Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-138
Az országgyűlés képviselőházának 138. törlesztetett. így az alap tartozási alladéka az év végén 6,405.568 P 27 f. A fenti útépítéseken kívül a kereskedelmi miniszter kötelező jegyekkel financírozott 1,489.000 P költséggel végleges burkolattal kiépítette a gépkocsi és teherforgalommal erősen igénybe vett Miskolc—lillafüredi közutat. Ezen összegből az év folyamán 94.671 P 94 f törlesztetett, így ezen útépítésből kifolyólag az Alapot ez év végén összesen 1,394.328 P 03 f tartozás terheli. Az Országos Utfejlesztési Alap havonkinti bevételei az útépítési munkálatok költségeit nem fedezték, miért is a 8,600.000 P sv. frank kölcsönből a?, alap céljaira még külön 2,694.706 P 50 f kölcsön vétetett igénybe, úgyhogy ezen összeggel együtt az Alap tartozása az év végén összesen 10.494.602 P 83 f tartozást tüntet fel. A minisztertanácsnak 1930 február 1-én adott felhatalmazása alapján a Postatakarékpénztár az államadósságok terheinek apasztása céljából az államkincstár helyett megállapodásokat létesített a párisi közös pénztár által szelvényekkel ellátott magyar államadóssági címleteknek hitelműveletek alapján való átvételére. Ezen felhatalmazás alapján a pénzügyminisztérium közbejöttével megvásárolt körülbelül 24%-os átlagos árfolyam és 1% jutalék mellett 16,600.000 ar. frt n. é. 4%-os aranyjáradék, 10,624.800 K n. é. 4%-os járadék, 7,680.000 K n. é. 1913. évi 4^%-os járadék; 28,800.000 K n. é. • 1914. évi 4K%-os törlesztéses járadékkötvényt összesen 24,142.149 P 92 f értékben, amelynek kiegyenlítésére különböző külföldi pénzintézettől 7% kamat, % -részben 1931 március 1-én, H -részben szeptember 1-én, 2 /4-részben pedig 1932 március 1. vissszafizetési kötelezettség mellett olyan lombardkölcsönt vett fel, amelynek fedezetére a vásárolt értékpapírok letétbe helyezése mellett pótfedezetül kincstári váltókat és mintegy 25%-nak megfelelő összegű, ugyanolyan típusú kötvényeket kellett letétbe helyezni, amilyenek a külföldi bankoknál már letétben vannak. Az 1931 március 1-én esedékes 25%-os részlet az államadósságok csökkentésére rendelt «Vagyonváltság alap» terhére kiegyenlíttetett, azonban a másik két részlet s így a kölcsön % része kiegyenlítetlenül maradt. Az állami számvevőszék azon aggodalmának kifejezése mellett hozza ezt a törvényhozás tudomására, hogy a vásárolt értékpapírok árfolyamának további esése folytán esetleg a kincstárt károsodás érheti. Ezen lombardkölcsönön kívül még egy 8,311.140 P 46 f értékű hasonló kölcsönügylet is köttetett. A pénzügyminiszternek ezen ügyben adott felvilágosítása szerint a kötvényvásárlás összefügg azokkal a tárgyalásokkal, amelyek az innsbrucki egyezmény revíziója iránt 1927—1930. években Parisban folytak, ahol a hitelezők olyan követelésekkel léptek fel, hogy a szóban forgó örökös és törlesztéses járadékkölcsönök kamatozása fokozatosan 100%-ra emeltessék, amelyhez Magyarország nem járult hozzá. A tárgyalások további folyamán enyhébben alakult ugyan, de a megállapodástervezet szerint is a kölesönök kamatozása 25 év alatt az eredeti kamatozás 70%-ára emelkednék, az örökös járadékkölcsönök tőkéje egy másik 25 éves periódusban 70%-kal fizettetnék vissza, a törlesztéses járadéknál pedig a második 25 éves periódusban a kamatozás 100%-ig * emelkedne s a kölcsön 