Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-138
328 Az országgyűlés képviselőházának 138. ülése 1932 december 16-án, pénteken. déseket törvénnyel elintézni, mert házhatározattal nem fogják önök azt a 'bizalmat megnyerni, amelyet ezen az úton immár elveszítettek. Nem fogadom el a zárszámadást. (Elénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! Tekintettel arra, hogy beszédem elmondására a házszabályokban biztosított negyedóra nem elegendő, tisztelettel kérem a Házat, szíveskedjék negyedórai meghosszabbítást adni. Elnök: Kérdem a t. Házat,, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Kabók Lajos: T. Képviselőház! Rendkívül nehéz helyzet adódik minden képviselő számára, amidőn 'habár beszéidőmeghosszabbítással, de mégis negyedóra alatt kell véleményt mondania olyan gazdákodásról, amelyre a legsúlyosabb megállapításokat tették már előttem szólott igen kiváló, a kérdésben elsőrangú szakértőként szereplő képviselőtársaim. Egy egész esztendei állami gazdálkodásról kell itt véleményt mondani a házszabályokban biztosított negyedóra alatt és ahhoz még engedélyezett másik negyedóra alatt. Csak természetes, hogy ennyi idő alatt nagyjában kiragadott részekről lehet csak vitatkozni és azokat idetárni a Képviselőház elé, de legkevésb'bé sem lehet részletesen, alapjában és mélyenjáróan foglalkozni azzal a gazdálkodással, amelyet a kormány, mint ez a jelentés mondja, az 1929/30. esztendőben kifejtett. Valójában idő után való vitatkozás az egész, ha ezt a gazdálkodást bíráljuk, mert mint az 1923/24. évi jelentésnél is mutatkozott, hogy kilenc esztendő után kellett megbírálni, hogy a kilenc esztendő előtt a kormány hogyan gazdálkodott a befolyt állami bevételekkel, miként tartotta be a törvényesen megszabott költségvetést, avagy miként lépte azt túl, most, amidőn egy három év előtti gazdálkodásról szóló jelentés van előttünk, nem különb a helyzet, különösen akkor, amikor hallottuk a kormány részéről azt a kijelentést, hogy az előző kormányok gazdálkodásáért a felelősséget nem vállalja és elhárítja magától már előzetesen is azt a felelősséget, amely valójában áthárul rá, akármilyen kijelentéssel él is. Szerintem az állami zárszámadásoknak itt kellene lenniök minden költségvetés megszavazása előtt és az az idő, amely rendelkezésre áll, teljesen elegendő arra, hogy a zárszámadások elkészülhessenek, idekerülhessenek a Ház elé, hogy a következő költségvetésnél már a zárszámadás adatai szerint figyelembe lehessen venni az esetleges elkövetett túllépéseket, avagy előirányzás nélküli túlkiadásokat. Ez a zárszámadás arról tanúskodik, hogy a kormány az 1929/30. esztendőben több mint 90 millió pengő erejéig követett el túlkiadást, előirányzás nélküli kiadást. Ez azt jelenti, hogy valósággal komédia a költségvetési tárgyalás. Minek állítanak bennünket ide, minek állítják a törvényhozást az elé a kényelmetlen feladat elé, hogy tárgyaltatnak heteken keresztül nyolcórás ülések keretében egy költségvetést és midőn a képviselőnek alkalma van meggyőződnie, hogy valójában miként is történt meg a gazdálkodás, akkor kiderül, hogy a költségvetéstől egészen eltérően, ;azt messze túlhaladóan költekezett a kormány. Egyáltalán nem védekezés, hogy a befolyt bevételek terén többlet volt és ebből sikerült fedezni a túlkiadásokat, mert ez az adózó közönség túlterhelése folytán következett be. Amikor amúgyis mindenki arról beszél, hogy menynyire túl van terhelve az ország lakossága különböző adókkal, akkor még a túlkiadások — és hozzá az ilyen nagy összegben elkövetett túlkiadások — miatt kell viselni azokat a hatalmas összegű adóterheket, amelyek már öszszeroppanással fenyegetik az egész magyar gazdasági életet. T. Képviselőház! Azokból a tételekből, amelyeket alkalmam volt kiragadni, ide tárok néhányat abból a célból, hogy igenis, rámutassak arra, hogy vagy olyan túlkiadások, olyan előirányzat nélküli kiadások történtek, amelyek teljesen indokolatlanok, vagy pedig olyanok, amelyekre r vonatkozólag módjában állott volna a kormánynak akár a költségvetés tárgyalásakor, akár pedig azt követőleg, midőn megmutatkozott az ilyen kiadások szükségessége, idejönni a törvényhozás^ elé, hogy arra törvényes felhatalmazást kérjen. Így azonban a legnagyobb határozottsággal azt kell mondani, hogy a kormány túltette magát a törvényeken és minden törvényes felhatalmazás nélkül túlkiadásokat, előirányzat nélküli kiadásokat eszközölt 90 millió pengőnél nagyobb összeg erejéig. Az egyes tételek azt mutatják, hogy például a legfőbb állami .számszéknél a túlkiadás jutalmakra 41.046 pengő volt. (Farkas István: Ott is jutalmaznak 1 ?) Kérdezem: akármennyire olvashatjuk is az indokolásból, hogy különmunka végzése miatt volt ez szükséges, indokolt-e ez? Engedelmet kérek, midőn ilyen súlyos helyzetben él az ország népe, akkor a normális fizetéssel díjazott állami tisztviselőket ilyen nagy összeg erejéig külön jutalmazni nem kell. Ha pedig erre szükség van, a kormánynak akkor is módjában áll ideállani a törvényhozás elé és az ilyen kiadásokra törvényes felhatalmazásokat kérni. A miniszterelnökségnél az informatív szolgálat és a sajtóosztály költségeire 155.200 pengőt, a rendelkezési alapra 85.574 pengőt költöttek el. (Farkas István: Korrupció!) Ezek mind milyen célt szolgáltak? (Farkas István: Vesztegetési célt szolgáltak!) Pusztán azt a célt szolgálták, hogy a kormány ezekből az összegekből szabályozza a lapok véleményét és úgyszólván ezekkel az összegekkel jutalmazza azokat a sajtószolgálatokat, amelyek a kormány érdekében történtek. A jelentésből a mai súlyos időkben azt kell kiolvasni, hogy például 24.405 pengővel lépték túl a 20.000 pengővel előirányzott magyar nemzeti érdemkereszt költségeit. Hát olyan rettentő nagy azoknak az érdemdús férfiaknak a száma, akiket érdemkereszttel kell jutalmazni, hogy a költségvetésben előirányzott összeget több mint 100 százalékkal haladja túl a kiadás? Avagy pedig a vitézi rend főszéktartósága olyan rendkívül fontos intézmény, hogy ezt 5984 pengővel kell túldíjazni, azon az összegen, amennyi elő volt irányozva a költségvetés keretében? De nézhetjük tovább a külügyminisztérium költségeinek túllépéseit. En csak egynéhány adatot állítottam össze, amely nem kevesebb, mint 829.190 pengőt tesz ki. Itt szerepel például a személyi járandóságok, a dologi kiadások, valamint ugyancsak a rendelkezési alap túlkiadása. Itt is megtalálható a sajtóalap túlkiadása 122.730 pengővel. Amit pedig a külföldi szolgálat terén megmutatkozó kiadásokban Iá-
