Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-137

Az országgyűlés képviselőházának 137. ülése 1932 december 15-én, csütörtökön. 285 hogy a most megindokolt indítványt tárgyalás alá kívánja-e venni vagy nem, ezért kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az indítvány érdemleges tárgyalását elrendelni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az indítványt tárgyalás alá kívánják venni, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség! A Ház az indítvány érdemleges tárgyalását elrendeli; a megindokolt indít vány napirendretűzése iránt később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Napirendünk szerint következik a zársaámadásvizsgáló bizottság jelentésének folytatólagos tárgyalása a magyar állam 1923--29. évi zárszámadása s a magyar királyi legfőbb állami számvevőszék erre vonatkozó jelentése tárgyában. Szólásra következik Fábián Béla képviselő úr, aki beszédének elmondására halasztást kapott. Fábián Béla képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Képviselőházi (Hulljak! Halljuk!) Az a kor, melynek zárszámadásait ma tárgyaljuk, a költségvetési feleslegek Magyarországának kora, az az esztendő pedig, melynek költségvetését most tárgyalja a képviselőház, a kincstári álmok eldorádója, azért, mert ebben az esztendőben a költségvetési feleslegek a költségvetés végösszegének majdnem 25 százalékát tették ki. Ma, amikor Magyarországon az adókat olyan keservesen hajtják be, nem kell azt gondolni, hogy abban az esztendőben, melynek zárszámadásait most tárgyaljuk, az emberek a lajbizsebből vették ki az adókat. Már akkor nehéz világ volt, csak az volt a különbség, hogy akkor az emberek még keresetükből és jövedelmükből fizették az adót, ma pedig ahhoz, hogy az adót megfizessék, a vagyonállag tönkretételére és eltranszferálására van szükség. Ez a kor amelytől csak néhány esztendő választ el minket, volt a freskóknak, a követségi paloták vásárlásának, a társadalombiztosító épületek emelésének, a dugsegély éknek Magyarországa. (Jánossy Gábor: Es a hasznos beruházások korszaka!) T. képviselőtársam, nem hasznos, hanem sok esetben a káros beruházások korszaka, (Buchinger Manó: Beruházkodtak egyesek!) azért, mert olyan célokra adták ki^ a pénzt, amely pénzkiadásoknak és beruházásoknak következménye a magángazdaság tönkretétele lett. Nemcsak az adókkal tették tönkre a magángazdaságot, hanem éppen azokkal a beruházásokkal is, amelyeket például szövetkezeti célokra, vállalatok alapítására, közüzemekre adtak. Ezekkel tönkretették a magyar magángazdaságot. (Jánossy Gábor: Iskolák, kórházak, utak!) Ennek a felesleg-rendszernek, amely ezekben a költségvetési években folyt Magyarországon, nemcsak az volt a katasztrofális jelensége, hogy kiszivattyúzták az adózó társadalmat, tehát a (magángazdaságot ellenállóképtelenné tették, hanem azért is rossz következményei voltak, mert a kormányzatot hozzászoktatták a pazarláshoz. (Ügy van! balfelöl!) Magyarországon nem az volt a rendszer, hogy annyi pénzt kell bevenni» amennyi a kiadások fedezésére múlhatatlanul szükséges, hanem annyi pénzt adtak ki, amennyit bevettek; bevenni pedig sokkal többet vettek be, mint amennyit előirányoztak, — és ez az első bűne az akkori pénzügyi kormányzatnak. Többet vettek be azért, mert a pénzügyminisztériumból kiment az utasítás a pénzügyigazgatóságokhoz, hogy iaz adók befolyásának biztosítására 15%-kai több adót szedjenek be, mint amennyi elő van irányozva az illető pénzügyigazgatóság területére. A pénzügyigazgatóságok tovább adták ezt az utasítást az adóhivataloknak azzal, hogy ők is további 15%-ot szedjenek be, nehogy az a katasztrófa érje őket, hogy az adókat nem tudják beszállítani. t Látom, hogy a t. képviselőtársam integet <a fejével, hogy ez nein így van. Én nem ma, nem utólagos bölcseség alapján mondom ezt; méltóztassék megnézni azt a felszólalásomat, amelyben a költségvetési feleslegek ellen tiltakozom és előre bejelentem, hogy ezek a feleslegek az államháztartás egyensúlyát lehetetlenné fogják tenni. Felemlítettem ezt a 'bizalmas pénzügyi utasítást, tiltakoztam ellene és előre bejelentettem, hogy azok a költségvetési feleslegek, amelyek ilyképpen előállnak,^ destruálni fogják az egész államháztartást. T. Ház! A miniszterelnök úr egyik beszédében azt mondja, hogy mi mind utólagos bölcsek vagyunk, akik ma nyilatkozunk abban az irányban, hogy takarékoskodni kellett volna, ellenben abban az időben, amikor ezeket a kiadásokat megtették, a magunk részéről is követeltük ezeknek a 'kiadásoknak eszközlését. Nem utólagos bölcseség ez. Méltóztatnak emlékezni, hogy tíz esztendő óta itt a Képviselőházban sok harcot vívtunk már ezekben a kérdésekben. En mindig azt mondottam, hogy ne tessék pazarolni, mindig azt mondottam, hogy ha az államkincstár úgyis érzi, hogy reánézve most a hét kövér esztendő kánaáni esztendei telnek, abban az esetben is gondoljon a hét sovány esztendőre. Sajnos azonban, nem volt földi hatalom, amely képes lett volna egyrészt a pénzdobálók, másrészt a pénzbehajtók kezét megfogni azért, mert azt a pénzt, amit oly keservesen hajtottak be az adózóktól, mind el kellett költeni. Igenis, mi erről az oldalról annak idején állandóan beszéltünk a takarékosságról; hiszen méltóztatik emlékezni, hogy az egész forgalmiadó rendszer elleni harcunk, a társadalombiztosító rendszer elleni és a népjóléti minisztérium elleni egész harcunk tulajdonképpen mind ta takarékosság^ jegyében folyt le. Méltóztassék csak visszaemlékezni azokra a beszédekre, amelyeket a Képviselőházban és a Képviselőházon kívül a dugsegély ékről mondottunk, amikre ^vonatkozólag mindig azt mondották, hogy «nincsenek. Mert mi volt a legegyszerűbb? Tekintettel arra, hogy kincstári, eráris bizonyítékok sohasem voltak a kezünkben és dokumentumokat nem tudtunk felmutatni, ennélfogva legegyszerűbb dolog volt a tagadás. ' Ezzel a tagadással szemben a mi igazsáigunk mellett a legnagyobb bizonyságot szolgálhatják most azok a zárszámadási jelentések, amelyeket ide méltóztattak terjeszteni a Kép'viselőház elé. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) \ A zárszámadások azonban nemcsak arra valók ám, hogy a multakra vonatkozólag következtetéseket vonjunk Le belőlük, hanem a 'zárszámadások arra is valók, hogy a jövőre 'vonatkozólag vonjunk le következtetéseket. Es «amikor én a zárszámadásról beszélek, nehogy megint azt mondják, hogy amikor beszélni kel: lett volna, hallgattunk, s hogy amikor beszélni. \ 'kellett volna, vagy a tagadás álláspontjára kel; lett volna helyezkednünk, helyeseltünk. Méltóz' tassanak megengedni, hogy én ezekből a zár40*