100%-ban törlesztetnék le. Ezek szerint a kötvényvásárlások kedvezőek voltak, mert számíillése 1932 december 16-án, pénteken, 341 , tás szerint az egyezménytervezetben fizetendő [ összegeket 1931. évre 7%-kal leszámítolva a tőke értéke 33'41%, 8%-kal leszámítolva pedig 28'70%-ának felel meg, szemben a vásárlás 24%-ával. Az itt tárgyalt kölcsönön felül államadóssági kötvények vásárlására 7% kamat és 1% jutalék mellett lekötött 2,000.000 dollárból igénybe vett 1,448.438-56 dollárral, 8,311.140 46 P-vel visszaváltatott a német bankok által 6%-kai összevásárolt az 1921 április 1-én lejárt a békeszerződés értelmében kizárólag Magyarország adósságát képező 150,000.000 M n. é. tartozás kiegyenlítésére szolgáló 88,234.000 M értékű pénztárjegy. Az állami költségvetés szerkesztésének módját, formáját, feltételeit az állami számvitelről szóló 1897 : XX. te. és a törvény végrehajtása tárgyában kiadott utasítás szabályozza, amely szerint az előirányzatnak teljesnek kell lenni, vagyis abban az összes kiadások és bevételek felveendők^ amelyek az állam háztartásában a költségvetési évben előreláthatóan előfordulnak. Ezen szabály alól csak nagyon ritka esetben lehet kivétel, egyes kiadási tételekre, amelyeket azonban, mint külön felhatalmazáson alapulókat utalványozni kell s így veendők fel az állami zárszámadásba. Állami költségvetéseink mindenkor szigorúan a törvényes rendelkezések szerint szerkesztettek, azokban a bevételeken és kiadásokon kívül az állami alapok számadatai is bentfoglaltatnak s így az állami zárszámadásaink is egységesek voltak s tiszta képet mutattak a kormány egész gazdálkodásáról. Ezen rendszer mellett a költségvetések és zárszámadások útján módja volt a törvényhozásnak az állami gazdálkodást tételek szerint ellenőrizni. Az utóbbi időben úgy a költségvetés, mint a zárszámadás rendszere lényeges változáson ment keresztül, ami a költségvetésszerű kezelések párhuzamosan állami célok és feladatok megvalósítására hivatott alapok és s lapszerű kezelések létesítésében és az állami részvénytársaságok alapításában nyilvánul meg. Az előbbi különféle törvényekben foglaltak szerint törvényhozási felhatalmazáson alapul, mely szerint a kormány olyan törvényes felhatalmazásokat kapott, amelyeknek alapján jogot szerzett költségvetésen kívüli gazdálkodásra is, míg az utóbbi, általában a törvényhozás hozzájárulása nélkül pusztán a kormány felelősségén nyugszik. Ez a kétféle gazdálkodás megbontotta a költségvetés és zárszámadás egységességének az elvét, megnehezítette azok áttekintését és a törvényhozás ellenőrzési jogát korlátozta. Az alapokra és az alapszerű kezelések tekintetében a kormánynak a törvényes rendelkezésekre támaszkodva nem kellett kikérni az állami számvevőszék előzetes véleményét. Az állami számvevőszék látva ezen törvényes rendelkezések kihatásait, felhívta a pénzügyminiszter figyelmét arra, hogy ez a rendszer a költségvetés és zárszámadás egységességét nagyban befolyásolja, éppen azért az tovább fenn nem tartható. Ezeknek a külön kezeléseknek a rendezése most már küszöbön van, mert a Népszövetség pénzügyi bizottságának jelentése szerint, annak megszüntetését a miniszterelnök úr kilátásba helyezte. Külön rendezést igényel azoknak a vállalatoknak a kérdése, amelyek részvényeinek, üzletrészeinek teljes egésze, vagy többsége az
