Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

208 Az országgyűlés képviselőházának 1 mert ezek a lemondások már egy korábbi egyezményben bennfoglaltatnak és különösen a párizsi első egyezmény 1. Vnak 11. bekezdésében, amely egy ilyen generális lemondást foglalt magában. Az előttünk fekvő egyezmény tartalma szerint Olaszország lemond bizonyos a fegyverszünet lebonyolításával, a határok megállapításával, a hadifoglyok hazaszállításával kapcsolatos esetleges követelésekről, ezzel szemben Magyarország lemond a haditerménnyel kapcsolatos bizonyos követeléseiről, a kiegyenlítési számlán mutatkozó szaldóról való jogáról — ez egy lemondás, amelyet Ausztria és Németország már előzőleg eszközölt — és bizonyos Olaszországgal szemben érvényesíthető jogokról, amelyek, különösebb jelentőséggel nem bírnak. Fontossággal bir az ehhez az egyezményhez kapcsolt deklarációnak, nyilatkozatnak nevezett ^ szöveg, amely tisztázza, jogilag százszázalékosan kétségtelen formában, hogy megszűntek azok az adminisztrációs tartozások, amelyek a magyar államot esetleg terhelhették volna, amelyek többszáz millió aranykoronára rúgnak és amelyekre vonatkozólag bizonyos kétség merülhetett fel aziránt, vájjon a párizsi egyezmények értelmében ezek is megszűntek-e. Tudniillik a párizsi egyezmények szerint minden békeszerződésbeli speciális tartozásunk szaldójaként fizetjük azt a bizonyos évenkénti 13'5 millió koronát, van azonban az egyezménynek egy pontja, amely azt mondja: ez nem foglalja magában azokat a fizetéseket, amelyeket külön egyezmények alapján vállaltunk a békeszerződés után. Egy ilyen külön egyezményt kötöttünk Olaszországgal a «dettes administratives» közigazgatási tartozásokra nézve, meg kellett tehát állapítani, hogy ez a külön egyezmény nincs hatályban. Ezt foglalja magában ez a nyilatkozat, amely politikai és jogi tartalmánál fogva ennek a törvényjavaslatnak a legértékesebb és érdeklődésre leginkább számot tartható része. Ezen ismertetés után ajánlom ennek a törvényjavaslatnak is általánosságban a részletes tárgyalás alapjául való elfogadását (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr és az^ előadó úr nem kívánnak szólni. A tanácskozást is befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa a címet és az 1. és 2. §~okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa a 3. §-t.) Elnök: Az előadó úr kíván szólni! Lakatos Gyula előadó: Módosító indítványom volna ehhez a szakaszhoz, t. Képviselőház. Abba a nyilatkozatba, amelyről beszéltem, egy furcsa kifejezés csúszott be, amenynyiben ott osztrák-magyar államkincstárról van szó. Ilyesmi nem létezett és ezért mi az olasz kormánnyal egyetértve proponáltuk, hogy ez a kifejezés úgy a francia, mint a magyar szövegben olyképpen módosíttassék, hogy ahol . ülése 1932 december lU-en, szerdán. osztrák-magyar államkincstárról van szó, oda az «osztrák magyar közös hatóságok» kifejezése tétessék. (Helyesêés.) Ennek a módosításnak elfogadását és annak mellőzését kérem, hogy emiatt ez a javaslat a bizottsághoz viszszaküldessék. (Helyeslés.) Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom s a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 3. §-t az előadó úr módosításával elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a 3. §-t az előadó úr módosításával fogadta el. Következik a 4. §. Kérem annak felolvasását. Frey Vilmos jegyző (olvassa a á. §-t, amelyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta; annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Következik a rabszolgaság tárgyában Genfben kelt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása, (írom. 151, 453.) (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Micsodái — Fábián Béla: Tamás bátya kunyhója!) Az előadó urat illeti a szó. Görgey István előadó: T. Képviselőház! Bár közel száz éve annak, hogy az emberi civilizáció lelkiismerete felszólalt a rabszolgaság eltörlése mellett, még ma is egyezményekkel kell ezt a kérdést szabályozni. (Zaj a balés a szélsőbaloldalon.) Indoka és magyarázata ennek az, hogy a rabszolgaság megszüntetése, főképpen a rabszolgakereskedelem elleni üldözés hatályossága, csak akkor volt keresztülvihető, amikor ezt a nagy szociális problémát a nemzetközi szolidaritás elve alapján igyekeztek megoldani és amikor sikerült a rabszolgakereskedelemben érdekelt tengerentúli államok, az alacsony civilizációval bíró nemzetek felelős tényezőit rávenni arra, hogy maguk is csatlakozzanak azokhoz a nemzetközi egyezményekhez, amelyek minden rendelkezésre álló eszközzel igyekeznek a rabszolgaságot a földről kiirtani. Az első ilyen hatékony egyezmény, amely már a nemzetközi szolidaritás elvének megfelelően létesült, a Berlinben, 1885. évben megkötött általános egyezmény, amely kimondotta, (Farkas István: Most is van rabszolgaság ebben az országban! Itt szüntessük meg, ne másutt!) hogy a rabszolgaságot minden aláíró állam minden rendelkezésre álló eszközzel, katonaságával, hadihajóival is üldözni fogja. Még hatályosabb volt az 1890-ben Brüsszelben megkötött egyezmény, amely főként az afrikai rabszolgakereskedelem kiirtása tekintetében tartalmazott hatályos rendelkezéseket. Bár Magyarországnak nem voltak olyan gyarmatai és területei, ahol a rabszolgaság a múltban is virágzott volna, (Farkas István: Most is yan! Minden nagybirtok egy gyarmat!) mégis a nemzetközi szolidaritás elvénél fogva Magyarország törvényhozása is becikkelyezte, törvenyhozásilag elfogadta ezeket a nemzetközi egyezményeket. így a legelső egyezményt: az 1886: XIV. tcikkbe iktatta bele, (Propper Sándor: Talán a munkaidőről szóló egyezményt kellene idehozni!) a Brüsszelben 1890-ben megkötött egyezményt az 1892 : IX. tcikkbe, majd az ennek a módosítását tartalmazó egyezményt az 1911 : XXIV. tcikkbe cikkelyezte be. (Farkas István: A negyvenórás