Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

Az országgyűlés képviselőházának- 136 arra vagyok bátor kérni az igen t. kormányt, méltóztassék revízió alá venni az 1932 júniusa-: ban kiadott 3200. számú rendeletet r'inéltóztas? sék módot találni arra, hogy ezt újból a 33-as bizottság elé vive, ezekben a nehéz időkben legalább a régi 52 esztendős annuitás : legyen továbbra is fizethető. • • • "'.,'-,. Igaz, hogy van a házhelyhez juttatót;taknak egy másik kategóriája is, akik úgynevezett megváltott földekből kaptak házhelyét, és ott tényleg nagyobb annuitások voltak fizetendők, mint a vagyonváltságföldek révén ka-; pott házhelyek után, úgyhogy bizonyos pari•* tást akart a kormány létesíteni, amikor ezt a rendelkezést hozta. En azonban úgy érzem, hogy ma a kormánynak olyan intézkedéseket kell hoznia, amelyekkel megkönnyíti az emberek életét. (Ügy van! Ügy man!) Ügy gondolom, hogy éppen azokat a rétegeket, amelyek ma nagyon könnyen hajlanak arra, hogy a legszélsőségesebb politikai és szociális elvek hirdetői legyenek, ezeket megnyerni, a magyar állameszmének csak úgy tudjuk, ha őket birtokuk élvezetében háboríttatlanul meghagyjuk és megvédelmezzük. Azt hiszem, hogy ezek a szerencsétlen emberek, — ebben egyetért feiern a Ház — akiknek semmijük az égvilágon nem volt, amikor a világháborúból hazajöttek, csak gondjuk a maguk és családjuk fenntartása tekintetében, azért részesültek házhelyben, hogy rajtuk segítsünk,, nem pedig azért, hogy a házhely miatt tönkremenjenek. Arra kérem a t. pénzügyminiszter urat, méltóztassék módot találni arra, hogy az igen t. kormány revízió tárgyává tegye intézkedését és a 33-as bizottság- útján- megnyugtató modust találjon arra, hogy ez a kérdés ègyszersmindenkorra elintéztessék. (Helyeslés és taps a haloldalon.) Elnök: A pénzügyminiszter úr válaszolni kíván az interpellációra. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! A 3200/1932. évi rendelet 8. §-a intézkedik a házhelyhez juttatottak annuitásai tárgyában s a törlesztési időt egy 4%-os, tehát rendkívül mérsékelt kamat alapulvétele mellett, 20 évben állapította meg. Ennek a 20 éves időtartamnak megállapítása abból a megfontolásból kiindulva f történt, hogy 52 évi törlesztés egy házhelynél nem felel meg a gazdasági észszerüségnek, mert maguk azok a házak, amelyeket ezekre a házhelyekre építettek, nem olyan anyagból és olyan' módszerek mellett építtettek^ hogy annyira tartósak lennének, hogy 52 éven át hajlékot nyújtsanak az illetőknek. Maguknak a földhöz jutottaknak érdekük yölt tehát, hogy minél előbb teljes tulajdonjoggal rendelkezhessenek a házhelyek felett, és így nemcsak felülről oktrojált, hanem jóformán az érdekeltek köréből megnyilvánuló óhaj volt az, hogy a kérdés olyképpen rendeztessék, hogy az igénylők 20 év múlva a házhely tulajdonába jussanak. A vagyonváltságf öldekből körülbelül 60.000 egyén kapott egyébként házhelyet, s^ ezek most 20 éven át évente kereken 1 millió pengőt, pontosan 998.000 pengő annuitást kötelesek fizetni, amiből egy-egy házhelyre átlagban 17 pengő esik: • •:''•• Ebből az átlagszámból világosan látszik, hogy vannak egyes esetek, amikor talán magas értékű földeket .juttattak a házhelyigénylőknek; ezek azonban inkább kivételes vagy szórványos esetek lesznek, amelyek alapján egy generális rendelkezés kibocsátását indokoltnak nem tartanám, Mem. tartanám indokoltnak azért, meít i ülése 1932 december lh-én, szerdán. 