Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

Az országgyűlés képviselőházának 136. bizottsági jelentésben a honvédelmi minisztérium zárszámadásának megvizsgálásánál a következő tételek ütötték meg a szememet: A vagyonkezelésnél, az ingatlanoknál a gyarapodás az év folyamán 64,697.556 pengő, az ingóságoknál a gyarapodás az év folyamán 244,610.208 pengő 08 fillér. (Gr. Esterházy Móric: 24,000.000! Nyomdahiba van!) Más tétel itt nincs, tehát vagy nyomdahiba van, vagy pedig más valami. Minthogy az előadó úr azt mondotta, hogy a zárszámadási bizottság pontosan átvizsgálta az egész anyagot, tehát nekem fel kell tételeznem, hogy egy ilyen fontos javaslatnál nyomdahiba nem fordulhat elő. (Strausz István: Teljesen igaza van!) Ha ez csak egyszer fordulna elő, akkor még feltételezném, hogy nyomdahiba, de rejtélyessé teszi a dolgot az, hogy ugyanebben a javaslatban az állami mezőgazdasági birtokoknál a beruházási előirányzatnál 50,933.000 pengő van feltüntetve. Körülbelül tudom, hogy mennyi substrátumot képviselnek a mezőgazdasági birtokok, de a józan ésszel teljesen ellenkezik, még csak gondolni is arra, hogy ezeknél ennyi beruházás, utalványozás történik egy évben, amikor erre más adatot nem találok, mert ugyanezeket az adatokat hiába keresem a zárszámadásban. Ez vonatkozik az 1928—29. évre. Most megnézem még az 1930/31. évi zárszámadásokat és ott ismét találok egy érdekes tételt. A honvédelmi minisztérium zárszámadásának megvizsgálásáról szóló jelentésben azt találom, hogy a honvédelmi tárca tulajdonában lévő értékpapírok 164,636.487 pengő értékűek. Honnan jöttek ide ezek az értékpapírok? (Zaj balfelöl.) Az 1930/31. évi zárszámadásoknál az értékpapírok összege nagyon felment, igaz ugyan, hogy itt nagyon nehéz kibogozni azt, hogy ezek az értékpapírok menynyiben állanak az állam rendelkezésére, vagy mennyiben szolgálnak különböző célokat. De mindenesetre, ha egy komoly munkát ideadnak a Ház elé és én egyszerre azt találom, hogy a mült évvel szemben ilyen változás van, akkor mindenesetre azt hiszem, hogy itt a bizottság részéről mulasztás történt, mert egy szóval sem magyarázza meg a bizottság... ! (Strausz István: Nem a bizottság! Mi nem lát- : tuk azt!) Akkor az előadó úr, vagy bárki, aki ezt csinálta. Akkor méltóztatott volna megnézni, nem mondhatok mást. A bizottság többsége felelős (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) az előadóval együtt azért, hogy a bizottsági jelentés komoly munkának alapul nem szolgálhat. Ugyanebben a jelentésben találunk még egy másik ilyen tételt is, A kőszénbányászat tételénél beruházásként találok előirányzatot 56,516.000 pengőt, utalványozás pedig 81,171.000 pengő. Ismerve az állami kőszénbányászat terjedelmét, egyébként pedig ugyancsak nem találván az alapaktákban erre vonatkozólag semmit, tisztelettel azt a kérdést vetem fel, hogy ilyen jelentések alapján, ilyen eltérések ellenére tárgyalhatunk-e ezekről a dolgokról, vagy pedig ezeket valamiképpen egyeztetni kellene? En nem tudom megmondani, ki követett el hibát, de annyit tudok konstatálni, hogy mivel előttem különböző adatok vannak, ilyen óriási eltérések vannak itt, rendes, komoly munkát ilyen alapon lefolytatni nem lehet, azért csak tisztán ebből az okból nem vagyok hajlandó kitűzni ezt a holnapi ülés napirendjére, mert ezt nem tudom összeegyeztetni a munkának ál- ' ülése 1932 december Ih-én, szerdán. 