Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

220 Az országgyűlés képviselőházának 136. ülése 1932 december lU-én, szerdán. kai kőbányának az esete, amely kőbányát Fe­jér és Veszprém vármegyék szereztek meg. A magániparnak kínálták fel ezt a bányát is elsősorban, azonban az megvizsgálván előbb a vételárat, a kitermelési feltételeket és magá­nak a bányának az anyagát, nem reflektált rá, miután príma bazaltja egyáltalában nincs. Az érdekelt megyék évi 16.000 pengő bért fizetnek a Zichy-uradalomnak, évi 18.000 pengő terrá­ginmot, de a befektetendő összeg olyan nagy volt, hogy a megye ezt nem lett volna képes a rendelkezésére álló összegből fedezni és en­nélfogva az útalapot vette igénybe, amely út­alap mind a két megyében teljesen kimerült, úgyhogy 1930 szeptemberében a vállalatnak már 1,700.000 pengő adóssága volt. Nagyon ér­dekes kérdés, amelyre egyedül az igen t. bel­ügyminiszter úr, illetőleg a t. belügyminiszter úr által elrendelt vizsgálat volna hivatva vilá­gosságot deríteni arra, vájjon hogyan lehet, hogy 1,700.000 pengő adósságot csináltak arány­lag ilyen rövid idő alatt, amikor összesen 900.000 pengő szavaztatott meg beruházásra és a kimutatások szerint e 900.000 pengőből 450.000 pengőt alapítási költségre és kamatra költöttek el. De hogy ennek a bányának árnivelláló ha­tása hol maradt, azt sem találjuk meg. (Ëber Antal: Csak felfelé nivellálta ez is az árakat!) A kereskedelemügyi minisztérium 100.180/1928. számú leiratában figyelmeztette ezt a bányát megalakulása előtt, hogy ha a követ — amint előirányozta — tíz tonnánként csak 56*26 pen­gőért fogja produkálni, akkor ez olyan drága lesz, hogy nem fogja tudni megállani a ver­senyt a magánvállalkozással, miután a ma­gánvállalkozás a príma bazaltot is csak 57'60 pengővel számítja. (Élénk helyeslés a balolda­lon és a középen.) Egy harmadik eset, egy harmadik bánya kérdése, amelyre hivatkozni kívánok, a bara­nyamegyei komlói bánya, amelyet a Horthy­alap vásárolt meg. Tudni kell, hogy a Horthy­alap tulajdonképpen a munkanélküliség enyhí­tésére volna hivatva, mégis az egész összeget beletemették — csak ezt a kifejezést használ­hatom — ebbe a szerencsétlen bányavállalko­zásba és miután a Horthy-alapnak nem volt elegendő pénze és még 600.000 pengő vált szükségessé, tehát 300.000 pengőt a Pécsi Taka­rékpénztártól vettek kölcsön és ezenfelül — mint ez minden ilyen esetben, sajnos, szo­kássá vált — az útalapot szintén teljes mér­tékben igény bevették. Ez a bánya nemcsak sa­ját vármegyéje területén — amint erre a ke; reskedelemügyi minisztérium r idevonatkozó rendelete utasította a vármegyét — pályázik munkákra, hanem felszólította az összes test­vérvármegyéket is, hogy elsősorban és főkép­pen az ő, amint előbb is mondottam, drágább kőanyagát vegye igénybe. Itt is megmutatko­zik a vezetésnél az előbb említett példa: a vár­megye alispánja ennek a vezetője, útügyi re­ferense, az ellenőre és az egész kezelés in ca­mera caritatis történik. (Ëber Antal: In ca­mera incompatibilitatis történik! — Derültség.) Hogy ennél a bányánál is illusztráljam az árak kérdését, rá kell mutatnom arra, hogy amikor Tolna megye pályázatot írt ki, az andezitért 57 pengős egységárat követeltek ugyanakkor, amikor a magánbányák 48 pen­gős ajánlatot tettek, tehát 9 pengővel többet számított a vármegyei bánya, mint ameny­nyit a