Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-132

Az országgyűlés képviselőházának 132, ütése 1932 december 1-en, csütörtökön. §1 értést, amelyet ez az úr reprezentált, de viszont az Oii.-tól kapja a hadseregnél leszolgált idő alatt megszolgált magas nyugdíjat. tí ilyen eset nem egy van; ilyen eset számtalan van, ami természetszerűen annyira terheli az intézményt, hogy nem tud megállni; ezért van az, hogy a régi munkásadminisztráció alatt 3%-os betegségi járulékkulcs mellett nagyszerűen prosperált az intézmény, ma pedig 6%-os betegségi járulék mellett állandó deficittel küzd. Egészen természetes, hogy ha a ranglétra tetején kezdték a tisztviselők jó nagy részében a munkát és a szolgálatot, ezt egy intézmény sem bírja ki. Ha tehát a kormány ezt a súlyos bűnt és mulasztást elkövette, — mint ahogyan elkövette — akkor nyissa ki a bukszáját maga az állam és térítse meg az intézménynek azokat a terheket, amelyeket ezekkel a mulasztásokkal és bűnökkel az intézmény •ellen elkövetett. T. Képviselőház! Van azonban ennek a kérdésnek más összefüggése is. A közegészségügy és a munkanélküliség problémája is összefügg vele. Néhányezer kiöregedett, megrokkant embert lehet ma a szerzett jogok alapján annyira-amennyire ellátni, ha nem is fényesen, mert ezek a havi 20—30—40 pengős járulékok a vegetálásra talán éppen elégségesek, de a polgári jólétet nem szolgálják. Mindenesetre azonban adnak egy darab kenyeret. Ha most ezeket a szerencsétlen embereket elütik ettől a jogtól, akkor ezek munkanélküliekké válnak, az ellátatlanok hatalmas tömegébe kerülnek vissza és súlyosbítják a munkanélküliség problémáját. A kormánynak meg kellene ragadnia a legelső alkalmat arra, hogy szélesítse ki ezt a biztosítási ágat, nagyobb tömegeket kapcsoljon bele és így minél kisebb létszámra szorítsa le az ellátatlanokat, a munkanélkülieket. Ezzel szemben látjuk ezt az ellenkező tendenciát, amely eléggé el nem ítélhető. Nekem szerényen, egyszerűen, mint egyszerű képviselőnek, csak tiltakozni van módom ez ellen a készülő merénylett terv ellen, de viszont figyelmeztetem a t. kormányt és a t. Képviselőházat, hogy maguk az érdekeltek iborzasztóan elégedetlenek, nyugtalanok azok miatt a hírek miatt, amelyek az újságokban erről a kérdésről el vannak hintve. Tessék gyorsan, kiadósan megnyugtatni az illetőket, ne tessék hozzányúlni ezekhez a szerzett jogokhoz és ne tessék a szociális biztosítás visszafejlesztésével foglalkozni. Ha már előrefejleszteni nem tudják, hagyják mese legalább úgy, ahogyan van. Ha azonban segíteni akarnak, akkor tessék törvényhozási úton olyan önkormányzatot állítani a szociális 'biztosítási intézmények élére, amely az érdekeltekből, a munkásokból^ és a munkáltatókból áll. Tessék a többit azután rájuk bízni. Amint a múltban az aggálytalan önkormányzatot jól el tudta intézni a magyar társadalmi és gazdasági életnek ezt a részét, ezután is el fogja tudni intézni. A kormány és a bürokrácia próbálja meg kikapcsolni magát ebből az intézményből, amelynek pszichológiájával amúgy sem függ össze a szolgahírói szellem. Próbálják kivonni ezeket a corpus alienumokat, ezeket az idegen, oda nem való testeket és meg fogják látni, hogy sokkal többre fognak vele menni, mint amennyire mennek azzal a hangulattal, amelyet így mesterségesen táplálnak s azokkal az ijesztgető rakétákkal, amelyeket felbocsátanak a szegény, várakozó biztosítottak ellen és azokkal a tervekkel, amelyekkel a szociális biztosítás visszafejlesztését akarják szolgálni. A magam részéről Kertész képviselőtársam előterjesztését fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! A szociális biztosítási terhek ellen beszélni napjainkban — úgy látszik — nagyon divatos lett. Valószínűleg ennek tudható be az is, hogy az utóbbi időben egyre többen merészkednek hozzányúlni ehhez a kérdéshez olyan értelemben, hogy a szociális biztosításnak az öregségi és rokkantsági esetre szóló ágát, ennek járulékfizetését fel kellene függeszteni. Valószínűleg olyanok beszélnek a felfüggesztésről, akiknek öreg napjaira megélhetésük, — mondhatnám úgy is — jó megélhetésük biztosítva van, akiket éppen ezért nem hat át a munkások szomorú sorsa, kétségbeejtő helyzete, amelyben vannak már akkor is, amidőn öregségüket még nem érték el, de amelybe még fokozottabb mértékben jutnak, midőn öregebbévjáratukat érikel. T. Képviselőház! Valószínűleg senki sem vette magának azt a fáradságot az igen t. túloldalon ülő képviselő urak közül, hogy számításokat eszközöljön, vájjon mit jelent egy fizikai munkás számára ez az öregségi biztosítás. En most csak hirtelenében számítottam ki és megállapítottam, hogy ha egy munkásnál a 40 éves tagságot veszem figyelembe, egyszóval, ha egy munkás 40 esztendőn keresztül megszakítás nélkül a legmagasabb járulékot fizeti és olyan szerencsés, hogy módjában van megérnie ezt az életkort, akkor ebben a legjobb, legszerencsésebb esetben is havi 90 pengő összjárandósághoz juthat, tehát olyan csekély öszszeghez, amellyel csak egész primitív életet tud biztosítani magának. Minthogy azonban egészen bizonyos, hogy a munkások között nem akad olyan, aki minden megszakítás nélkül 40 esztendőn keresztül állandóan a legmagasabb járulékot^ tudja fizetni, mert fiatalabb korában valószínűleg alacsonyabb keresete van, ebből természetszerűleg következik, hogy a biztosítottak jó része, — nem túlzok, ha azt mondom, hogy a többsége, — ennél az összegnél lényegesen kevesebb öregségi ellátáshoz jut. Ha az előttünk lévő, a legközelebb elkövetkezendő negyedszázadra gondolok, azt hiszem, hogy az elkövetkezendő negyedszázadban úgyszólván csak havi 30—40 pengős járandóságra van reménye a biztosításból a munkások tömegeinek. Most pedig a munkásoktól még ezt a csekélységet, ezt az egészen primitív életet sem biztosító járandóságukat is el akarják venni, ezeknek özvegyeitől, árváitól. Ez az, ami bennünket szólásra késztet. Ez ellen kell nekünk minden körűiméayek között szót emelni, mert semmi körülmények között sem tűrhető, hogy ilyen primitív járandóságokat is sokalljanak és az ilyen primitív járandóságoktól is elüssék a munkásokat. Körülbelül öt évvel ezelőtt folyt le az öregségi biztosítási törvényjavaslat vitája. Ha visszaemlékezünk erre az időre, akkor vissza kell emlékeznünk arra is, hogy akkor még az egységespárt is úgyszólván velünk együtt vett részt a versenyfutásban, az egységespárti képviselők is felszólaltak ennek az érdekében és az öregségi biztosítást jónak, helyesnek, szükségesnek tartották. Nem akarom elhinni, hogy öt év az egységespárt létezésében és történetében is olyan hosszú idő volna, hogy öt esztendő alatt