Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

222 Àz országgyűlés képviselőházának lí röviden foglalkoznom — ha jól emlékszem, egy interpelláció kapcsán már adtam felvilágosításokat e tekintetben — ezeknek az úgynevezett törvényhatósági bányáknak a genezisével. Elismerem, hogy a törvényhatósági bányák kapcsán igen súlyos helyzetek keletkeztek és hogy azok bizonyos laicitással történt vezetés folytán is kerültek súlyos helyzetbe, de ha visszatekintünk azokra az okokra, melyek e bányák létesülését előidézték, bizonyos fokig mégis más színben tűnik fel a dolog. Ezek a bányák mind akkor létesültek, mikor a beruházási programm kapcsán az útépítés igen nagy mértékben megindult az országban. A magánvállalkozás, amely nagyon szépen megtalálhatta volna a maga számítását ennél a fokozott közfogyasztásnál, ahelyett, hogy engedett volna az árakból, olyan mértékben iparkodott a konjunktúrát kihasználva kiuzsorázni, azokat, akiknek kőszükségletük volt, hogy a törvényhatóságok egyike-másika kényszerülve érezte magát arra, hogy ilyen közüzemek létesítésével iparkodjék magán segíteni. En, aki akkor törvényhatóságok vezetésében közvetlenül részt vettem, tapasztalatból mondhatom, hogy az egész befektetési összeget igénybe vette volna az a költség, amibe csak a kavics került volna, úgyhogy a felét nem tudták volna azoknak az utaknak megépíteni, amelyeket de facto megépítettek, ha tisztán a magánvállalkozásnak szolgáltatják ki a kőszállítást. Ez igen komoly és nyomós ok volt arra, hogy a törvényhatóságok ott, ahol erre a helyi adottságok megvoltak, — sajnos, helyenként ott is, ahol nem voltak meg — ilyen kőbányák megnyitásával iparkodtak magukon segíteni. Meg kell állapítani, hogy igenis, ezek a kőbányák eleinte bizonyos árnivelláló hatást gyakoroltak és arra kényszerítették a magánvállalkozást, hogy emberséges kalkuláció mellett szállítsa a követ. Természetesen az idők folyamán és a dekonjunktúra bekövetkezésével a helyzet megváltozott, az útépítések megszűntek, s ma ott tartunk, hogy nemcsak hogy útépítés nincs, de, sajnos, a költségvetési és pénzÜgyi viszonyok következtében még^ az utak fenntartására szükséges kavicsszükséglet beszerzése is igen nagy nehézségeket okoz. Ez természetesen maga után vonta azt, hogy nemcsak ezek a közüzemi bányák, de a magánvállalkozás bányái is igen súlyos helyzetbe kerültek és ma nagyon sok bányát be kellett csukni, egyszerűen azért, mert nincs az a kavicsszükséglet, amely ezeknek a bányáknak a kapacitását igénybe vehetné. (Farkas István: A miniszterelnök azt hirdette, hogy lesz munkaalkalom!) Azon vagyunk, hogy legyen munkaalkalom, de ezt itt, a képviselőházban, sem közbeszólással, sem beszéddel elintézni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A képviselő úr úgy állította be a dolgot, mintha^ ezeknek a közüzemi bányáknak a gesztiója okozta volna azt, hogy a magánvállalkozás teljesen tönkrement. Ennek a megcáfolása^ végett hozom fel azt, hogy ezek a magánbányák annakidején az ország közszükségletének igen csekély részét voltak képesek produkálni. Ezek a közüzemi bányák a kartellba tömörült magánvállakozás exiszteneiáját, illetőleg igazán nem jöttek lényegesen számításba. Ha a dekonjunktúra nem jött volna, a magánvállalkozás ma még nagyon szépen prosperál. ülése 1932 december 14-én, szerdán. hatna. Ami azt illeti, hogy ezek a közüzemi bányák inkább drágítottak, mint olcsóbbá tették a kőárakat, elismerem, hogy egyesek közülük, amelyek rosszul voltak megalapozva és vezetve, tényleg nagyon drága áron kínálták a követ. De mi volt ennek a következménye? Az, hogy a közszállításokban részt nem vehettek. Mert ne méltóztassék úgy beállítani a dolgot, hogy ezeknek a bányáknak^ nem tudom micsoda protekciók révén módjuk volt a maguk kövét drágábban eladni, mint ahogy a magánvállalkozás kínálta a követ; hiszen minden kőszükséglet beszerzése versenytárgyalás útján, a közszállítási szabályok betartásával kellett, hogy történjék. (Mozgás a baloldalon.) En nem tudok egyetlenegy esetről sem, (Fenyő Miksa: Heves vármegye!) ahol ez megtörtént volna és természetes dolog, hogy mindig a legolcsóbb ajánlattevő kapta meg a közszállítást. Ha ez nem így lett volna, akkor nagyon könnyű lett volna ezeket a közüzemi bányákat olyan nívón tartani, hogy magukat kifizették volna. Éppen az a körülmény, hogy ezek a közüzemi bányák tünkrementek, mutatja azt, hogy fel kellett venniök a versenyt a magánbányákkal. Mindezektől eltekintve, ami a törvényhatósági bányákat illeti, magam is azon a nézeten vagyok, hogy ezt a kérdést likvidálni kell. (Helyeslés balfelől.) Azokat a bányákat, amelyek nem nyugszanak egészséges alapokon, amelyeknek gesztiója nem megfelelő, s amelyek ennek következtében indokolatlan konkurrenciát csinálnak a magániparnak, meg kell szüntetni és le kell építeni. Ebben a tekintetben a vizsgálat éppen a kereskedelemügyi miniszter úr részéről már folyamatban van; ennek a vizsgálatnak eredménye fogja eldönteni a további teendőket és annak az igen nehéz problémának megoldását, hogyan lehet a befektetett tőke veszendőbe menetele nélkül valami olyan megoldást találni, amely a közérdeket is,^ az államháztartás és a törvényhatóságok háztartásának érdekeit is, de a magánvállalkozás érdekeit is megfelelően kielégíti. En ebben a felfogásban vagyok és a kérdés megoldását ilyen irányban fogom elősegíteni. Ezeket akartam az interpellációra elmondani. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Beck Lajos: T. Képviselőház! Az igen t. belügyminiszter úr válaszát tudomásul veszem. Tudomásul veszem azért, mert reményt nyújt ez a válasz arra, hogy ez az áldatlan állapot meg fog szűnni. Az a vizsgálat, amelyet a kereskedelemügyi minisztérium folyamatba tett, kiegészítést nyert — csodálnám, ha a t. belügyminiszter úr nem tudna erről — a belügyminisztérium által folyamatba tett vizsgálattal, sőt egy-egy adat, amelyre hivatkoztam, már a belügyminisztérium által megejtett vizsgálat folyamán nyert felderítést. Az igen t. belügyminiszter úrnak egy tévedését azonban el kell oszlatnom, azt a tévedését, mintha a magánvállalkozás nem lett volna képes az útépítés legvirágzóbb korszakában a szükségleteket kielégíteni, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Azt nem mondottam, hogy nem volt képes! Azt mondottam, hogy kihasználta a helyezetet és uzsoráskodott!) Tény az, hogy a magánvállalkozás évente 350.000 vágón követ — és nem kavicsot — képes produkálni; az útépítés legvirágzóbb