Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-138
320 Az országgyűlés képviselőházának lí — hogy úgy mondjam, —- a tízévi fegyverbarátságból eredő politikai tisztesség magával hoz. (Helyeslés a jobboldalon.) Éppen ezért azonban azt hiszem, teljes joggal megkövetelheti ennek a pártnak minden egyes tagja, hogy olyan gesztióért, olyan eltérésekért és olyan hitelműveletekert ne vállaljuk a felelősséget» amelyekről sem a párt, sem az ország, sem legjobb meggyőződésem szerint a t. többségnek legtöbb tagja sem tudott. Mert jól emlékszem rá, hogy tavaly, amikor ez a gazdasági vízözön betört, s a 33-as bizottság ülésein résztvettem, éppen a t. többség oldaláról igen sok képviselőtársam jött hozzám kérdésekkel, hogy hogyan áll a dolog, hogyan lehetséges ez, erről nem tudtunk és arról nem tudtunk; a fiatalabb képviselőknek, akik csak tavaly kerültek be a Képviselőházba, egyáltalában nem volt és nem is lehetett fogalmuk, ahogy viszont nekem sem volt fogalmam a közgazdaságnak és az államháztartásnak arról a helyzetéről, amelyet a 33-as bizottság tárgyalása megállapított. Tehát e tények után azt hiszem, teljes joggal követelhetjük és kérhetjük a t. többséget, adja meg a módot nekünk arra, hogy véglegesen és a törvény legszigorúbb interpretációjával reparáljuk azokat a hibákat, amelyek kétségtelenül előfordultak, amelyeknek előfordulását a számszék jelentésében konstatálta és amelyeket eddig itt sem a Házban, sem a nyilvánosság előtt senki eddig kétségbe nem vont, nem is próbálta. Nem is lehet megcáfolni, mert ezek tények. Hogy helyesek, helytelenek, szükségesek voltak-e vagy nem, gazdaságosak voltak-e ezek a kölcsönök vagy nem, az más kérdés, az most nem tartozik ide. En a törvényszerűségről beszélek és arról, hogy amikor a zárszámadásról, a felmentvényről van szó, amikor utóvégre arról van szó, hogy egy elég hosszú ideig tartó rendszer gazdálkodásáról és számadásairól ítéletet mondjunk, amely rendszernek voltak és lehettek hibái — nem vettem akkor részt a politikai életben, — de mindenesetre igen sok maradandó alkotást hagyott hátra az utókorra az akkori kaotikus és igen nehéz körülmények között; mondom, amikor így áll a dolog, azt hiszem, nem túlzott illój alitás a keresztény gazdasági párt, mint volt kormányt támogató párt részér ől^ azt kérni, hogy a legszigorúbb törvényesség alapjára méltóztassék helyezkedni és méltóztassék a lehetőséget megadni, hogy szándékunkat valóra is váltsuk. T. Ház! Zsindely t. képviselőtársamnak abban teljesen igaza van, hogy sehol a világon törvénnyel zárszámadási abszolúciót nem adnak. Ez teljesen igaz, annyira igaz, hogy a megcáfoltatás legkisebb kockázata nélkül merem állítani. Harminc évvel ezelőtt az. egyetemen is ezt tanultam, megbuktattak volna, ha ezt nem tudom. De itt nem erről van szó. Ismételten, hírlapi cikkekben, a pártban, a plénumban Kállay t. barátom és magam is ismételten hangsúlyoztuk, és hangsúlyozom ma talán hatodszor, hogy itt nem a rendes felmentvény megadásáról vagy meg nem adásáról van szó, amely tekintetben Zsindely t. képviselőtársamnak száz százalékig igaza van, hanem itt arról van szó, hogy minden törvényes felhatalmazás nélkül és talán nem egészen szerencsésen felvett kölcsönöket utólag törvénnyel ratifikáljuk-e, igen vagy nem, vagy pedig csak a zárszámadással kapcsolatban egy házhatáro. zattal. # ; > A t. pénzügyminiszter úr tegnapi, igen . ülése 1932 december 