Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

Az országgyűlés képviselőházának 136 zetése 400 pengőn felül van. De csak pillanatnyi valami az, amit megkapnak. Arról beszélni sem lehet, hogy a bajt ezzel még csak átmenetileg is megoldják. Mert ha az Eötvös-alapnak ez a 400.000 pengős részlete ki is megy most kölcsönképpen, mi történik az elkövetkező időkben? Méltóztatnak tudni, hogy a községek, a városok, a vármegyék és az iskolafenntartó hatóságok is mind-mind súlyos fizetési nehézségekkel küzdenek, és ha most sikerül is egy kis injekciót adni e pillanatban azoknak a tanítóknak, akikkel szemben egyházi hatóságuk már 3000 meg többezer pengővel is hátralékban van, mi lesz majd az előreláthatólag elkövetkezendő azokban az időkben, amikor még a gazdasági viszonyok még nem javulnak? T. Ház! Éppen azért, mert sokat gondolkodtam és töprengtem a kérdés felett és sok minden szempontot figyelembe vettem, amikor ezt a kérdést önmagamban taglaltam, jutottam arra a konklúzióra, hogy igenis az oktatás egységes és a tanítók között levő eme különbségek megszüntetése céljából már most meg kellene tenni azokat a lépéseket, amelyek az állami oktatás megvalósításával radikálisan megoldják a kérdést. Perhörreszkálom azt a gondolatot, hogy az állami oktatással kapcsolatban nem lehetne ú. n. erkölcsi nevelést adni a gyermekeknek. Annyival is inkább perhörreszkálom ezt, mert ha elfogadnók ezt a tételt... (Petri Pál államtitkár: Nem mondtuk ezt!) De igen, Kocsán t. képviselőtársam mondta! (Kocsán Károly: Nem vontam kétségbe, hogy erkölcsös a nevelés!) Ha kétségbevonnók ezt,' akkor mindenütt Európaszerte, ahol az állami oktatás tért hódított és ahol az egyházak szerepe negatívvá válik az oktatás terén, ebből a szempontból ez az oktatási módszer veszedelmes volna. Már pedig én ezt tagadom, sőt az oktatás egységesítése érdekében igenis arra az álláspontra helyezkedem, hogy meg kell tenni mindent az oktatás államosítására, mert a kultuszkormány, amint az államtitkár úr mondta, úgyis nagyon kevés milliókat áldoz oktatási célokra. Ez ideális volna. Azzal a gondolattal azután nem tudok egyetérteni, hogy a tanítókat fizesse az állam és minden körülmények között az egyházi hatóságok gyakorolják a felügyeletet a tanítás és az oktatás felett, mert ez nagyon furcsán festene. Igenis az államnak hozzá kell nyúlni az oktatás eme nagy problémájához a jövő érdekében, az oktatást egységesítenie kell, meg kell szüntetnie a tanítói díjazásoknál ezt a komenciós rendszert és igenis a felé az irány felé kell haladnunk, hogy a tanítói fizetéseket egységesítsük, mint ahogy ma már a tanítóságnak ez a követelése és ez a törekvése és ezt nem lehet máskép elérni, csak úgy, ha az oktatást is egységesítjük állami oktatásban. Erre nézve vártam volna az államtitkár úr válaszát. Miután azonban ezt nem kaptam meg, nagyon sajnálom, de az államtitkár úr válaszát nem vehetem tudomásul. (Helyeslés a baloldalon) Elnök: Kocsán Károly képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Kocsán Károly: T. Képviselőház! Az államtitkár úr válaszát tudomásul veszem. Az államnak nemcsak pénzügyi oka van arra, hogy ne államosítson, hanem az államkormányzat ezidőszerint azon az elvi állásponton van, hogy a felekezeti hitvallásos iskolák — akár az elemi, akár a középiskolák — elsőrangúan teljesítették feladatukat és kötelességüket. Csodálkozom azon, hogy ma, amikor más országokban is a hitvallásos oktatást teszik a jövő alapjává, mert csak az egyházak rendelése 1932 december 14-én, szerdán. 237 kéznek azzal a kiváló nagy erővel és eszközzel, hogy az embereket tanítsák, mások ellenkezőleg olyan irányzat felé akarják vinni, amelyekből hiányoznak ezek az eszközök. (Farkas István: Szóval az állam rosszabb, mint az egyház!) A miniszter úr helyettesének válasza szerint a közeljövőben — vagy talán már folyamatban is van ez — egy átmeneti segélyt kapnak ezek a tényleg igen nehéz helyzetbe került tanítók. Ezt az átmeneti segélyt e pillanatban elfogadom. Hozzá nyúlnak ahhoz az alaphoz, amelynek ugyan más célja van a törvény intenciója szerint, amely célt ezidőszerint megvalósítani nem lehet. Helyeslem tehát ennek az alapnak felhasználását, de csak azzal a hozzáadással, hogy ezt majd vissza kell adni, ezt tartalékolni kell, át kell adni annak a rendeltetésnek, amelynek érdekében ezt a törvényt hoztuk. ígéretet látok a miniszter úr helyettesének abban a kijelentésében is, hogy a közeljövőben — hiszen az események is rákényszerítenek — ezt a kérdést intézményesen meg kell oldani. Erre nézve tényleg különböző tervek feküsznek a miniszter asztalán. Nekünk csak az a kívánságunk, hogy ez minél előbb jöjjön a Ház elé és minél előbb intézményesen orvosoltassék ez a nagy kérdés, mert a magyar kultúrának ezt a mezeiét nem lehet ilyen siváran hagyni. Kérdésem másik részére megkaptam a választ, amit köszönettel veszek tudomásul. Tényleg, minél előbb hozzá kell nyúlni ehhez a kérdéshez, hogy a fiatal diplomás tanítóság a nyugdíjazottak helyébe jöhessen. (Helyeslés a jobboldalon.) Az a beígért csökkentés feltétlenül szükséges, mert hiszen a saját veszedelmünket növeljük azzal, hogyha itt egy nagy tartalék intelligenciát, amely csak azért szerez diplomát, hogy magát eltartsa, mesterségesen tenyésztünk, de nem tudjuk kenyérrel ellátni. Hiszen van az életnek számtalan területe, ahol ez a zárt szám ténylegesen életben van, ahol ilyen szociális eredmények és viszonyok ezidőszerint nem következnek be. Az ellátásnak és a foglalkoztatásnak e másik területe volna az, hogy tényleg szaporítanék az állásokat és bizony az 5000 objektumon kívül még nagyon sok kívánság merül fel ebben a magyar kulturális sivatagban, amelybe most kerültünk bele, hogy népünk azt az elemi ismeretet, amely feltétlenül szükséges jövő fennmaradása érdekében, megkapja. Amint említettem, a választ tisztelettel tudomásul veszem. (Élénk helyeslés a jobblodalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a vallás- és közoktatásügyi államtitkár úrnak, minisztere megbízásából Szeder Ferenc képviselő úr interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Most kérdem, méltóztatnak-e a vallás- és közoktatásügyi államtitkár úrnak minisztere megbízásából Kocsán Károly képviselő úr interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Sorrend szerint következik Hegymegi Kiss Pál képivselő úr interpellációja a kormányhoz a protestáns egyházak külföldi kölcsöneinek visszafizetése tárgyában. Az interpelláló képviselő úi kíván szólani! Hegymegi Kiss Pál: Tisztelettel kérem a Ház hozzájárulását, hogy ezt az interpelláció-