Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-135
Az országgyűlés képviselőházának 135. ülése 1932 december 13-án, kedden. 187 pénzügyminiszter úr az emberek lélektanát, tudja, hogy a zárszámadásban csak azt nézik, van-e felesleg és ha van, akkor már meg vannak nyugodva és a zárszámadás mélységeibe nem igyekeznek behatolni. Ennek az évnek adózása valóságos pusztítás volt a magángazdaság életében. Az meg külön megítélés tárgya, hogy a 185*9 millió feleslegből törvényes felhatalmazás nélkül felhasznált 129 milliót úgy osztotta meg a ,kormány, hogy csak 3 milliót fordított beruházási kiadásra. T. Ház! A túlkiadások és előirányzat nélküli kiadások utalványozását analizáltam törvényesség szempontjából. Elfogadható a kiadásokból az indokolások alapján mintegy 8%. Ez is nagyon méltányos megítélés! Voltaképpen a 129 millió pengő túlkiadás utalványozására a kormánynak törvényjavaslatban kellett volna kérni az orsaággyüléstől engedélyt. Ezt elő is írja az 1897 : XX. t.-c. 16. §-a, de erre kötelezi az 1920:XXVIII. t.-c. 7. §-a is a kormányt. A törvényeik tételes rendelkezéseinek nyilvánvaló megsértése miatt tehát tulajdonképpen vádat kellett volna emelnem a rendelkezéseket kiadó miniszterek ellen. De nem akarom ezt a közvélemény felizgatására kihasználni s nem akarom ilyen javaslattal a közvélemény feszültségét fokozni. Azonban nem térhetek el annak a követelésétől, hogy minden olyan utalványozás és minden olyan kölcsön fölvétel, amely a törvények tételes rendelkezéseinek nyilvánvaló mellőzésével történt, külön törvényjavaslat benyújtása által szanáltassék. A rendszer^ már odafajult, hogy a Posta a Postatakarékpénztárt kölcsön felvétele által hivatásában majdnem egészen megbénítja. Én nem akarok arra hivatkozni, amire Kállay igen t. barátom utalt, hogy kötvényeket zálogosító "tik el. Én többet tudok erről! Azonban a nemzeti ugységespárt és mindenki a t. Háziban, nagyon jól tudja, hogy én mindig csak addig a határig megyek a kritikámban, amíg azzial az ország érdekeit nem sértem. (Fábián Béla: Az ország érdeke az igazság! Még ma is van valami, amit eltitkolnak?^ T. Ház! Az idő rövidsége miatt tovább nem bányászhatom ia zárszámadás nagy anvagából hogy idehozzak a Ház elé különfélébbnél különfélébb ügyeket. Nem folytathatom kritikámat azért sem, mert néhány perc múlva lejár a beszédem ideié _ Előterjesztek egy határozati javaslatot. (Halljuk! Habjuk! a bal- és szélsőbaloldalon.) Határozati javaslatomban kizárólag olyan kiadásoknak vagy kölcsönöknek törvényes jóváhagyását kívánom, amelyeknek felvétele, illetőleg utalványozása tételes törvényekbe ütközik. Egyetértek Kállay Tibor t. képviselőtársam azon határozati javaslatával, amelyben a kölcsönök felvételét tárgyalja, de ha már egyszer törvényben kívánjuk megadni a felmentvényt a kölcsönökre nézve, azért, mert a felvételük tételes törvénybe ütköiziik, következetlenség, sőt több, hiba volna, ha mindazokra az esetekre, amelyek szemben állanak a tételes törvényekkel, nem kívánnók a számadási felmentvény megadását törvényben. Ez nem forma ! Ennek az a célja, hogy a jövőre nézve elrettentsük a kormányokat olyan gazdagodástól, olyan kölcsönök felvételétől, aminőket most észleltünk. Annyira át van szőve kölcsönökkel a magyar állam gazdasági élete, hogy szinte beteggé teszi azokat a képviselőket, akik meg akarják