16-án, pénteken. logikus, de engem meg nem győző beszédében továbbment, mint Zsindely t. képviselőtársam és konkrété is foglalkozott a kérdéssel. Sajnos, beszédének szövege még nincs birtokomban, csak jegyzeteimre és a Pester Lloyd igen jó tudósítására vagyok utalva. Engedelmet kérek, hogy egészen röviden foglalkozhassam beszédével és igazolhassam azt, hogy engem személyesen — és azt hiszem, a t. Ház nem egy tagját — most nem győzött meg. A t. miniszter úr precedensekre hivatkozott, amelyek a békeidőből valók, amelyek kapcsolatosak a fiumei petróleumgyárral és más közüzemi beruházásokkal. Engedelmet kérek, ebben a tekintetben még sokkal több precedenst tudnék neki felolvasni. Méltóztassék csak visszaemlékezni, a békeidőben majdnem minden gimnázium, laktanya, vagy ilyen állami építkezés így történt és ezeket úgy finanszírozták, ahogyan ezt itt az igen t. pénzügyminiszter úr említette. Szóval, a precedensekkel nem győzött meg abban a tekintetben, amiért azokat felhozta. Ami a törvényt illeti, citáltam a törvények egész sorát, amelyekkel a különböző ex-lexeket megszüntették és felolvastam itt gróf Tisza Istvánnak teljesen pregnáns beszédét, amelyben egészen világosan megmondja, hogy házhatározattal a politikai felelősség alól mentesül az illető kormány, de a büntetőjogi és vagyonjogi felelőssége továbbra is fennáll és ez alól csakis a törvényhozás, nem pedig a Képviselőház ad felmentést házhatározattal. Itt inter oarentézim megmondom őszintén, hogy semmiféle animozitás nem vezet; ezt is méltóztassanak megérteni: én nem akarok pápább lenni a pápánál, mert ha az illető érdekelt miniszter uraknak elegendő a házhatározat, utóvégre ebből a szempontból nekem is elég lehet. S ha én lennék véletlenül a volt miniszter, kijelentem, hogy én a legmesszebbmenő felmentvényt kérném, ha én is meg lennék győződve a gesztióm helyességéről. Meg vagyok győződve arról, hogy -a volt miniszter urak is ezen az állásponton vannak a saját gesztiójuk tekintetében. De a jelen esetben itt egészen másról van szó, mint amiről a pénzügyminiszter szólt. Itt egy folytatólagos, két éven keresztül húzódó, mintegy mellék pénzügyi kormányzatról van szó. Itt arról van szó, amint az állami számvevőszék jelentésében olvasni lehet, — most nem olvasom fel ezeket, mert sietnem kell kihallgatásra — hogy ingó állami javakat lombardíroztak. (Magyar Pál: De milyen ügyetlenül!) Kérdem, micsoda felhatalmazás alapján történt ez? Mert ha ezt szabad és ezt lehet s ha ehhez a törvényhozásnak semmiféle hozzászólása nincs, sem előzetesen, sem utólagosan, akkor engedelmet kérek, felmerül a kérdés: hát csak ingó javakat szabad elzálogosítani 1 ? Hát akkor a fóldmívelésügyi miniszter úrnak nincs joga nem tudom hány milliót felvenni zálogbirtokokra és majd — négy-öt év múlva megkapja házhatározattal az abszolúciót, mi meg nézhetjük, hogy hova lett a pénzl! Éppen azért, mert nézhetjük, hogy hova lett a pénz, itt is megismétlem azt a kérdést, amelyet már a bizottságban is feltettem az igen t. kormányhoz: méltóztassanak bennünket felvilágosítani, hogy mennyi ilyen ingó vagyont zálogosítottak el, micsoda feltételekkel és holf A számszék jelentéséből azt olvashatjuk, hogy ezek nem is idehaza vannak elzálogosítva, hanem külföldön. (Bródy Ernő: Mi van a leltárral! — Magyar Pál: Egy jó elgondolás rossz kivitele! — Örffy Imre: Hamarabb kellett volna! — Bródy Ernő: Mi van a vagyonleltárral?)
