Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

218 Az országgyűlés képviselőházának li nak, hogy a nemzet többségének akarata ellenére itt olyan rendszereket inauguráljon, amelyek a nemzet géniuszával, történelmi alkotmányával, felfogásával és szabadságérzetével sem egyeztethetők össze. (Ulain Ferenc: Érdekképviselet nem kell! — Gr. Hunyady Ferenc: Nem elég érdeket képviseltek eddik? — Büchler József: Hol a kormány? — Zaj.) Mit láttunk most? Keresztes-Fischer belügyminiszter úr, aki ma a miniszterelnök úr kabinetjében foglal helyet, ezelőtt fél esztendővel csapta elfelé a főispánokat, jhogy egyesítse ezen szerinte szükségtelen állások megszüntetésével a kisebb vármegyéket. Változott a gazda, a vezető, s azóta mit látunk? Ujabb és újabb főispáni kinevezéseket, t ezeknek az állásoknak az államháztartás terhére való szaporítását. (Dinnyés Lajos: Más bajunk nincsen !) Szubvenciót adunk a sajtónak a rendelkezési és egyéb alapokból akikor, amikor a magyar gazdának, a magyar termelőnek az utolsó tehenét elviszik! Aki politizálni akar, aki politikát akar csinálni, az a saját zsebéből fedezze a saját politikai elgondolását, (Élénk helyeslés és taps a baloldalon) de az ország pénzét, meggyőződésem szerint, óvakodjék ilyenre használni. (Dinnyés Lajos: Nem is szabad!) Kérek tíz perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatik hozzájárulni? (Igen!) A Ház megadta a meghosszabbítást. r Hegymegi Kiss Pál: Aggodalommal látom a miniszter úrnak mindama nyilatkozatait, ahol ő a titkos választójogot megkorrigálni akarja. Akármennyire nagyrabecsüljük is az igen t. miniszterelnök úr képességeit, Angliában, Franciaországban és másutt is voltak nagyemberek, azok nem korrigálták meg a titkos választójogot. Az angol és a francia polgárhoz hasonló a magyar és meg vagyok róla győződve, hogy ugyanazok a nemes sajátosságok megvannak benne is. Miért javítani egy ilyen politikai büntetőjogi iskolán keresztül ezen a téren a mi népünket? Miért hozza be ide a miniszterelnök úr az érdekképviseleti rendszert? Sokkal egyenesebb, férfiasabb eljárás megadni és vállalni a megadásért a felelősséget, mint ilyen apró kicsi szelentyűkkel és hamiskodásokkal a nemzeti akarat valódi megnyilatkozását korrigálni a saját szempontom szerint, illetőleg, mondjuk így: megakadályozni. (Jánossy Gábor: Nem akarja!) Ennek nincs értelme, mert nem látszatalkotmányosságot és nem látszatszabadságot óhajt a nép. A nép jogait akarja gyakorolni és ebben a tekintetben a miniszterelnök úr is éppúgy egyetlenegy ember, egyetlenegy polgár, mint a legutolsó napszámos, aki politikai jogait gyakorolni akarja. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Nem tudom, hogy mi a miniszterelnök^ úr elgondolása a Felsőházról? (Dinnyés Lajos: Dodonai kijelentés volt!) Régebben tudtam, de nem tudom, ihogy ezen a téren ma álláspontját szintén nem revideálja-e? Amikor Bethlen Istvánok a kétkamarás rendszert visszaállították, a közvélemény előtt az volt az indoka a második kamarának, hogy ez az érdekképviseletek gyülekező helye, ahol ők hozzászólhatnak az alkotmányos intézkedésekhez. Ha tehát ezen az állásponton áll a miniszterelnök úr és revideálja a Felsőházat, illetőleg az álláspontját, akkor miért akarja az alsóházba, amely a tiszta választás rendszerét képviseli, behozni az érdekképviseleti rendszert? Egyik kizárja a . ülése 1932 december lU-én, szerdán. másikat! Ilyent csak az mondhat, aki a kétkamarás rendszert esetleg eggyé akarja viszszaváltoztatni. (Jánossy Gábor: Szóval se mondotta! Csak a gazdasági életre értette, az érdekképviseletet! Est az urak is tudják! Mit ferdítenek?) Az érdekképviseleteket kétféle módon állíthatják be a törvényhozásba. Beállíthatják úgy, hogy a jól fésült hatalomnak mindig hajbókoló, közvetett választások útján bekerült vezetőséget hozzák be ide a parlamentbe. Ezekre nincs itt szükség, mert ezeknek az a feladata, hogy egy miniszternek a büróban szakvéleményt adjanak saját elgondolásaikról, de ezek, mint a Felsőház bizonyítja, a nemzeti közakarat kialakításához semmi plusszal hozzá nem járulnak. Vagy pedig a miniszterelnök úr azt akarja, hogy itt az érdekképviseletek szavazzanak és ezen a címen válaszszanak. A területiség elvét e nemzeti államban soöia sem szabad semmiféle módon sem megsérteni, mert ez bizonyos tekintetekben elősegíti egy internacionális helyzet kialakulását. (Ügy van! balfelől.) Es mit akar a miniszterelnök úr? A Madách-féle falanszter-rendszert, ahol a kategóriák külön szakszervezetekben jelennek meg, vagy a szovjet-féle elgondolást? A szabadságot, az életet, és a nemzeti alkotmány erősbödését az érdekképviseleti rendszerben elérni nem tudjuk. (Ulain Ferene: Mondja meg a miniszterelnök úr itt a Ház színe előtt! — Zaj.) Tisztában kell lenni azzal, hogy igenis ma már népünk minden rétegének nemzeti követelése az, hogy a titkos választójogot a magyar falu is megkapja. (Ügy van! balfelől.) Ebben az országban nyugalom, békesség csak úgy lesz^ ha a falu dolgozó népe is hozzászólhat saját sorsához, ha ebben a tekintetben különbség lesz. Arra kérem a vezetőséget és a többségi pártot, hogy két elgondolás folytonos hangoztatásával ne sértsék népünket. Az egyik az, hogy népünk éretlen a titkos választójogra, hogy félni kell tőle. (Jánossy Gábor: Senki sem mondta, sohasem! Mindig érett volt! — Farkas István: A gazdája is mondta!) Azt is mondják, hogy az adómorál hiánya miatt nem fizetnek adót, mert ha a nép abban a helyzetben van, hogy fizetni nem tud, ez nem rosszakaratból és nem könnyelműségből van így, hanem azért, mert az urak nem néztek a saját házuk tájára komolyan akkor, amikor kellett vona. (Ügy van! Ügy van! balfelől) En az ilyen érdekképviseleti bizar tervekkel szemben azt kívánom, nyissák ki az ablakokat és adjanak friss levegőt a magyar népnek. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps balfelől. — Farkas István: Idézzük meg a minisztert!) Enök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök urnák. Következik Beck Lajos képviselő úr interpellációja a belügyi- és kereskedelemügyi miniszter urakhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét t felolvasni. Patacsi Dénesi jegyző (olvassa): «1. Van-e tudomása a belügyi- és kereskedelemügyi miniszter uraknak az állami, a Máv. és a törvényhatósági kőbányák üzleti gesztiójának helytelenségéről, a magániparnak támasztott és a közérdeket semmiképpen sem szolgáló árpolitikájáról s arról az összeférhetetlenségről, amelybe állami és törvény-