Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-137

300 Az országgyűlés képviselőházának 137. forgalmát és minthogy a Postatakarékpénztár forgalmában bonyolódik le az állami alkalmazottak és a nyugdíjasok illetményeinek kifizetése is, a hónap végén az úton levő pénzek, amelyekkel^ könyvszerűen tartozik a posta a Postatakarékpénztárnak, természetszerűen nagyobb összeget tesznek ki. Ez a nagyobb öszszeg jut kifejezésre ebben az elszámolási tételben. Mind a négy pontra nézve ilyenképpen voltam bátor megadni a felvilágosítást s ezek alapján kérem a t. Házat, hogy ezt a határozati javaslatot elutasítani méltóztassék. Legyen szabad most áttérnem Kállay Tibor igen t. képviselő úr és társainak 2. és 3-ik határozati javaslatára. A 2-ik javaslat lényege az, hogy a Népszövetség pénzügyi bizottsága által Budapestre kiküldött képviselő megbízatásának megszűnése után gondoskodás történjék arról, hogy a Legfőbb állami Számvevőszék pótolj ilyen módon beállott hiányt és negyedévenként jelentéseket terjesszen a parlament elé,' hogy ez által az ellenőrzés hatályosabbá iegyen tehető. Magát a felvetett gondolatot igen figyelemreméltónak találom, de bátor vagyok a figyelmet felhívni arra, hogy már az 1926. évben törvényintézkedés történt abban az irányban, hogy havonként szerkesztessenek a pénzügyminisztérium által jelentések a pénzügyi gesztióról. Ez meg is történik, és hogy milyen nyíltsággal történik, a legutóbbi jelentésre is utalhatok, amikor kiegészítettük a kommüniké kapcsán a havijelentések előírt adatait azzal is, hogy egészen nyíltan és világosan megmondottuk, hogy az úgynevezett transzferalapba befizetendő összegnek milyen része az, amely idáig nem került effektive befizetésre, hogy ilyen módon a közvélemény és természetesen elsősorban a parlament tájékozást nyerjen arról, hogy tulajdoniképpen a kiadások miként alakulnak, mert ha csak a tényleg teljesített kiadásokat tüntettük volna fel, akkor tulajdonképpen az államháztartási helyzet alakulásáról helyes képet nem nyújtottunk volna. Azt az intenciót, hogy minél teljesebb és minél átfogóbb tájékoztatást nyújtsunk a közvéleménynek az állam pénzügyi gesztiójáról, a jövőben is határozottan követni kívánom. (Helyeslés balfelöl.) Ennek következtében a Kállay igen t. képviselő úr által felvetett gondolatot részben már megvalósítottnak látom ezekben a havi jelentésekben, nem idegenkedem azonban attól, hogy a negyedévi jelentések valamivel bővebben világítsák meg az állam pénzügyi helyzetét, csak az a tárgyi ellenvetésem van ezzel a javaslattal szemben, hogy az állami számvevőszék jelenlegi utólagos ellenőrzési jogánál és egész struktúrájánál fogva nem alkalmas annak a szerepnek a betöltésére, amelyet jelenleg a népszövetség pénzügyi bizottságának kiküldöttje itt betölt és nem tudná ugyanolyan adatokkal, felvilágosításokkal és mondhatnám, nem is talán javaslatokkal, de legyen szabad idegen szót használnom, szuggesztiókkal ellátni a közvéleményt, mint egy szabadabban és előírások nélkül r működő fórum. Ennek következtében a határozati javaslatot jelen formájában sajnálatomra nem fogadhatom el és kérem annak elutasítását, azzal azonban, hogy annakidején, ha a népszövetség kiküldöttje a helyét, budapesti posztját elhagyná, abban az esetben valami úton-módon gondoskodunk arról, hogy negyedévenként ülése 1932 december 15-én, csütörtökön. bővebb tájékoztatást juttassunk a közvéleménynek és a parlamentnek. (Helyeslés.) A harmadik határozati javaslat a rendelkezési alapok hiteleinél azt kívánja kimondatni, hogy túlkiadás utalványozható ne legyen. (Strausz István: Ki van mondva törvényben!) Ez a politikai bizalom kérdése. Természetszerűleg a törekvésem odairányul, hogy ezeknél a tételeknél túllépések ne legyenek, azonban sohasem lehet előrelátni olyan helyzetet, amikor mégis felmerülhet ennek szükségessége, úgyhogy ennek a rendelkezésnek megmerevítését, ami direkt káros hatásokkal járhatna, nem tudnám helyeselni. Ennek következtében ennek a javaslatnak elutasítását kérem. Legyen szabad most áttérnem — és ezeket talán együttesen tárgyalnom — Kállay Tibor igen t. képviselő úr első javaslatára és Eckhardt Tibor igen t. képviselő úr javaslatára. Ehhez a két határozati javaslathoz három szempontból vagyok bátor hozzászólni, (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Az első szempont a tárgyalási metódus szempontja, a második a jogi szabályozás és a fennálló joggyakorlat szempontja, a harmadik a fennálló általános politika, mondhatnám abstrakt politikai vagy államjogi célszerűségi szempont. Ami a tárgyalási metódus szempontját illeti, mindkét javaslat elfogadásának logikus következménye az volna, hogy a zárszámadások tárgyalását fel kellene függeszteni és törvényjavaslatot kellene előterjeszteni, amely — amíg a retortákon keresztülmegy — természetszerűen huzamosabb ideig húzná a zárszámadások letárgyalását, lehetetlenné tenné ennek a munkának korábbi elvégzését és így ellentétben állna azzal a felfogással is, amelyet a t. túloldal itt hangoztatott, hogy a múlt aktáit mennél hamarabb igyekezzünk lezárni. A második szempont a fennálló jogi szabályozás és a kialakult joggyakorlat kérdése. Az 1889. évi országos határozatok, amelyek a számviteli rendszerről intézkednek, V. pontjukban kimondották, hogy (olvassa): «Egyes építkezésekre, vagy más célokra kölcsönök és egyéb hitelműveletek csak a pénzügyminiszter útján vagy annak hozzájárulásával létesíthetők s a rendes adminisztráció kezelésén túlmenő terhes szerződések, ha több évre szólnak, csakis a pénzügyminiszterrel egyetértőleg, a minisztertanács hozzájárulásával köthetők.» (Zaj balfelöl. — Halljuk! Halljuk!) «Magától értetődik, hogy a törvényhozás budgetjogának megóvása végett minden szükséges kiadás és minden bevétel a költségvetésben előirányzandó s a törvényhozás előzetes felhatalmazása nélkül semmiféle nagyobb és hosszabb időre terjedő kötelezettséggel járó építkezés meg nem kezdhető és más terhes szerződés meg nem kötkető.» Pénzügyi gazdálkodásunk ismerői szerint ez a rendszer a gyakorlatban igen jól bevájt, jól funkcionált és a parlament ellenőrzési jogának gyakorlását a legcsekélyebb mértékben sem tángálta. Ennek ellenére az 1897 : XX. te. 42. §-a ezen túlment... {Zaj a baloldalon. — Jánossy Gábor: TJgylátszik az ellenzéket nem érdekli a válasz. — Sándor Pál: Más dolgunk van!) Ez a szakasz úgy szól, hogy (olvassa): «Kölcsönök, hitelműveletek, továbbá nagyobb és hosszabb időre terjedő kötelezettséggel járó építkezési szerződések csak a törvényhozás előzetes felhatalmazása alapján köthetők.» TJgylátszik azonban, hogy ennek a határozat-