Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-132

Az országgyűlés képviselőházának 132. A szociális biztosítás Magyarországon amúgy is egészen újkeletu. Más országokban már sokkal régebben rátértek azokra a szociális biztosítási ágakra, amelyek minden körülmények között szükségesek Elnök: Lejárt a beszédideje a képviselő úrnak. Kabók Lajos: Tisztelettel kérek 10 perc meghosszabbítást Elnök: Méltóztatik megadni? (Igen!) A Ház megadta. Kabók Lajos: T. Képviselőház! Amidőn tehát azt tapasztaljuk, hogy a bennünket környékező országok, különösen pedig a nyugati államok a szociális biztosítás terén már sokkal korábban tettek mélyreható és messzemenő intézkedéseket, akkor nálunk legalább azt az alkaimat nem szabad elmulasztani, amely adva van, nevezetesen hogy van egy törvényünk, amely az ectdigi biztosítást bizonyos mértékig továbbterjesztette, vagyis aggkor, rokkantság, özvegység és árvaság esetére is biztosítja a munkást, hogy amidőn eljutottunk idáig, akkor szó se lehessen arról, hogy annak felfüggesztéssé, visszafejlesztése történjék meg. Különösen nem szabad ma erről beszélni, mert nálunk hiányzik egy igen fontos biztosítási ág, a munkanélküliség esetére szóló biztosítás. Nincs hová menekednie a munkásnak, ha munkátlanná válik, mert ha munkanélküliség 'esetére biztosítva volna, úgy mint például Angliában, ahol az öreg munkások minden körülmények között ilyen formában találják meg öregségükre biztosításukat, akkor, legalább ezen a téren volna egy átmeneti nyugvópont, volna egy támaszték, amely nem a legnagyobb kétségbeesést jelenti a munkás számára, ha kiesik a kezéből a szerszám. De a kapitalizmus egyáltalában nem beszélhet arról, hogy ezek a terhek súlyosak, hogy ezek a terhek elviselhetetlenek, mert számtalan olyan kapitalista vállalat van, amelynek vannak tisztviselői, amely tisztviselői részére természetesnek tartja az öregségi biztosítást, nyugdíjintézmény létesítését, fenntartását, annak évről-évre megfelelő módon való dotálását, ellenben ugyanaz a vállalat már egyáltalában nem tartja szükségesnek, hogy munkásaival szemben is megtörténjék ez, hogy a fizikai munkások is hasonló módon öregségükre biztosítva legyenek. Az eseteknek egész özönét tudnám idetárni a Képviselőház elé. Nekem volt már kényszerű alkalmam küldöttségeket vezetni még néhai Vass József miniszterhez, öreg munkások küldöttségét, akiket azért bocsátottak el a gyárból, harmincöt, negyvenéves szolgálattal, — sőt volt köztük nem egy, aki még ennél is hoszszabb szolgálattal bírt — aki kapott egy ezüstérmet, vagy díszoklevelet, ezzel együtt 100 pengőt, ezzel egész öregségét elintézték; miután 40—50 esztendőn keresztül halmozta a kapitalisták vagyonát, hasznot hajtott nekik, öreg-' ségére 65—70 éves vagy még magasabb korban ilyen módon dobták ki könyörtelenül az utcára. Gyárvállalatok. amelyek 40—50—60 évi fennállás után megszűntek, munkásaikat egész ridegen, minden kielégítés nélkül bocsátották útnak, azért, mert nem volt semmiféle törvényes kötelezettségük az ilyen hosszú időn át alkalmazott munkásaikkal szemben. Hát megint ide akarunk jutni, ezekben a kétségbeejtő állapotokban megint azt akarja a Képviselőház, hogy egy hatalmas nagy munkássereg a legképtelenebb, a legbizonytalanabb helyzetben legyen tömése 193È december 1-én, csütörtökön. 03 vábbra is? Hát a kapitalizmust ennyire védeni akarják az egységespárt részéről? Az új miniszter elnöki programúiban nem hallottuk-e azt, hogy a kapitalizmus kinövéseit le akarják nyesegetni? Nem tartozike- ez is a kinövések közé? Nem lehet 40—50 évig alkalmazni valakit és a végén mint egy kifacsart citromot az utcára kidobni, hanem legalább annak a járuléknak a befizetésével, amely a munkáltatókra esik, gondoskodjék a munkáltató is arról a munkásról, akit annyit használt 40—50 esztendőn keresztül, akár egyedül, akár társaival együtt és a végén legalább öregségére kapjon olyan csekély ellátást, mint amilyenről beszéltem, és amilyen az elkövetkezendő negyedszázadban osztályrészül jut, ami legfeljebb harmincnegyven pengőt jelenthet csak havonta, amiből az illetőnek, esetleg elaggott feleségének élnie kell. Nyolc—tíz pengő heti járandóság az, amely az elkövetkezendő negyedszázadban juthat egy-egy biztosítottra ebből az öregségi biztosításból. Ha tehát ilyesmiről van szó, akkor úgyszólván az utolsó falat kenyeret ütik ki majd az elaggott, munkára kétpelen tömegek szájából, ha hozzájárulnak a képviselő urak ahhoz, hogy az öregségi biztosítást függeszszék fel. Mi nagyon jól tudjuk, hogy milyen hosszú ideig tartott a törvényes úton való rátérés erre a biztosítási ágra, mennyit kellett beszélnünk itt a törvényhozáson belül, de a törvényhozáson kívül is, hogy végre eljuthassunk legalább addig, hogy 65 éves életkorban valami kis alamizsnát kaphasson az a 'munkás, aki becsülettel és szorgalommal teljesítette munkáltatójánál a kötelességét. És ilyen sok beszéd, ilyen sok követelőzés után, amidőn végre eljutottunk a törvény birtokába, most megint a törvény hatályon kívül helyezése volna a törvényhozásnak legfontosabb feladata? Miért nem találnak ki halasztást az adófizetésre, hogy függesszék fel egy bizonyos ideig az adófizetést, mert az adófizetésből adják azokat a nyugdíjakat, amelyeket az állami alkalmazottak, az állami tisztviselők kapnak. Az nem terhe ennek az országnak? Az ellen nem ágálnak az úgynevezett illetékes körök? Ezeket a terheket el bírják viselni? Errevonatkozólag miért nem terjesztenek ide a Ház elé kérvényeket, vagy hasonló javaslatokat? Ha azért nem, mert azt nem tartják lehetségesnek, akkor tessék tudomásul vennie mindenkinek, hogy ez sem lehetséges: a munkásságnak ezt a csekély jogát, a munkásnak öregségére való ezt a minimális biztosítását nem lehet és nem szabad elvenni, ez ellen a munkásság mindent el fog követni. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Már gyűjtik a gazdasági munkásszervezetek azoknak a névsorát, akik 60 éves^ életkoron felül vannak, akik munkára mar képtelenek és majd lesz alkalmunk feltárni ezt a hatalmas névsort, hogy

# rámutassunk arra, milyen sokan vannak már azok, akik az öregségi ellátásra várnak, akik munkához jutni nem tudnak. Ennek a sokezernyi tömegnek jajkiáltása állítsa meg a törvényhozást abban az elgondolásában, hogy a szociális biztosításnak ezt az ágát visszafejlessze. Ismételten hangoztatom, hogy a szociális biztosítás Öregségi ágának továbbfejlesztésére van szükség. Igenis, teljes joggal várjuk és követel-