251 a földreform végrehajtásába vetett bizalmat ingatnók meg, ha most ezen a téren is általános koncessziókat tennének egyes szórványos esetek hatása alatt. Éppen ezért a magam részéről igyekezni fogok oda hatni, hogy méltánytalanságok ne történjenek. De éppen úgy, mint az adóbehajtásoknál individualizálni kell, generális szabályokat hozni ezen a téren nem lehet. Ismételten kérem az urakat, méltóztassanak azokat a helyeket, ahol lokális vagy individuális bajok vannak, tudomásunkra hozni és én gondoskodni fogok arról, hogy azoknak _ a szerencsétleneknek a feje felől, akik önhibájukon kívül jutottak ebbe a helyzetbe, télvíz idején a tetőt el ne vigyék. Kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Eakovszky Tibor képviselő úr a viszonválasz jogával kíván élni. Rakovszky Tibor: T. Ház! A pénzügyminiszter úr válasza bizonyos konkrét esetekre vonatkozólag megnyugtató, és pedig megnyugtató abból a szempontból, hogy ha én pl. ennek a 95 embernek a kérelmét átnyújtanám neki, meg vagyok róla győződve, hogy ha méltányosak és jogosak az indokok, amelyek fel vannak sorolva, a pénzügyminiszter-úr feltétlenül módot fog találni arra, hogy ezek reparáltassanak. Itt azonban nem erről van szó. Arról van szó, hogy ez az ember eddig 23 pengőt fizetett, ennyit fizetett a jobb időkben is. Abban a hitben élt, hogy ezt a 23 pengőt ő, vagy családja később 52 esztendőn át fogja fizetni. A pénzügyminiszter úrnak az a kijelentése, hogy olyan házak épültek, amelyek esetleg nem tartanak ilyen hosszú ideig, nem áll meg, mert nálunk a legtöbb ház Faksz.-hitellel épült, a Faksz.-házak pedig tartósak, mert a Faksz. nem járul hozzá olyan építkezéshez, amely nem az ő szabályzata, illetve az ő előírása szerint történik. Ott igenis olyan házak épültek az előírás szerint, amelyek hosszabb időre vannak szánva. Ez a dolog egyik része. A másik része pedig az, hogy ez az ember azt látja, hogy a mai nyomorúságos időben ahelyett, hogy segítségére^ sietnénk munkaalkalmakkal, vagy más módon, dupla terhet kap. Mert hiszen eddig 23 pengőt fizetett s most fizet ezekkel a töredékösszegekkel együtt 50 pengőt. Ezt egy városi ember talán nem nézi olyan nagy összegnek, a falusi embernek azonban ez nagy összeg, mert falun tojással fizetnek ma már iaz emberek, s ott ma már a készpénz olyan ritka, mint a fehér holló, ott tehát ez a 25—26 pengős differencia is sokat jelent. De nemcsak ebből a szempontból van ennek jelentősége, hanem — amint már voltam bátor a múltkor is jelezni — abból a szempontból is, hogy ha én, mint állam, jogosan és tényleg jogosan adómorált követelek az állampolgártól, iV/j MZ állampolgár is megkövetelhet egy bizonyos fokú morált az államtól is abban a tekintetben, hogy akkor, amikor az állampolgár elesett, térden van már, akkor ne nyomjuk le még jobban, hanem ellenkezőleg, emeljük fel. E vagyonváltságföldeket, amelyekről itt sző van, tulajdonképpen közszolgáltatásképpen kapta az állam, tehát — hogy úgy fejezzem ki magamat — az államnak is valahogyan más módokon kell ezeket a földeket az illető igényjogosultaknák juttatni, mintha azokat megváltotta volna, ezen az államnak tehát nem sza35*