magánbánya. (Ëber Antal: Nivellálja az árakat!) Tisztelt Ház! Itt van változatosság kedvé­ért egy állami bányának a kérdése, amelyre a hivatalos elfoglaltságánál fogva akadályo­zott kereskedelemügyi miniszter úr e pillanat­ban valószínűleg nem tud válaszolni. A ma­gyar Államvasút által átvett diszeli bányát értem, amely a közbirtokosság tulajdona volt, amelyet azután a Tapolcai Gazdasági Bank megvett a közbirtokosságtól és amelyet annak veszteséges üzletvezetése folytán mindenáron valakinek a nyakába akart sózni. Jellemző és érdekes, hogy felkínálták a kereskedelemügyi minisztériumnak is, a kereskedelemügyi mi­nisztérium szakembereivel megvizsgáltatta és alkalmatlannak találta, egyrészt az ár magas­sága, másrészt a kőanyag értéktelensége foly­tán. {Felkiáltások: Nagyszerű! Mégis meg­vették.) Kérem, igen t. elnök úr, beszédidőmnek negyed órával való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak ehhez házzá járulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbításhoz hozzá­járul. Beck Lajos: Mi történt azután? Az, hogy azt a bányát, amelyet a kereskedelemügyi' minisztérium alkalmatlannak talált a meg­vásárlásra, a kereskedelemügyi minisztérium alá tartozó Államvasutak megvásárolták. (Éber Antal: Nem lehet! — Erdélyi Aladár: Ne tudja a jobb kezed, mit csinál a bal!) 170.000 pengőt fizettek érte és a 170.000 pengő lefize­tése után megállapították, hogy egy millió pengő beruházásra van még szükség, hogy ezt a bányát megfelelően üzembe tudják he­lyezni. (Mikecz István: Más kő kell a vasút­nak és más az útnak! — Weltner Jakab: A kő megváltozik, 'ha vasútnak adják!) Erre beruháztak 500.000 pengőt, de még így is csak egy kis hordozható zúzóművet tudtak fel­állítani, amely naponta csak egy vágón kö­vet tud kitermelni, úgyhogy még ha vasár­naponkint is dolgoznék, évente csak 365 vagont tudna produkálni, ami az Államvasút szük­ségleteit egyáltalán nem képes fedezni. Itt jelentkeztek azután különböző bajok. Elsősorban jelentkezett az, hogy bár a bánya az első évben jó anyagot szállított, de akkor a leküldött szakértők megállapították, hogy ugyanennek a kvalitású kőnek további kiter­melése lehetetlen a rendelkezésre álló bánya­területen és ennélfogva frontális kiterjesztést kellene csinálni, ami annyit jelent, hogy mel­lette fekvő területeket kellene megszerezni, ami újra lényeges kiadásokat idézne elő. A legérdekesebb azonban ennél az, hogy amikor már javában dolgoztak, amikor egymillió pengőt előirányoztaík, amikor ebből 500.000 pengőt befektettek, kiderült, hogy a bánya nem is a magyar Államvasút tulajdona. A közbirto­kosság tudniillik egy szép napon beperelte a ma­gyar államot és a pert három fórumon az al­lem elvesztette, mert kiderült, hogy a szerző­dést hanyagsából rosszul kötötték és az előre megállapított .összegektől eltérő összegeket vet­tek bele a szerződésbe, ami az egész szerződés megsemmisítését vonta maga után. (Eber An­tal: Ez a legjobb megoldás, legalább többet nem költhetnek!) Ennélfogva úgy áll a hely­zet, hogy az állam elvesztett százezreket, csak­nem egy milliót, ma szerződésen kívüli álla­pot van és a további művelés érdekében újabb áldozatokat kell hozni, hacsak mint Eber t. barátom mondja, az állam ott nem hagyja az egész bányát, ami talán a legokosabb volna. (Elénk helyeslés a baloldalon és a középen.)

Next

/
Thumbnails
Contents