Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-134

Àz országgyűlés képviselőházának 13 tói való eltéréseket minden egyes esetben szabályszerűen és elfogadhatóan indokolta. Ezek alapján a zárszámadásvizsgáló bizottság javasolja a t. Képviselőháznak, hogy az 1928/29. évi állami költségvetés és az azt kiegészítő külön törvények alapján engedélyezett hitelekkel szemben az ezen számadási évben előfordult túlkiadásokat, előirányzat nélküli kiadásokat, kevesebb bevételeket és egyéb eltéréseket, valamint az idevonatkozó hiteleltérési kimutatásokat, végül a Magyar Nemzeti Bank alkalmazottainak nyugdíjalapja rendkívüli dotálásának engedélyezését tudomásul venni, illetve jóváhagyni s a legfőbb állami számvevőszék által a magyar állam háztartásának az 1928/29. költségvetési évéről öszszeállított zárszámadást és az erre vonatkozó jelentést tudomásul venni s a kormánynak a felmentvényt megadni méltóztassék. Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes Jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! bal felől. — Zaj a jobboldalon. — Görgey István felé:) Kérem képviselő úr, foglaljon helyet az igazgatósági ülésen. (Görgey István: Köszönöm szépen! Meg fog történni! — Derültség. — Halljuk! Halljuk! balfelöl.) T. Képviselőház! Mindenekelőtt megállapítom azt, hogy a pénzügyminiszter úr előbbi .kijelentése alapján teljesen azonosította magát ezzel a rendszerrel, amelyet itt még védelmezett is. (Rassay Károly: Hogyan? Hát reggel az ellenkezőjét mondotta!) Nem méltóztatott itlt leírni amikor a pénzügyminiszter úr ezt a rendszert védte (Strausz István: Teljesen aláírta!), teljesen aláírta, törvénysértéseit magáévá tette, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a törvényes tilalmat megengedhetőnek jelentette ki és tartotta. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Fel kellett szólalnia mégegys'zer! — Büchler József: Kikapott a reggeliért!) Nekünk mindenesetre ismernünk és tudnunk kell a helyzetet (Ügy van! Ügy van! balfelől.), mert egyrészről azt mondják, "hogy most olyan történik Magyarországon, ami száz év óta nem történt — mert ilyen kijelentéseket hallok — ötven év óta nem történt, az évtizedeket csak úgy dobálják, másrészről pedig magukévá teszik ugyanazt á rendszert, amely a milliókat dobálta. Kell, hogy legalább mi tisztán lássunk és szemébe nézzünk a helyzetnek. (Rassay Károly: Nagyon helyes! — Strausz István: Hol van a miniszter úr?) Mert azt, amit a miniszter úr érdemileg mondott, sajnálom, hogy megtette. (Zasj.) Mert amikor egy kormánynak az a feladata és hivatása, hogy a törvénytiszteletet megtartsa ebben az országban (Ügy van! Ügy van! balfelől.), ugyanakkor a miniszter úr a törvénysértéseket legalizálni akarja. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Mit mond a törvény? (Halljuk! Halljuk!) Az 1890. évi XX. tc.-nek a számviteli törvénynek 33. §-a az állásokra vonatkozólag a következőket mondja (olvassa): «A miniszterek és az állami számvevőszék elnöke kötelesek a vezetésük alatt álló hatóságok és hivatalok személyzeti és fizetési állományát az évi részletes előirányzatban az országgyűlés jóváhagyása alá terjeszteni. (Rassay Károly: Ügy van!) Oly járandóság nem utalványozható, amely jóváhagyott fizetési és állományi rendszeren nem alapszik.» Tehát nem utalványozható, kifejezetten megmondja a törvény. Az a miniszter tehát, aki ennek ellenére tölt be állást, utalványoz, törvény. ülése 1982 december 12-én, hétfőn. 