Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-138
Àz országgyűlés képviselőházának 138. Szabad egy negyedórai meghosszabbítást kérnem? Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni 1 ? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Gr. Esterházy Móric: Mint borvidéki képviselő és mint magam is szőlősgazda, kénytelen vagyok kitérni a Szénkéneggyár ügyére is. A jelentés 328-ik oldalán 30.000 pengő van felvéve a Magyar Szénkéneggyár részére, a zárszámadás 474-ik oldalán szerepel, mint szavatosság 400.000 pengő, azután a 406. oldalon 411.000 pengő, mint a rézgálic-akció feleslege, mint a régebbi években folytattatott a rézgálic-akció feleárából elért nyereség terhére vásárolt értékpapírok utólagos számbavétele. (Erdélyi Aladár: Ej, de jól meg van mondva!) A zárszámadásban a 15-ik lapon pedig 12-es jegyzetben szerepel megint 183.000 pengő névértékű Magyar Szénkéneggyár-részvény. Annak bírálatába most nem bocsátkozom bele, hogy gazdaságos volt-e az akció. (Bródy Ernő: Csak tessék!) Az egész vita alatt ezeknek a különféle kiadásoknak, kölcsönöknek gazdaságos voltát egy árva szóval soha bírálat tárgyává nem tettem, (Bródy Ernő: Pedig lehetne!) pedig azt hiszem, hogy a gazdaságosság kérdése legalább is annyira kifogásolható volna, (Bródy Ernő: Ügy van!) mint a bizottság jelentésének az a közjogi és alkotmányjogi jelentősége, : illetőleg hatálya, amelyet éppen fogyatékosságánál fogva nem vagyok hajlandó elfogadni. Itt azonban az történt, hogy a Szénkéneggyár kapott harmincezer pengőt kamatmentesen, azonkívül 400.000 pengő erejéig vállalt f garanciát a Községi Takarékpénztárnál az állam — nem a kerületemben van, tehát beszélhetek róla — és ott áll a gyár és jóformán senki sem tudja, hogy mi lesz a jövő, hogy a szőlősgazdák hozzájutnak-e az olcsó, külföldi konkurrenciáktól mentes és behozatalrontó szénkéneghez, igen-e vagy nem, vagy pedig megint olyan akció lesz, mint amilyen a rézgálic-akció volt, hogy a 411.000 pengő feleslegből azután egyszerűen részvényeket vásárolnak és itt szépen elszámolják. Ehelyett — azt hiszem — mégis csak sokkal természetesebb lett volna a rézgálicot valamivel olcsóbban a nyomorult szőlősgazdáknak adni és nem vásárolni az állam kontójára részvényeket, amelyeknek értéke, azt hiszem, nagyon kérdéses. (Erdélyi Aladár: A szénkéneget Pozsonyból hozták, úgy árusították el és annak jövedelméből pótolták Edericset! — Friedrich István: Tudnak erről? — Bródy Ernő: Miért helyeselnek? — Friedrich István: Nem helyeselnek! Semmit se csinálnak! Pedig fel kellene szólalni. — Zsindely Ferenc: A szónokot szeretnénk hallani, ha önök megengednék^ — Bródy Ernő: Gömbös pártja engedélyt kér?) Elnök: Csendet kérek! Gr. Esterházy Móric: Ha már a szénkénegnél tartunk, engedelmet kérek, hogy ne foglalkozzam a borházakkal, ahogyan elvből nem foglalkozom — és ezt vállalom, akár népszerű, akár népszerűtlen — Lillafüreddel, sem egészében, sem részében, sem berendezésével, sem az utakkal, sem a vadászati haszonnal. (Erdélyi Aladár: Azt már pár éve nem fizetik!) Ha azonban már a borházakról és ezekről a súlyos valutaszabályozásokról van szó, akkor mégis ki kell emelnem azt, hogy már két esztendő zárszámadásában azt látom, hogy a számszék nagyon helyesen kifogásolja, hogy az állami számviteli törvény 5. és 23. §-ai ellenére itt a ülése 1932 december 16-án, pénteken. 