Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-138
358 Az országgyűlés képviselőházának 138. TŐI órákon keresztül lehetne beszélni. Hogy jön például a kormány ahhoz, hogy a Napkelet gyöngyének, Tormay Cecil úrhölgynek 30.000 pengőt adjon irodalmi célokra. Hogy jövünk mi magyar állampolgárok, adófizető emberek, akik keservesen keressük meg kenyerünket, hogy Tormay Cecil úrnőnek 30.000 pengőt ajándékozzunk? (Az elnöki széket Bessenyei Zénó foglalja el.) Hogy jövünk mi ahhoz, hogy azért, mert Gömbös miniszterelnök úrról Sauerwein úr, nem mint miniszterelnökről, mert akkor még honvédelmi miniszter volt, egy cikket írt s egy interjút ad le — nem tudom hol jelent meg, mert a Matin-nak, amelynek állítólag Sauerwein úr a munkatársa, ő ma már nem munkatársa és információim szerint Genfben nevettek azon, hogy Sauerwein úrnak interjút adtak a Matin számára — 3000 pengőt fizettek ki neki, mikor mindenki tudta, hogy Sauerwein már nem tagja a Matin szerkesztőségének. Talán a Le Sourire-ben jelent meg ez az interjú, mert a Matin-ban nem jelent meg. T. Képviselőház! Mindezekből a kis kipécézett adatokból azt látjuk, hogy a felelősség nagyon terheli mindkét pártot azokért az elherdált s könnyelműen eltékozolt milliókért, amelyeket elköltöttek. S ugyanakkor, amikor ezt a hallatlan dolgot tárgyaljuk itt a Képviselőház előtt, van lelkierő Gömbös Gyula miniszterelnök úrban odaállni, mikor itt százmilliók elherdálásáról van szó és a rádióban, gyűléseken azt mondani, hogy munkanélküli segély pedig nem lesz, hanem munka lesz, holott mindenki tudja ebben az országban. hogy sem munkanélküli segély nincs, sem munka nem lesz és nincs. Mondom, ugyanekkor ennek a borzalmas nyomornak a láttám, ami itt van» annak a kenyérdarabnak a láttán, amelyet odatett Kabók Lajos t. képviselőtársam ma a Ház asztalára, annak láttán, hogy ilyen kenyérrel traktálják a szegény, szerencsétlen, nyomorult embereket, ennek a nyomornak a láttán a kormányelnök úrban van lelkierő ahhoz, hogy arról beszéljen, hogy nincs munkanélküli segély. Hát hogyan higyjen a magyar nép? Hogyan legyen törvénytisztelő, amikor azt látja, hogy itt a törvényt nem tisztelik, a törvényt áthágják, hogy nyilt törvénytelenségek, törvényszegések vannak? Mindezeknél fogva kérném indítványom elfogadását. A zárszámadást nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon..) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Strausz István! Strausz István: T. Ház! Elsősorban is kérem az elnök urat, méltóztassék megállapítani, hogy a Ház tanácskozásképes-e? Elnök: A képviselő úr kezdje meg beszédét. Strausz István: Igen t. Képviselőház! Beszédemben, mint eddig, most is kizárólag a zárszámadás területén kívánok maradni, abszolút tárgyilagos bírálatomban. Elsősorban megállapítom, hogy a lelépett kormány költekezése az 1930/31. költségvetési évben oly tetőfokra hágott, amely a trianoni Magyarországban álomnak is túlzott. r A kormány ugyanis 1626*5 millió pengő kiadást utalványozott, amelyre adókból és egyéb közjövedelmekből csak 1429*7 millió pengő fedezete volt. E szerint 196*8 millió pengő előírási hiány merült fel, amely hiányból a kormány 184*5 millió pengőt kölcsönökből fedezett törvényes ülése 1932 december 16'án, pénteken. felhatalmazás nélkül, a maga külön felelősségére. Azonban még kölcsönből sem tudott a kormány teljes fedezetet teremteni 12*3 millió pengő kiadás utalványozására. (Gál Jenő: Nem megy az erővel sem!) A mérlegszerű levezetés nem tünteti fel a maga teljes hűségében a zárszámadásban érdekelt^ kormány pénzügyi gazdálkodásának eredményét, amelynek kimunkálásánál a költségvetési törvény és az államháztartás vitelét megszabó más törvények jórészben figyelmen kívül hagyattak. Sajnálom, de meg kell állapítanom, hogy a Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke a zárszámadást kísérő jelentésében nem állította fel híven a kormány gazdálkodásának mérlegét, amennyiben az előírási hiányt csak 12*3 millió pengőben tünteti ki, holott a valóságos előírási hiány 196 "8 millió pengő volt. Igen tisztelt Elnök TJr! A Ház tanácskozpképességének megállapítása iránt kérek intézkedést. Méltóztassék talán megszámláltatni a jelenlévőket. (Nánássy Andor: Elegen vagyunk! — Hödossy Gedeon: Egész délelőtt nem voltak ilyen sokan! — Halljuk! Halljuk!) Beszédemet folytatva, a költekezés jellemzésére felemlítem, hogy ennek az évnek keretében a kiadási utalványozás a Nagy-Magyarország 1914/15. évi költségvetésében előirányzott kiadásnál csak 500 millió pengővel volt kisebbr Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék megszámlálni a jelenlévő képviselőket. Pakots József jegyző (megszámlálja a jelenlévő képviselőket.) Harmincnyolc. Elnök: Tanácskozóképesség hiánya miatt az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Felkérem a jegyző urat, állapítsa meg, hányan vannak a képviselő urak. Patacsi Dénes jegyző (megszámlálja a jelenlevő képviselőket.) 42! Elnök: Kérem a szónok urat, folytassa beszédét. Strausz István: Igen t. Ház! A zárszámadási jelentés külön mérlegeivel kívánok folytatólag foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) A Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke ugyanis jelentésében a rendes és rendkívüli kezelésről külön mérleget állít fel és a rendkívüli kezelés mérlegét nagy felesleggel zárja. Elismerem, hogy tényleg nagy volt a bevétel a rendkívüli kezelésben, de a valóságos bevételeket messzemenően meghaladnák a kölcsönbevételek. Azzal azonban a Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke a mérleg felállításánál nem számolt és ezért a mérleg felállításánál egyminőségünek vette a kölcsönbevételeket a valódiakkal. Ez a tévedés, ez a téves felfogás produkálta a mérlegben a 49 millió pengő felesleget, amit, a levonandó kölcsönbevételek 135 millió pengő hiányra váltanak át. Amikor ezt követően megállapítom, hogy a zárszámadás szerint utalványozott 1626*5 millió pengő kiadásból 290,054.000 pengő túlkiadás és előirányzatnélküli kiadás volt, lelkiismeretben kötelességem rámutatni arra, hogy a Legfőbb Állami Számvevőszék által az 1930/31. költségvetési év második feléről a Képviselőház elé -terjesztett jelentés szerint a túlkiadás és az előirányzatnélküli kiadás együttes összege 77,557.779 pengő volt.