155 sértést követ el. A törvény maga egy kivételt megenged, amikor azt mondja (olvassa): «A megállapított személyzeti létszám fenntartása mellett azonban valamely rendszeresített állásnak alacsonyabb fizetési osztályba tartozó állással való betöltése nincs kizárva.» Megtörténhetik tehát a törvény alapján, hogy alacsonyabb fizetési osztályban rendszeresítenek állásokat, csak az nem történhetik meg, hogy magasabb fizetési osztályban rendszeresítenek. Már pedig ez a zárszámadási jelentés tele van olyan tételekkel, amelyek magasabb fizetési osztályokban rendszeresített állásokról szólnak (Ügy van! a baloldalon.), és mint Strausz István mélyen t. barátom kimutatta, 1100 vagy 1200 körül jár azoknak az állásoknak a száma, amelyeknek betöltésére a törvény értelmében (Strausz István: 3324! — Felkiáltások a baloldalon: A B-lista után!) a kormánynak nem volt joga. A törvénnyel ellentétben volt, a törvénnyel szemben állott az, amit megcselekedtek és amit nem lehet menteni, nem lehet indokolni. Nagyon sajnálom, hogy a pénzügyminiszteri székből, ahol folyton a morálról prédikálnak, ebben a Képviselőházban direkt törvénysértésre vesznek maguknak bátorságot. (Ügy van! balfelől. — Rassay Károly: Így fogják majd a deficitet eltüntetni!) En nem szeretek csak általánosságban beszélni, hanem mindig szeretem konkrété megalapozni azt, amit mondok. (Ügy van! balfelől.) Tételekkel fogom tehát rögtön illusztrálni, amit mondottam. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Méltóztatott előbb a törvényt hallani. Itt van az 1928/29. évi zárszámadási jelentés, amely a kereskedelemügyi minisztériumnál a következőket mondja (olvassa): «Az 1897. évi XX, te. 33. §-a értelmében» — amelyet felolvastam — «indokolást igényel, hogy egy, a VI. fizetési osztály B. csoportjába sorozott miniszteri osztálytanácsos részére, tekintettel arra, hogy mint törvényszéki bíró neveztetett ki miniszteri osztálytanácsossá és a létszámrendezés következtében előbb elfoglalt állásához viszonyítva anyagilag kedvezőtlenebb helyzetbe került, méltányosságból és személyhez kötötten, a VI. fizetési osztály A. csoportjában megállapított illetmények folyósíttatnak». Tehát nem alacsonyabb, hanem magasabb illetmények, holott a törvény ezt egyenesen és kifejezetten tiltja és kizárja. (Zaj a baloldalon.) De h nem elég. Evés közben jön az étvágy. Méltóztassék tovább meghallgatni, hogy mit mond ez a tétel. (Olvassa): «Ezenkívül indokolást igényel, hogy a fogalmazási szaknál az V. és VI. fizetési osztályban egy-egy állással több volt betöltve. A VI, fizetési osztályban mutatkozó túlbetöltésre, nézve előadja a minisz% hogy egy megfelelő gyakorlati és elméleti képzettséggel rendelkező és több külföldi nyelvet bíró, különösen a kereskedelemügyi tárgyalásoknál kiváló szolgálatokat teljesítő egyénnek ilyen állásban való alkalmazása vált szükségessé. Az V. fizetési osztályban mutatkozó túlbetöltés oka pedig az, hogy egy miniszteri osztálytanácsos, tekintettel a munkásellátás és a közélelmezési ügyek, főleg azonban a közalkalmazottak státuszrendezése körül szerzett nagy érdemeire, létszámfeletti minőségben, miniszteri tanácsossá neveztetett ki.» (Zaj a baloldalon.) A törvénnyel a legteljesebb ellentétben, amely megtiltja, hogy magasabb fizetési osztályba lehessen kinevezni, tüntetőleg és komikus indokolással magasabb osztályba neveztek ki állásokat. De nem ez az