353 borházaknál brutto kezelés helyett netto kezelésre tértek át. Ez teljesen helytelen és nagyon kérem a távollévő t. pénzügyminiszter urat vagy a földmívelésügyi miniszter urat —• nem tudom kinek a hatáskörébe tartozik ez a kérdés, — hogy ne méltóztassék ezt eltűrni. Ma amikor olyan szigorú devizarendeletek vannak, amikor egy magyar állampolgár külföldi ingatlana után majdnem havonként kénytelen elszámolni a Nemzeti Banknál, amikor megtörtént egyik ismerősömmel, hogy a villanyát és a telefonját kikapcsolták, mert késedelmesen utalták ki neki itt a külföldi valutáját, holott ő a külföldi házbéreket beszállította a magyar államnak, amikor ilyen abszurdumok is előfordulnak; akkor én nem szeretek netto kezelésben elszámolva látni ilyen tételeket, hiszen itten mégis jó pár ezer svájci frank bérjövedelemről van szó. Tessék annak a kezelőnek beadni az egész jövedelmet és tessék abból azután rendesen, t az ő általa és a kormány felügyeleti hatósága által helyesnek tartott célokra számviteli törvénynek megfelelően eszközölni az utalványozásokat, annyival is inkább, mert itt már nem pengőről, hanem egészen jó svájci valutáról van szó. Csak ezt kívántam a borpalotákkal kapcsolatosan megjegyezni. Egyébként tartózkodom ezeknek a bírálatától. A borpaloták egyrészt, a koppenhágait és a berlinit magam is ismerem, és elég volt az, amit ott láttam, úgy hogy erről tovább nem akarok beszélni. Most még egy kuriózumot említek meg a számszéki jelentés 323. ós 324. oldaláról. Erre vonatkozólag azt kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter úrtól, hogy talán mégis meg leiietne oldani úgy a dolgot, hogy az indokolás ne legyen cáfolat, és hogy az indokolásnál egyik oldalról a másikra ne polemizáljon önmagával a miniszter. A 323. lapon azt indokolják meg, hogy miért kellett körülbelül 900.000 pengőt adni a Mezőgazdasági Termelők Egyesült Szövetkezetének. (Friedrich István: Ez a makói?) Igen. Ez az indokolás szerint azért volt szükséges, hogy anyagilag erősen alátámasztott intézménye legyen Magyarországon a kisgazdatársadalomnak és a többi gazdának. Ez áll a 323. lapon. Ezt azért említem meg, mert felesleges, hogy az indokolás önmagával polemizáljon és felesleges az indokolás cáfolata is. A 324. lapon ugyanis az áll, hogy kereken 1,200.000 pengő adatott ki a magyar Mezőgazdasági Termelők Egyesült Szövetkezeténél a felmerült veszteségek fedezésére. (Friedrich István: Ezt csak úgy kifizették!) Az egyik oldalon^ 900.000 pengőt elszámolnak alátámasztás címén, a másik oldalon pedig veszteség miatt számolnak el 1,200.000 pengőt. Egyszerűen úgy kellett volna mind a két milliót indokolni, hogy ennek az akciónak a veszteségét fizetni kell, de nem úgy, hogy ezt az intézményt pénzügyileg erősen alá kellett támasztani, ahogyan ez a 323. oldalon áll. Elismerem, hogy az ilyen kiadásokat indokolni nem olyan könnyű és nem olyan egyszerű dolog, (Bródy Ernő: Tessék idejönni a Ház elé!) és meg lehet, hogy itten nem egész szerencsés dolog történt. (Friedrich István: Mi minden lesz még itten! Ez még csak a kezdete! Te jó Isten, mi fog még kisülni! — Derültség.) Ami az alapokat illeti, azokról már délelőtt elmondottam egyetmást. Itt csak &zt akarom megjegyezni — »mivel a demokráciá49*