Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-138

330 Az országgyűlés képviselőházának 13 pengővel költöttek többet, mint amennyit a költségvetési előirányzat megenged. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A honvédelmi minisztérium túllépései kereken hat és félmillió pengőt tettek ki. (Mozgás a súélsőbaloldalon.) Itt pl. a következő tételekre vonatkozóan mutatkoznak túlkiadások: csapatok beszerzési költségei címén 5,199.048 pengő, csapatok dologi kiadásai címén 189.864 pengő, katonai képzőintézetek beszerzési költségeire egyízben 805.936 pengő, más ízben 13.960 pengő, egy harmadik tételben 35.259 pengő. (Farkas István: Ez mind túlkiadás?) Igen, ez mind túlkiadás a rendes költségvetési kereten túlmenőleg, pedig köztudomású, hogy a magyar állam költségvetésében a honvédelmi kiadások olyan nagy öszszegeket emésztenek fel, amelyek sehogyan sincsenek arányban az ország lakosságának adófizető képességével. (Farkas István: Menynyit pocsékolnak itt katonai címen!) Es ez még nem is az egész összeg, mert rendkívüli átmeneti, illetőleg beruházási kiadások terén még hasonló hatalmas összeggel lépték túl az előirányzást, mert 4,945.480 pengőt költöttek el még a csapatokra, beruházások címén és hasonlóan a különböző tárcák keretében, pl. a belügynél a csendőrség költségeit 25.841 pengővel lépték túl, a folyamőrségét 623.623 pengővel. (Farkas István: Persze, vigyázná kell a Dunára, hogy el ne lopják! Ezért tartunk folyamőrséget!) Itt van a beruházási költségek túllépésénél a pénzügyminisztériumnál vámőrségi épületekre egy milliós túlkiadás, honvédelmi épületekre kereken 70.000 pengős túlkiadás. Ezek mind olyan összegek, amelyek előreláthatok voltak, amelyeket be lehetett volna állítani a költségvetésbe és így legalább nem vonták volna el a képviselő bírálata elől, így azonban elvonták és utóbb, csak három esztendő elteltével áll módunkban ezekről beszélni, amikor már mindazokon, ami megtörtént, segíteni nem lehet. Jóllehet azt szeretnék, hogy egyáltalán ne 'beszéljünk erről, de igenis, v eg s ive 1 bci'-zé nünk, mert ezeket a ^tobzódó költekezéseket mégis csak fel kell említenünk, különösen beszélnünk kell azért, mert azt látjuk, hogy itt a költségvetésben törvényesen megszavazott összegen túlmenőleg 90 milliót meghaladó összeget költöttek el s ugyanakkor az ország lakosságának tekintélyes része éhhalálra van ítélve. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Es hogy ezt valahogyan enyhítsék, különböző inségakciókat szerveztek és az inségakciók keretében akarják valahogy az elkeseredést, az éhséget lecsillapítani. Leteszek a Ház asztalára egy, az inségakció keretében kiosztott lisztből készült kenyeret, tessék ezt megnézni. Amikor 90 millióval lépik túl a költségvetést, akkor a szegény bajhajutott munkanélkülieket nem ajándékképpen, hanem egynapi munka ellenében öt kiló lisztből készült ilyen kenyérrel táplálják. Gyömrő község elöljárósága szerezte be ezt a lisztet, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) és nincs kétség aziránvban, hogy ez másutt is hasonlóan történik. (Zaj. — Elnök csenget.) Amikor milliókat herdálnak el, amikor milliókat pazarolnak el, és a

r bajbajutott munkanélküli embereket letaszítják az emberi sorsból mélyen a legalantasabb baromi sorsba, akkor ne lázadozzék az ember, ne szoruljon ökölbe a keze, amikor ilyenek történnek? Van itt pénz mindenre, csak arra nincs, (Buchinger Manó: Csak kenyérre 8. ülése 1932 december 16-án, pénteken. nincs!) amire igazán szükség volna. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Munkanélküli segély, az nincs! Ez a magyar szociálpolitika! — Farkas István többször közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kérem Farkas képviselő urat, foglalja el a helyét, mert a képviselő úr áll is, beszél is és így nem lehet tudni, ki a szónok. (Állandó nagy zaj.) Kabók Lajos: Gyömrő község elöljárósága osztogatja szükségmunka ellenében azt a lisztet, amelyből ilyen kenyér készül. (Farkas István: Ez az ezeréves ország! — Bud János: Százezer munkás élt beruházásokból! — Felkiáltások a szélsőbalodalon: Miért nem mer ide áílnif — Farkas István: Bud meri kinyitni a száját?! — Bud János: Joggal, mert százezer munkásnak adtam kenyeret! — Farkas István: Ki meri nyitni a száját?! Szégyelje magát!) Elnök: Farkas István képviselő urat rendreutasítom. — (Farkas István: Szégyelje magát! — Bud, János közbeszól. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, Farkas István képviselő úr! (Farkas István: A csabai kolbászról beszéljen! Nincs Csabán éhező ember?) Farkas István képviselő urat újra figyelmeztetem, tessék tekintetbe venni, hogy a parlamentben vagyunk, itt így viselkedni nem lehet! (Farkas István: Tudom! De marad minden a régiben! Itt kellene intézkedni!) Uralkodjék magán a képviselő úr. Nem a képviselő urat illeti a szó, hagyja Kabók Lajos képviselő urat beszélni. (Farkas István: Ehenhalnak az emberek! — Zaj.) Kabók Lajos: Nincs igaza, Bud János képviselő úr, mert ön is azok közé tartozik, akik azt ígérték a választópolgároknak, hogy nem lesz többé éhező polgár az országban s íme, így akarják az éhezőket elintézni. Valószínűleg nemcsak Gyomron van erre égbekiáltó példa, hanem az egész országban hasonlóan intézik el az éhezők sorát. Öt kilogramm lisztért egész nap dolgozni kell, reggel 7 órától délután négy óráig s ebből a lisztből ilyen kenyeret lehet sütni, amelyet ha odadobnak a kutyának, az is elfordul tőle, nemhogy emberi táplálékra volna alkalmas. Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék a tárgynál maradni. Kabók Lajos: Ez a tárgyhoz tartozik! Elherdálják, elpocsékolják az ország pénzét, az emberek százezrei éheznek és nyomorognak s ilyen módon akarják őket inségakció keretében kielégíteni! (Zaj.) Elnök: Tessék az elnöki rendreutasításra reagálni, mert így a tárgyalást vezetni nem lehet. A képviselő úr elnöki jogokat vindikál magának. Kabók Lajos: Ismertessem-e tovább azt a garázdálkodást, ami itt történt? Elnök: A képviselő urat ezért a kijelentésért rendreutasítom. Kabók Lajos: Ami történt, az a törvények sárbatiprása. Megszavazott költségvetéssel állunk szemben és semmibe sem veszik a törvényesen megállapított költségvetést; milliók és milliók használtatnak fel olyan célra, amilyen célra felhasználhatók egyáltalában nem lettek volna. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj és ellenmondások >a jobboldalon ) Folytassam-e tovább? Hiszen vannak itt talán — elismerem — olyan túlkiadások is, amelyeket nem egészen haszontalanul költöttek el, de miért kell ezeket elvonni a Képviselőház színe elől? Miért kell például a posta- és távbeszélő hálózatnál 14 millió pengőt mégha-