213 tálam vallott komoly jelegével. Vagy komolyan akarunk itt tárgyalni, amihez szükséges, hogy megfelelő komoly munkát kapjunk, vagy pedig az egész csak sablon jellegét ölti fel, amikor is, nem mondom, lehetne szó arról, hogy ilyen alapon tárgyaljunk. De mindenesetre 'Szembetűnő és meglepő, — azt hiszem, ebben talán egyetértenek velem képviselőtársaim is — hogy egyszerre ilyen dologról értesülök egy bizottsági jelentés kapcsán. (Friedrich István: Az a párszáz millió itt nem határoz! Az egész 400 millió! Mit határoz az!) Egypár pengős dolgokról beszélünk, vagy egypár pengőért vonunk valakit felelősségre, amikor egyszerre olyan relytéllyel állunk szemben, amelyben 300 millió pengőről van szó. (Friedrich István: Az egész ilyen rejtélyes! Tessék megnézni megint a horoszkópot!) Természetesen az elnöki napirendi javaslat másik része ellen semmi kifogásom sincsen, sőt amennyiben a Ház bölcsesége vagy az elnöki tekintélye — mert hiszen az elnöknek is módja van a bizottságok munkájának ellenőrzése kapcsán erre — lehetővé teszi, hogy itt bizonyos revizió történjék és akkor már a legközelebbi ülésen megfelelő módon tárgyalhatjuk ezt az anyagot. (Friedrich István: Helyes! Az egész rossz!) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Tóth Pál. (Zaj.) Tóth Pál: Igen t. Képviselőház! (Halljuk! Halluk!) Szíves türelmét kérem a t. Háznak, hogy a napirendi vita során a napi politikától elvonatkoztatva szóváteszem a magyar orvosi rendnek, a magyar közegészségügy katonáinak egy aktuális problémáját, az orvoskamara kérdését. (Farkas István: Az orvosok ne politizáljanak, hanem a betegeket gyógyítsák!) A kamara aktualitását előtérbe állította a nemzeti munkaterv utolsó mondata, amely szerint az orvostársadalom érdekeinek törvényes képviseletére orvosi kamara fog létesülni. (Fáhián Béla: Fáznak tőle! — Farkas István: Fáznak tőle az orvosok!) Tagadhatatlan, hogy a gazdasági elszegényedés következtében, amely egyre nagyobb hullámokkal fenyeget minden exisztenciát és a magyar orvosi rendet is alapjaiban ingatta meg, tényleg itt van az idejt, — aminthogy már évek óta itt van — hogy a -magyar orvosok érdekeiről is történjék gondoskodás, (Ügy van! Ügy van! a középen.) ez a gondoskodás pedig annál nagyobb fontossággal bír, mert az orvosok érdeke és a közegészségügynek nagy emberi, de meg speciálisan magyar nemzeti érdekei is igen szoros összefüggésben állnak egymással. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Nem is lehet elképzelni közegészségügyet, sem a prevenció, sem a betegellátás, sem az egészségügyi adminisztráció terén, megfelelő orvosi közreműködés nélkül. Kétségtelen tehát, hogy helyes az az elv, az az elhatározás^ hogy az orvosi érdekeket védelemben kell részesíteni és így jutunk el a kamara gondolatához, amely különben nem mai keletű. (Erdélyi Aladár: Ma üres a ka

a mára, régen tele volt!) Dr. Pávai Vaina Gábor kórházi főorvos már 44 évvel ezelőtt értekezést bocsátott ki az orvosi kamara érdekében, viszont az Orvosi Heti Szemle 1887-iki évfolyama már megállapítja, hogy az orvosok többsége nem kívánna a kamarát. (Erdélyi Aladár: Nahát!) 1888-ban pedig az Orvosi Szemle hosszú cikkekben valósággal hadakozik a szerinte téves meggyőződés és meggyö-