Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-135
Az országgyűlés képviselőházának 135, megszavazása nélkül, sőt törvényeink világos rendelkezései ellenére a múltban történtek. Nagyon kérem a t. Házat, de különösen a t. többséget, méltóztassék ebben a kérdésben a legszigorúbb, a legorthodoxabb legalitás álláspontjára helyezkedni, (Rassay Károly: Az ő érdekük!) mert nemcsak azoknak az általam is egyénileg igen tisztelt kormány férfiaknak, akiknek gesztiója következtében ezek a szabálytalanságok előállottak, van szükségük arra, hogy ez a kérdés végleg és törvényesen a törvényhozás összes faktorainak egyöntetű állásfoglalásával tisztázódjék, hanem magának az országnak is mai súlyos és ha úgy szabad magam kifejezni, lélektani helyzetében igenis nagy szüksége van arra, hogy éppen a kormány részéről és a többség részéről a törvénynek nemcsak betűje, hanem szelleme is a lehető legszigorúbb módon betartassék. Igen t. Ház és igen t. többség, én a legutóbbi tíz-tizenöt év európai parlamenti történetével meglehetősen sokat foglalkoztam, ha másképpen nem is, mint egyszerű rádióhallgató, vagy újságolvasó s arra jöttem rá, hogy az utóbbi századoknak alig, van olyan korszakuk, amikor olyan jelentősége lett volna, mint ma, annak, hogy a mindenkori többségek a szigorú törvényesség útjáról le ne térjenek, hogy ne kerüljenek — mondjuk^ — lejtőre, vagy ne kerüljenek olyan ingoványba, ahonnét azután önönmaguknak, miközben ténykedéseiket precedensül mások a fejükhöz vágják, ne tudnának szabadulni, illetőleg ne tudnának a lejtőn megállani. Ebben a vonatkozásban engedjék meg, hogy ismét egy kissé, ha nem egészen latin, de latinizmusoktól meglehetősen hemzsegő mondással fejezzem be felszólalásomat, hogy tudniillik: ha igy incidentaliter egyes kérdéseknél alkalmi expediensek és az utolsó pillanatban előterjesztett és a bizottságban elfogadott javaslatok alapján akarnak ilyen lényegbe és az alkotmányba vágó kérdéseket és a parlament számonkérési jogát érintő kérdéseket elintézni, akkor nagyon könnyen rákerülhetünk arra a lejtőre, vagy belekerülhetünk abba az ingoványba, amelyről az előbb szólottam, és nagyon könnyen bekövetkezhetik az az eset, amelyre azután azt lehet mondani, amit évekkel ezelőtt mondottak egy igen szomorú eseményről, hogy tudniillik törvényesítették, legalizálták az októbristákat és viszont oktobrizálták a legális állapotot és álláspontot. Kérem a Kállay-féle indítványok elfogadását. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Görgey képviselő úr, mint a társadalompolitikai és külügyi bizottság előadója kíván jelentést tenni. Görgey István előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém beterjeszteni a Képviselőház társadalompolitikai és külügyi bizottságának együttes jelentését a rabszolgaság tárgyában Genfben 1926. évi szeptember hó 25-én kelt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló 151. számú törvényjavaslat tárgyában. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi lesz a magyar rabszolgákkal?!) Kérem a t. Házat, méltóztassék a jelentést kinyomatni és szétosztatni és tárgyalására a sürgősséget kimondani. Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyomatja és szétosztatja. Minthogy az előadó úr a javaslat tárgyalására a sürgősség kimondását is kérte, kérdem a t. Házat, méltóztaük-e ülése 1932 december 13-án, kedden, 183 ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Folytatjuk a zárszámadás vitáját. Szólásra következik 1 ? Héjj Imre jegyző: Zsindely Ferenc! Zsindely Ferenc: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy a tárgyalás alatt álló zárszámadás részletes tárgyalása helyett nagyobbrészt olyan általánosabb fejtegetésekre használhassam a rendelkezésemre álló időt, amelyek nem vonatkoznak kizárólag az 1928—29. évi zárszámadásra, de éppen ezért talán alkalmasabbak megvilágítani közös célunkat, azt t. i., hogy az állami gazdálkodás a legnagyobb rendben, a gazdasági törvények természetszerű figyelembevétele mellett ugyan, de a legeredményesebb és a legszigorúbb ellenőrzés mellett történjék. Közösnek nevezem ezt a célt, mert úgy gondolom, hogy a Képviselőház minden egyes pártja egyetért velem ebben. Ha pedig ezt a közös célt valóban eredményesen is akarjuk szolgálni, akkor szerény nézetem szerint a tárgyalás alatt álló zárszámadásokat nem bírálhatjuk másként, mint úgy, hogy az elmúlt évek zárszámadásai alapján, a múlt idők gazdálkodása alapján igyekezzünk megállapítani a jövő gazdálkodás helyes alapvonalait. Ennek^ a szempontnak figyelembevételével vagyok bátor már most hangsúlyozni azt a meggyőződésemet, hogy a zárszámadásoknak mindig, minden egyes zárszámadásnak olyan időben kell a Képviseelőház elé kerülnie, amikor az abból szerzett tapasztalatok a következő évi költségvetés tárgyalásánál hasznosíthatók. Tisztában vagyok azokkal az akadályokkal, amelyeknek eredményeképpen most négy, sorrendben nem is egymásután következő év zárszámadásait és ilyen hosszú idő eltelte után kell tárgyalnunk. De ha elegendő mentséget találok is erre a sajnálatos körülményre, éppen a belőle szerzett tapasztalatok alapján kérnem kell a kormányt, elsősorban a pénzügyminiszter urat, hogy a jövőben a zárszámadásokat idejekorán terjesszék a parlament elé. (Helyeslés.) Meggyőződésem ugyanis, hogy a zárszámadások tárgyalása csak akkor szolgálhatja érdemileg a nemzet érdekét és csak akkor tekinthető produktív parlamenti munkának, ha a belőle szerzett tanulságokat a költségvetés tárgyalásánál hasznosítani lehet. (Fábián Béla: így van!) Ha már most az ellenzék részéről a zárszámadásokkal kapcsolatban a kormánnyal szemben felsorakoztatott kifogásokat nézem, azokat nagyjában két nagyobb csoportra oszthatom. Az egyikbe tartozik a költségvetés személyzeti létszámával szemben mutatkozó túlbetöltések kérdése, a másikba az időközben történt kölcsönakciók és hitelátruházások. Hozzájárul ehhez harmadiknak az a felvetett alkotmányjogi aggodalom is, vájjon a költségvetési törvény rendelkezéseitől való eltérések országos határozattal indemnizálhatók-e. Az egyszerűség kedvéért és a rövidség okából együttesen kívánok foglalkozni az első két csoporttal; együttesen és elsősorban abból a szempontból, vájjon a kormánynak a most letárgyalt zárszámadásokból megállapítható gesztiója lényegileg különbözik-e előző, más kormányoknak az akkori zárszámadásokból megállapítható gesztiójától. Ezzel kapcsolatban foglalkozni fogok az említett alkotmányjogi aggodalommal is, és végül rávilágítani igyekszem
