Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

216 Az országgyűlés képviselőházának li adott ezeknek az embereknek. A termelt jegük összesen átlagban 200.000 mázsa. Ez a 200.000 mázsa jég forgalmi adó alakjában jelent az államnak 15.000 pengőt, nem szólva azokról a vámtételekről, amelyeket a főváros szed be a beérkező kocsik után. A műjégnek mázsája 2 P 60 fillér, a természetes jég mázsája 1 P 60 fillér. Mindenütt tehát 1 pengő az a differencia, amely a műjég és a természetes jég között mutatkozik. Ha már most a mű jéggel kiszorítjuk a természetes jeget, az az aggodalom fog el minket, hogy 200.000 pengő fogja terhelni közvetve a^ kiskereskedőt, a mészárost, a hentest, a vendéglőst, aki ezt természetszerűleg igyekezni fog a fogyasztóra áthárítani. Ez csak egy községnek a fényképe. De nagyon érdekesen nyilatkozik meg ez a dolog a balatonmenti vidékeken is, ahol három kilométerre a Balaton közepe felé és egy kilométerre a községtől számítva van a határ a jéggyüjtés szempontjából megállapítva. Mindenesetre aggályos, ha ez a rendelet ebben a formájában megjelenik, mert újabb terheket jelentene a fogyasztók részére. A legaggályosabb a rendelettervezetnek 10. pontja, amely három évi határidőt ad arra, hogy a természetes jég teljesen kivonassék a forgalomból. Senki sem gondolja, hogy a mai higiénikus világban a természetes jeget egészségügyi, patikai célokra szolgáltassék ki, de hogy valaki ezt a jeget jégszekrényekben ne tárolhassa, annak a magam — igaz, hogy nem orvosi — mentalitásával, nem látom indokát. Azt hiszem, hogy itt a jégkartell egészségügyi szempontok mögé bújva keresi a maga konjunktúráját. (Ügy van! a baloldalon.) Nagyon kérem a kereskedelmügyi miniszter urat, adja ki ezt a rendeletet, feltétlenül oldja meg ezt a tengeri kígyót, mert ezeknek az embereknek a feje felett már nagyon régóta, minden évben ott lóg a Damokles-kardja, hogy vájjon gyüjthetnek-e jeget vagy nem. Adja ki ezt a rendeletet, de hívja meg az érdekképviseleteket, hívja meg a kereskedőket, az iparosokat, hívja meg az összes pestvidéki érdekeltségek képviselőit és tárgyalja le ezt a kérdést. Az egészségügyi rendelkezések nagy részét örömmel fogja üdvözölni és kívánatosnak tartjuk, de függessze fel, törölje el ezt a háromévi határidőt, mert azt hiszem, hogy a fogyasztás érdekeit szolgálja az, ha nem szorítjuk ki teljesen a természetes jeget a forgalomból. Az elnök úr napirendi indítványát elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Nincs senki feljegyezve. Elnök: Kíván-e még valaki szólni % (Nem!) Mivel szólni senki nem kíván, kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a napirendi javaslatomhoz hozzájárulni, igen vagy nem! (Igen!) A Ház az elnöki napirendi indítványt elfogadta. Most pedig áttérünk az interpellációkra. Az első interpelláció Györki Imre képviselő úrnak a belügyi- és a vallás- és közoktatásügyi miniszter urakhoz bejegyzett interpellációja. A képviselő úr azonban külföldi útjára való tekintettel írásban kérte az interpelláció elmondásának elhalasztását. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadta. . ülése 1932 december 14,-én, szerdán. Ugyanez okból kéri Györki Imre képviselő úr sorrend szerint 2. számú interpellációja elmondásának elhalasztását is. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadta. Következik Hegymegi Kiss Pál képviselő úr interpellációja a kormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa:) «Interpelláció a kormányhoz. — Tekintettel a lengyeltóti választás során az uradalmak részéről a dolgozó néppel szemben tanúsított terrorra is, tisztelettel kérdezem a kormányt, mikor terjeszt elő a titkos választójog általános behozataláról törvényjavaslatot, amelyik a magyar dolgozó társadalom szabad politikai meggyőződésének érvényesülését biztosítja? — Hegymegi Kiss Pál s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Végtelenül sajnálom, hogy a miniszterelnök úrhoz a parlamentben már hetek óta nincs szerencsénk, úgy látszik, pártvezéri feladatokat teljesít (Dinnyés Lajos: El is felejtettük már, hogy néz ki!), azt is sajnálom, hogy a kormány egyik tagja sincs jelen akkor, amikor mi a magunk részéről — ezalatt az ellenzéket értem — szót akarunk emelni a miniszterelnök úr nyilakozataival szemben, a titkos választójog mellett. (Halljuk! Halljmk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A lengyeltóti választást a magam részéről egyáltalában nem rekriminálom, mert ha rekriminációról van szó, úgy annak nem a törvényhozás előtt a helye, hanem a törvény értelmében megvan a közigazgatási bíróságnál való petició lehetősége. De a lengyeltóti választásokból le kell bizonyos tanulságokat szűrni. Ezi a kerület a mi vezérünket, Gaal Gastont 25 esztendőn keresztül mindig megtisztelte a mandátummal. Gerinces kerület volt ez még a régi időben is, mert tudvalévő dolog, hogy Gaal Gastont régebben is ellenzéki párfchoz, még pedig a függetlenségi párthoz tartozott. Azóta az történt, hogy 1922-ben egy úgynevezett szükségrendelettel Bethlen István gróf miniszterelnök megszüntette a titkos választójogot, ellenben kétségtelen, hogy a választók számát kiterjesztette. Ebben a kiterjesztésben azonban nem volt semmi köszönet, nem volt köszönet azért, mert azok a gazdaságilag függő nagy társadalmi rétegek, amelyek anyagilag és már az alkalmaztatás szempontjából is függenek, nyilt szavazás esetén kétségtelenül nem gyakorolhatják szavazati jogukat legszentebb meggyőződésük szerint. A lengyeltóti választás annak a példája, hogy nemcsak a hatalom részéről lehet nyomást gyakorolni a szavazókra, hanem a gazdasági függés is — még ha ebben a tekintetben az illető alkalmazók nem is avatkoznának bele — olyan helyzetbe hozza a nép egy rétegét, hogy a maga politikai jogait úgy, ahogy meggyőződése szerint kívánná, nem gyakorolhatja. (Ulain Ferenc: Politikai rabszolgatartás!) Ez a választás bennünket arról győzött meg és ezért hívjuk fel a t. Háznak és a miniszterelnök úrnak a figyelmét rá, — hogy ez a választás ismételten indítóokul kell, hogy szolgáljon arra, hogy a titkos választójogot mielőbb hozzák be. Székesfehérvárott is, ahol