynak sem egyoldalú joga, hanem ehhez feltétlenül a francia kamara, illetve szenátus hozzájárulása szükséges. Méltóztassanak r elhinni, hogy 1833 óta a francia nemzet is átment már rendkívüli időkön, amikor a szabályok és törvények dogmatikus f alkalmazása, nem volt lehetséges; amikor érvényesült, hogy az életet nem lehet törvényekkel, paragrafusokkal annyira körülbástyázni, hogy a kormány minden intézkedésére nézve egy-egy paragrafus, egy-egy törvény legyen mérvadó. De ha a francia budgetjog fejlődését nézzük, ezeknek a rendkívüli szükségességeknek dacára, sohasem abban az irányban haladt, hogy tágította volna az intézkedési kereteket, hogy nagyobb jogokat biztosítottak volna az egyes minisztereknek a költségvetési keretek be nem tartása tekintetében, hanem mind szigorúbb és szigorúbb intézkedésekkel, a polgári munka megbecsülésének valóban legmegfelelőbb kifejezésével gondoskodott arról, hogy az egész gesztióban érvényre jusson az az alapelv, hogy a polgár nem azért dolgozik és termel, hogy adózhassék, hanem azért adózik, hogy megkapja a kormányhatalom részéről a^ munkája folytatásához s a termelés eredményességéhez szükséges feltételeket. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ha a pénzügyminiszter úr a francia budget tanulmányozásába elmerülne és ezzel kapcsolatban akár a régi, akár az újabb időszak zárszámadásait, illetve a (számvevőszék jelentéseit tanulmányozná, felelősséggel mondom, nem találna olyan mondatot, mint amilyet az 1930/31. évről szóló magyar számvevőszéki jelentés magában foglal. Nem akarok itt én is számadatokba elmerülni és önöket újabb számadatokkal fárasztani, de ezt szórói-szóra idéznem kell (Olvassa): «Az adósságok helyesbített állaga az 1929/30. év végén kimutatott álladékkal szemben 134 millió pengő tiszta gyarapodást mutat, amely összege az előző évben, dacára a Legfőbb Állami Számvevőszék ilyenirányú felhívásainak és tárgyalásainak, a Legfőbb Állami Számvevőszéknek kimutatva, illetve vele közölve nem lett és így azt korábban kimutatni nem tudta.» Ez nem idézett egy szenvedélyes ellenzéki vezércikkből. Ez az Állami Számvevőszék elnökének szószerinti idézett jelentése. De biztosítom a pénzügyminiszter urat arról is, hogy a francia budget keretében nem adódik 50*