Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-135
170 Az országgyűlés képviselőházának 135. ülése 1932 december 13-án } kedden. hogy hol, mikor és mire költöttek és hol, mikor és mire költöttek az előirányzatnál is többet. Az a meggyőződésünk, hogyha itt az ország minden rétegét és a társadalom minden csoportját képviselő parlament ülne együtt, lehet, hogy akkor is előfordulnának nehéz és válságos időkben eltérések, de ezekre az eltérésekre az a parlamentáris felelősség mellett dolgozó kormányzat kellő időben felhatalmazást kérne és csak a parlament teljes konszenzusa alapján jutna az ország abba a helyzetbe, hogy bizonyos elkerülhetetlen és elháríthatatlan és minden tényező által szükségesnek és hasznosnak vélt célokra többet költsön, mint amennyinek elköltése elő volt irányozva. T. Képviselőház! A pénzügyminiszter úr a benyújtott zárszámadásokat kommentáló rövid beszédében két megjegyzést tett: egyrészt elhárította a felelősséget a jelenlegi kormányról, másrészt mentegette az előző kormányt. Az első ponttal kapcsolatosan hangsúlyozottan meg kell itt állapítanom, hogy ennek a felelősségrevonásnak be kell itt következnie, még pedig gyorsan és kíméletlenül, mert minden költségvetési jog fikció marad ebben az országban addig, amíg számlálatlan milliókat felhatalmazás nélkül lehet a kormányoknak elkölteniök. {Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ami az előrelátást illeti, a t. miniszter úr valószínűleg ép úgy tudja, mint mi, hogy van egy régi mondás: gouverner c'est prévoir. Az előrelátás a kormányoktól, nem is csak a kiválasztott és kivételes kormányoktól, hanem az egyszerű normális plebejus kormányoktól is megkívánt szükséges posztulátum. Menynyire inkább meg lehet hát kívánni az előrelátást olyan kormányzati férfiaktól, akik a kiválasztottság gőgjével állnak és ágálnak itt az ország politikai fórumán, (Jánossy Gábor: Ezt akadémikusán tetszik érteni 1 ?!) akik abszolutisztikus hatalmat gyakoroltak ebben az országban, (Buchinger Manó: Akik a népet éretlennek tartották!) akik sajtóalapokból és rendelkezési alapokból tömték azokat, akik róluk barátságos és szép szavakat írtak, (Buchinger Manó: A nép éretlen arra, hogy milliókat herdáljon! Ök érettek!) akik a jövőbelátást illetőleg talán még a politikai horoszkópoknak és az asztrológiai jóslásoknak eszközéhez is nyúltak; újabban ez fölöttébb divatos, ahogy egy hétfői lapból látjuk,. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kozmikus diagramm!) Kozmikus diagrammja jelent meg a jelenlegi kormányelnöknek. A módszerek, az eszközök tehát kissé bizantinikusak, kissé — hogy is mondjam — ellenszenvet, undortkeltőek ezeken az oldalakon, de mindenképpen jellemzőek egy kormányzati rendszerre, amelynek tényezői éppen azért, mert függetlenek^ a néptől és mert nem tőle nyerték megbízatásukat, valahogyan mindenképpen magasabbrendű lények és kiválasztott személyiségek formájában és presztízsével szeretnének vagy igyekeznek megjelenni a közvélemény előtt. Ezért van nekünk most itt jogunk egy magát, azt mondhatnám, szinte ilyen misztikusan körülbástyázott, miszticizmussal körülvevő volt kormányzatnál reklamálni azt, hogy ha valakinek, akkor ennek a kormányzatnak kötelessége lett volna igenis előrelátással intézni az ügyeket. Mert ez a kormányzati rendszer — ismétlem — nem fordulhat olyan plebejusi védekezési módokhoz, hogy nem látta, hogy az 1928-as évek után mi fog következni. 1928 volt a háború utáni gazdasági állapotoknak valóban a második konjunkturális hulláma. Az első a pénzromlás, az infláció, a második ez a rövid átmeneti fellendülés, 1927—1928-ban. A kiválasztott politikusoknak, a csillagjósok után indulóknak tudniok kellett volna, hogy a gazdasági és világkapitalizmus özönvize igenis meg fog indulni, mint ahogy megindult és kifejlődött abban a katasztrofális mértékben, ahogy ennek valamennyien tanúi vagyunk. Ezekről a padokról azonban, ahol pedig nem ülnek csillagjósok, ahol egyszerű, gondolkodó emberek ülnek, akik a gazdasági élet tényeit a maguk egyszerű összefüggésében szokták megítélni és elbírálni, ezekről a padokról nemhogy figyelmeztetések, de konkrét adatok nyújtattak be özönével és garmadával, amelyek tékozló kiadási tételek elutasítását javasolták» amelyek hasznos és szociális szempontból is indokolt beruházásoknak a költségvetésbe való felvételét kérték. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Mindezt — erre itt ülő régebbi képviselőtársaink a tanuk r — valami egészen fölényes, bántó és «értő hányavetiséggel, a mindenttudásnak és a mindent jobbantudásnak pózával és gőgjével utasították vissza s amikor megvolt a mindennemű ellenzéki kritikának teljes és tökéletes visszaszorítása alapján létrehozott költségvetés, akkor ezt a költségvetést szuverén módon rúgták fel a zárszámadások tanúsága szerint. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha az 1928/29-es zárszámadásokat nézem, ezekből megállapíthatom, hogy a kormányzatnak fejébe szállt az a látszatbőség, amely a forgalmi- és a fogyasztási adóknak kíméletlen kivetése és még kíméletlenebb behajtása folytán előállott. (Kéthly Anna: A kisemberek megsarcolása!) A látszat azt mutatta, hogy itt nincs semmi baj, bőség van, hegyen völgyön lakodalom, 57-3 millió pengővel több forgalmi adóbevétel és 19*1 millió pengővel több fogyasztási adóbevétel. Nem gondoltak arra, hogy a túlterhelt forgalom össze is zsugorodhat, hogy a kiuzsorázott fogyasztás megboszulja magát, még alábbszáll és még jobban összezsugorodik; nem gondoltak arra, hogy akkor kellett volna az adókat csökkenteni, amikor azoknak a gazdasági életet felpezsdítő és fellendítő hatása mutatkozik s akkor kellett volna gazdaságilag ,hasznos és szociálisan indokolt beruházásokat eszközölni, amikor ezeknek hatása sokkal több és sokkal nagyobb lett volna. E^ helyett a bevételi többletnek túlnyimó részét improduktív, haszontalan célokra használták fel, mert maradéktalanul érvényesült az a reakciós szellem a pénzek felhasználásában is és a gazdaságpolitikai vonalvezetés tekintetében is, — ha ugyan ilyesmiről egyáltalában beszélhetünk, — mint a kormányzat minden egyéb ténykedése során. Túlkiadások és előirányzaton felüli költekezések is vannak mindenekelőtt a Csaptoknál, a katonai képzőintézeteknél, a parancsnokságoknál és a hatóságoknál a központi igazgatás és a nyugellátások tételénél — összeadtam, — nem kevesebb, mint 21,309.442 pengő összegben. (Buchinger Manó: A honvédelmi miniszter úr állandóan a munkanélküli segélyek ellen izgat! Naponta a munkanélküli segélyek ellen szaval.) Mi nem tudunk hozsannát zengeni azoknak a híreknek hallatára, amelyek most Genfből érkeznek. Nem a fegyverkezés egyenlő joga, hanem a leszerelés egyenlő kötelezettsége