állapítani a zárszámadás nagy anyagából a törvénytelenül felvett kölcsönök teljességét. Sajnos, törvénytelenül utalványozott kiadás még több van. Ha tehát határozati javaslatomat magáévá tenné a pénzügyminiszter úr és rajta keresztül a nemzeti egység pártja, ezzel csak az országnak ás önmagának tenne szolgálatot. Állásfoglalásából látná az egész ország, hogy valóságos rendszerváltozás állt be, amelyben nem fognak megismétlődni azok a zárszámadási súlyos esetek, amelyeknek egyikénél^másikánál hivatkoznunk lehetne a bűn tetőtörvényekre is. Mindezek alapján és a t. Ház engedelmével előterjesztem a határozati javaslatot és fel is olvasom: (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): «Az 1928/29. évi zárszámadás tárgyalásának rendjén benyújtott határozati javaslat arról, utasítja a Képviselőház a t. kormányt, hogy az 1928/29. évről szóló állami zárszámadásból az alább felsorolt esetekre nézve külön törvényjavaslatot terjesszen elő az érdekelt miniszterek számadási felmentvényéről: 1. Az állami zárszámadást kísérő legfőbb állami számvevőszéki jelentésből megállapítható] ag az egyes miniszteri tárcáknál a költségvetési és fizetési állományon nem alapuló, az 1897:XX. t.-c. 33. §-ában foglalt rendelkezésekbe ütköző 3324 állás betöltésére és az ezen betöltésekkel egybekötött illetmények utalványozására; 2. A rendelkezési alapnál a költségvetési pénzjavadalmait meghaladó 858 512 pengő ki-> adás utalványozására, az 1925:TX. t.-c. 7. §-ának 4. pontjában foglaltakra való tekintettel.» Az egyik kérdésre kitérek. Mindenki úgy tárgyalja az úgvnevezett rendelkezési alapoknál felmerült túlkiadásokat, mintha azok egy megítélés alá esnének az államháztartás egyes rovarainál vagy címeinél felmerült túlkiadásokkal. Egy időben így volt. Kégi képviselőtársaim méltóztatnak emlékezni ar^a, hányszor szólaltaim fel ennél a kérdésnél '(Úgy van! balfelöl!) és Bethlen volt miniszterelnök úr ezt honorálta is, (Ulain Ferenc: Szépen honorálta) amennyiben kimondatta az 1925 : IX. tc.-ben, hogy nem lehet túllépni a rendelkezési alapok pénz ja vadalmát, de ha mégis túllépnék, akkor laz már nem titkos karaktéra, akkor a többletpénzjavadalom engedélyezéseért a kormánynak ide kell fordulnia a Ház elé. Ezért nem is merem feltételezni, hogy a határozati javaslatomat a t. Ház minden r^széb^i el uem fogadja. Az általam kívánt törvényjavaslat tárgvalásánál kitermelődnek eszmék az államháztartás vitelében meghonosodott rendszer tökéletesítésére. Határozati javaslatom 3. pontja a következőképben szól (olvassa): «A pénzügyi tárca «Pénügyigazgatóságok» címe dologi kiadásai és az «Állami épületek» címe «A budapesti alagút fenntartási költségei» pénzjavadal mából a számadási év végével letétbe helyezett utalványozásokra az 1897 : XX. te. 31. §-ában foglalt rendelkezések okából.» Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, kérem, szíveskedjék befejezni. Strausz István: Rögtön befejezem. Elképzelhetetlen, hogy éppen a pénzügyminisztérium a törvények világos rendelkezéseivel szemben letétbe helyezett pénzjavadalmakat azzal az indokolással, hogy ezt a takarékosság jogán lehet és szabad. (Tovább olvassa): «Es végül 4. a posta által a Postatakarékpénztár betéteiből kölcsönképpen igénybevett 58,020.541 pengő 87 fillérre, az 1897 : XX. te. 42. §-ában foglalt rendelkezések mellőzése miatt.» 27*
